Teljes kiőrlésű tánc — interjú Szeri Viktorral

Teljes kiőrlésű tánc — interjú Szeri Viktorral

Hogyan épül fel egy rendszer, és milyen eszközökkel tartja fenn magát? Mi történik, ha találkozik valamivel, ami már rajta kívül áll? Az Outsiders ezeket a kérdéseket vizsgálja a mindennapi életünket keretező nagy struktúráktól kezdve olyan mikro-rendszerekig, mint egy koreográfiában két mozgásminőség összekapcsolódása. A darab építkezés és lebontás egymásutánja, bálványimádat és képrombolás, melyek során a határok elemeire hullanak és kitapinthatóvá válnak. De vajon a falak ledöntése ez vagy a keretek folytonos áthelyezése, és valóban megnöveli-e a mozgásteret vagy csak újabb, ledöntésre ítélt korlátok képződésének a kezdete?


Trafó: Hogyan tudnád viszonyítani az Outsiders-t a Trafóban mostanában játszott táncdarabokhoz? 
Szeri Viktor: Vannak átfedések az előadások között. Mivel itthon a független kortárs táncosok egy kis közösség, sokszor reagálnak egymásra, felfedezhetők – akár generációk közötti – áthallások. Nem átvesznek elemeket egymásból, hanem inspirálóan hatnak a közegen belül. Az Outsiders  három különböző generáció tagjaiból áll össze. Mindenki máshogy közelíti  meg a táncot és a tánc mint nyelvezet használatát is.
Az én egyedi hátteremet az jelenti, hogy nem kizárólag tánccal foglalkozom. Az eddigi munkáim az előadó- és képzőművészet határán mozognak, több médium ötvözésével születtek meg. Mindig a tánc képzőművészettel vegyített újraértelmezése foglalkoztatott, ez az első darabom, ami teljes egészében a táncból és az emberi testből indul ki. 

Trafó: Mi a darab kiindulópontja és indíttatása? Miben újítasz alkotás-technikailag az eddigi munkáidhoz képest?
SV: Változékony ahogyan dolgozom, de a Hollow óta teljesen újfajta módszer dominál. (A Hollow Szeri Viktor koreográfus, Páll Tamás játéktervező és Muskovics Gyula kurátor közös hallucinációit testesíti meg. A csoport 2018 óta valósít meg immerzív tereket és performanszokat, ahol a koreográfia játék mechanikával, költészettel, kiterjesztett valósággal és szerepjátékos módszerekkel keveredik. — a szerk.) Egyrészt átfogó elméleti koncepcióban gondolkodom, illetve ez a legelső darabom, amiben nem szerepelek. Vannak felvetéseim, témák amik érdekelnek, amelyek alapján a próbafolyamatot megelőzően különböző szabályokat, struktúrákat találok ki mozgásminőségek létrehozásához. Mindezt az előadók értelmezik, alakítják, én pedig igyekszem úgy formálni, hogy a legjobban kifejezze azt az érzetet, amit a darab közvetíteni kíván. Új, hogy először építek úgy darabot, hogy a zene ennyire szerves részét képezi, és nem utólag idomul hozzá. Molnár András a próbák alatt párhuzamosan, azonos térben építi fel a zenei síkot. Összességében, erős előzetes koncepcióm van, ami kereteket szab, de azáltal, hogy nem szerepelek, hanem kívülről tekintek rá, nagyobb mozgásteret tudok biztosítani a többiek számára. Ez egyébként segíti azt is, hogy mindenki ki tudjon bontakozni a próbafolyamat alatt.

Trafó: A „koncepció” a jelentéstartalmakra vagy a színpadképre vonatkozik?
SV: Vonatkozik a színpadképre, a darab fizikai vonatkozásaira is; például a fényekre, amit Dézsi Kata irányít, illetve a térrendezésre. Ezek rajzolják ki, hogy milyen hatást szeretnék kelteni. A koncepció ezenkívül egy didaktikus dramaturgia helyett érzeteket tud biztosítani. Ebben az esetben a saját feladatomnak azt érzem, hogy felderítsem azokat a megoldásokat, amelyekkel elérem, hogy a nézők minél inkább érzékeljék azt, amit közvetíteni szeretnék az előadásban.

Trafó: Mit szeretnél közvetíteni?
SV: A kiégés-hangulat fogalmazható meg a legpontosabban. Személyes szinten ez azt jelenti, hogy lassan 29 éves vagyok és amivel foglalkozom, ahogyan élek az nagyjából az, mint amit 16 évesen elképzeltem volna, most mégis megkérdőjelezem, hogy jó-e, biztosan ezt akarom-e. Szerintem ez egy általánosan is értelmezhető jelenség: jó nekünk az a rendszer, amiben vagyunk, ami szerint élünk? Jó helyen vagyunk és van értelme annak, amit csinálunk? Mivel most egy folytonos megkérdőjelezésből álló életszakaszban vagyok, arra keresek választ, hogy „hogyan tovább”. Elkezdek kialakítani új énképeket, rendszereket és gondolatokat, amik mozgatnak és irányt szabnak, majd ezeket újra megkérdőjelezem, lebontom, új válaszokat generálok. Ezt a kérdőjelek által uralt érzetet igyekszem a darabba csatornázni és megmutatni. Ezenkívül az Outsiders-ben hangsúlyos téma a társas kapcsolódások. A színházban és a valós életben is nagyon érdekel, hogy milyen kimeneteli lehetőségei vannak a (saját létezésükből kizökkentett) különböző karakterek és gondolkodásmódok egymással és rendszerekkel történő ütközéseinek. Egybeforrnak, vagy meghallgatják és formálják egymást, vagy elbeszélnek egymás mellett? Az előadásban kapcsolódási minőségekkel foglalkozunk, ami szerintem jól olvasható a koreográfiából. A színpadon párhuzamosan jelenítjük meg a felvetett kérdésköröknek az egyéni- és rendszerszintjét. Adott esetben ezt organikusan is magába foglalja az alkotói módszer; a koreográfiai struktúra megköveteli, hogy időben odaérj a másik táncoshoz, akkor is, hogyha az aktuális mozgásminőségben több időre lenne szükséged, hogy megérkezz. 

Trafó: A ‘rendszer’ alatt milyen jelenségeket értesz?
SV: A darabban társadalmi rendszerek dinamikájára lehet ráismerni, mint például a politikai környezet, vagy az identitás. Ezek mind különböző „dobozok”, amelyekbe tartozunk. A térbeli, időbeli struktúra, a zene és a testek komponálása együttesen teremtik meg a jelentést és az olvashatóságot is. 

Trafó: Ez az első darabod, amiben nem szerepelsz, ami kizárólag tánc műfajú, és amiben a mozgással egyenértékű a zenei dimenzió. Miért változtattál az eddigi gyakorlataidon?
SV: Folyamatosan keresem az érdeklődésemet és azt a rendszert, amiben alkotóként is jól tudok működni. Készítettem szólókat, nagyon szerettem szerepelni, táncolni, később elkészítettem két előadást is, amiben alkotó és előadó is voltam (Sandy is going out, Melinda álma), aztán felismertem, hogy ha kívül helyezem magam, akkor jobb rálátást nyerek és tudom befolyásolni, hogy mi történik. Átbillentem az előadói indíttatásból az alkotóiba, elkezdett jobban érdekelni a tánc, mint nyelvezet. Molnár Andrással már dolgoztam együtt a Sandy-n és a Hollow-ban, megismertem a nyelvezetét és teret akartam engedni az ő ízlésének és gondolatainak is. Nem akartam egy alkalmazott zenei művet a darabhoz rendelni.

Trafó: Sajátos és őszinte nyelvezetnek tűnik, amit az Outsiders-ben használsz. Tudatosan szerkeszted a hangnemet, vagy ösztönből dolgozol?
SV: A próbafolyamat alatt mindenki gyűjtött mozgásokat, mozdulatokat, amiket összefésültem és térbe rendeztem. Ezáltal az előadás nem az én nyelvezetem, hanem vegyes; mindenki beemeli a saját nyelvét. Az én feladatom úgy terelni a folyamatot, hogy megszülessen az ízlésemnek megfelelő világ. Igyekszem dobozokon és címkéken kívül gondolkodni, mert az rengeteg kérdést pakolna a műre, amivel eltérítené az én és a közönség figyelmét a lényegről. Kifejezetten figyelek arra is, hogy véletlenül se kerüljenek bele konkrét szubkultúrára (vagy címkére) utaló motívumok. Olyan intuitív művészetre törekszem, amibe nincsenek direkt értelmezések és teret hagy az eltérő befogadói megoldásoknak. Az esztétikai minőség is az eddig kifejtett gondolatok kifejeződését segíti. Nagyon régóta célom, hogy olyan művészeti eseményeket csináljak, amik megszólítják a fiatalokat. A témák, amikkel foglalkozom a számukra is relevánsak. Ha sikerül őket elérnem, akkor létrejöhet egy arra vonatkozó felismerés-élmény, hogy nagyon sokan küzdünk ugyanazokkal a szarokkal. Egy előadás előtt, közben és után hasonló emberekkel találkozol, olyan társasági esemény, ami egyben safe space arra, hogy rájöjj, nem vagy egyedül, hogy közösségben is van lehetőség a számodra érdekes témákról gondolkodni.

Trafó: Mit tartasz fontosnak a táncosok kiválasztásánál? Hogyan tudod összetartani a  mozgásbéli szabadságukat? 
SV: Szempont volt, hogy a négy táncos milyen összképet nyújt, és a különböző testminőségek által a sokszínű emberi fizikum megmutatása. Improvizációval dolgozom,  a darabban egyetlen hétköznapi értelembe vett koreográfia - unisono - van megszerkesztve. Az improvizáción belül vannak meghatározott struktúrák, de a táncosok alapvetően a saját mozgásukat emelik be. Szabályozva van, hogy a mozgásukban mivel foglalkoznak, például repetícióval, vagy annak utaztatásával a testben. A szabályrendszerrel érzékeltetem az irányukba, hogy mi az előadás témája. Az improvizáció egyértelműen alkotóvá teszi őket is. Hogyha egyetlen táncos kicserélődne, akkor már egy teljesen új darabot kapnánk.

Trafó: Foglalkoztat a külföldi jelenlét? Milyen tapasztalataid és kilátásaid vannak a nemzetközi működéssel kapcsolatban?
SV: Egyéni előadásokkal és a Hollow-val is járok külföldre, szeretnék nemzetközivé válni. Minden országban van legalább egy „Trafó”, ahol nyitottak lennének az alkotói stílusomra és adott a közönség. Egy előadás létrehozása nagyon sok munkával jár, utána évente felújítani a továbbjátszáshoz szintén sok munka, ilyen ritmussal a darab nem tud fejlődni. Fontos lenne a folyamatosság, amit a hazai intézményekre pakolt megfelelési kényszer és a támogatások hiánya nem tesz lehetővé. A hazai támogatási rendszer az előadások létrejöttét támogatja, viszont utógondozásra kevés forrást biztosít. A folytonos alkotói, kreációs attitűd és produkciós kényszer gyárszerű működést eredményez. Az ön-menedzsment és időhiány viszont megnehezíti a szervezést, mert az előadásaim bemutatása után sokszor azonnal a következővel foglalkozom. Előfordul, hogy megkeresnek, olyankor csak a logisztika hárul rám. Amikor külföldön adunk elő, nagyon érzem, hogy magyar vagyok, és a darab Magyarországon készült. Mindenhol teljesen más olvasata van az előadásoknak, ami rettentő izgalmas. Üzleti szempontból pedig baromi nehéz elérni Nyugat- vagy Észak-Európát. A befogadó helyek sokszor deal-ek alapján hívnak be előadásokat; a norvég ki tudja fizetni a svédet és vice versa. Magyarországon ezt a forráshiány mellett a nyugat fétis is megnehezíti. Akár a Trafót nézve is látszik, hogy évente van számos francia produkció, de nincsen például lengyel, pedig ott elképesztően izgalmas a kortárs tánc szcéna. Ebben a régióban a hasonszőrűek, tehát hasonló történelmű és kultúrájú országok nem kötik meg azokat a deal-eket, amik Nyugaton működnek. A Hollow-val jól mozgunk nemzetközileg, egyéni szinten is ez a célom.

Az Outsiders premierje 2021. november 25-én 20:00 órakor lesz a Trafóban. Utánjátszás november 26-án.

Facebook esemény itt.
Jegyvásárlás itt.

Szeri Viktor weboldala: viktorszeri.com
A Hollow weboldala: www.hollow.systems

Fotó: Varga Orsi

TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA
Pénztár nyitvatartás:
  • nagytermi előadásnapokon: 16h-22h
  • stúdió- és klubelőadás napokon: 16h-20h30
  • egyéb napokon: 16h-20h
Trafó Galéria nyitvatartás:
  • Előadási napokon 16-22h.
  • Nyitva: kedd-vasárnap: 16h-19h
  • Hétfőnként zárva.
Elérhetőségek
Közérdekű

Médiapartnerek

Együttműködő partnerek