“Ha akad történelmi időszak, amely szürke alapon szürkére van festve, akkor a miénk mindenképp az.

Az emberek maguk csinálják történelmüket, ha ugyan az érintőképernyők mediális vákuumán keresztül is, de soha nem szabadon, saját döntéseik szerint, hanem közvetlenül készen talált, örökölt mintázatokat és eleve adott körülményeket követve teszik ezt. Valamennyi holt és árnyéknemzedék hagyománya lidércként nehezedik az élőkre, és éppen amikor úgy tűnhet, hogy önmaguk és a helyzet átalakításán dolgoznak, azon, hogy valami olyat teremtsenek, ami még soha nem létezett, éppen az ilyen válság-korszakokban idézik fel saját maguk szolgálatára a múlt szellemeit, kölcsönvéve neveiket, jelszavaikat, jelmezeiket, hogy ilyen archaikus, tiszteletreméltó álruhában és egy kölcsönzött nyelven vigyenek színre egy új világtörténelmi bohózatot.

Gróf Ferenc és Gyenes Zsófia új közös műveiket bemutató kiállítása a közelmúlt néhány felejtésre ítélt, máig kísértő árnyát idézi meg, az egykori szocializmus ultrabalos ellenzékét, ugyanezen rezsim hivatalos-forradalmi múzeumát, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumot, melynek immár az alapjait is kiásta és elpusztította egy obskurus neo-neoreneszánsz szekta, valamint egy szamizdatban megjelent anarchista elméleti munkát. A kiállítás egyfajta szószedet, egy újra megalkotandó nyelvtan fonémáinak gyűjteménye. Nem szellemnek születünk, hanem azzá válunk.”

(Gróf Ferenc, Gyenes Zsófia)

Támogatók: Möbelkunst, NKA, Káli Kövek