Nézz körül a Trafóban, és fedezd fel velünk!
Nektek is hiányzik a Trafó?
Hétfőn a jegypénztárban jártunk, onnan érkeztek a kis színesek. Reméljük, hamarosan találkozunk!
?
Néző: Van itt öt jegy félretéve valamire.
Jegypénztár: Milyen névre?
Néző: Azt nem tudom.
Jegypénztár: És melyik előadásra?
Néző: Fogalmam sincs...
✍️
Telefonbeszélgetés:
Néző: Kérek két jegyet a vasárnapi előadásra.
Jegypénztár: Vasárnap nincs előadásunk.
Néző: De van! 8 órakor.
Jegypénztár: Higgye el, nincs. Melyik darabra gondolt?
(A néző elmondja, mire szeretett volna jönni.)
Jegypénztár: Igen. Nos, az pénteken és szombaton van.
Néző: Pénteken és szombaton, értem. És vasárnap nincs?J
egypénztár: Nincs.
Néző: És csütörtökön?
?
Jegyvásárlás végeztével, álmodozó tekintetű, ballonkabátos fiatalember:
- Elnézést, és mennyibe kerül a jegypénztár?
Jegypénztár: Öööö… a jegypénztár???
- Igen, igen, a jegypénztár. Mennyibe kerül?
Várakozóan néz rá a jegypénztáros, közben vadul gondolkodik egy összegen, majd a fiatalember hirtelen:
- Ó, bocsánat, a ruhatár! Mennyibe kerül a ruhatár?
Nektek mi az első trafós emléketek?
Kedden a Trafó ügyvezetője, Barda Beáta mesélte el, mi a legelső emléke a Trafóról (és a nagyterem előtti térről):
?
"Amikor először eljöttem a Trafóba, éppen zajlott valami esemény. Sokan voltak mindenütt, ismerősök, ismeretlenek. Ősz volt, asszem' nem esett. 1998. október. Megnyitó. Bejöttem valami kapun, felmentem valami lépcsőn, ott is sokan voltak. Álldogáltak és egyfelé néztek. Nem a nagyterem felé. Az ablak felé. Fent, az ablakfülkében pedig ott tekergett két ember. Egy kávéházi asztal körül, két széken. Folyamatos mozgásban. Talán időnként megálltak. Talán nem. Ketten voltak. Nagy József, Rókás László. Ott szorongtak. Ott üldögéltek. Mintha egy kávézóban lennének. Ott is voltak. A Trafó kávézójában. Azóta a lépcsőházhoz közelebbi ablak a Rókás-Szkipe ablak (nekem)."
Ha szólít a szükség, ti merre indultok a Trafóban: lefelé vagy felfelé?
Szerdán a Trafó technikai igazgatója, Haraszti Zsolt osztott meg velünk két történetet, egyet az emeletről, egyet az alagsorból:
?
Emelet: A mosdók azok a helyek (azon túl, hogy oda a királyok is gyalog járnak), ahol valószínűleg minden Trafóba érkező volt már. A kétezres évek legelején egy karrierje kezdetén tartó képzőművész azzal keresett meg minket, hogy forgatni szeretne a fenti mosdóban. Természetesen megkapta az „engedélyt”, és lezajlott a forgatás. Délután, amikor birtokba vettük volna a helyiséget eredeti rendeltetésének megfelelően, szembesültünk a „művészet hagyatékával”: minden csupa paradicsomlé volt, a padlótól a falakig... Hála az akkori takarítóknak és berendezőknek, az előadásra érkező nézők ebből már nem láttak semmit. Az alkotó azóta nemzetközileg is elismert és jegyzett művész lett - reméljük, a trafós paradicsomleves felvétel is hozzásegítette ehhez.
?
Alagsor: Pár évvel ezelőtt nagy buli volt a házban, rengeteg vendéggel, hangos jókedvvel. Jócskán benne voltunk már az éjszakában, amikor jelezte egy látogató, hogy a lenti WC belső ajtaja zárva, és vérszerű dolog szivárog ki alóla. Rögtön cselekedtünk: lerohantunk, dörömböltünk és már a felfeszítésnek álltunk volna neki, amikor megszólalt bentről egy álmos hang: „Jól van, jól van, jövök már!” Az ajtó kinyílt, és egy félig alvó vendég nézett ránk kissé pityókásan, mellette a felborult vörösboros pohara...
Jártatok már a karzaton?
Csütörtökön egyik szervezőnk, Nagy Zsuzsi mutatta be a tiltott zónát:
⛔️
"A karzat? Na, oda nézőnek aztán egyáltalán nem szabad! Leszakadhat, kieshet, tűzveszély, alacsony ajtófélfa... Szóval, semmiképp! De nemcsak felmenni, még csak felnézni sem szabad, mert ott vannak, akarom mondani nincsenek, a tiltott belopódzók, a vésztartalékos kispadosok, sőt olykor a titkos csókolózók. Fordítsuk is el a fejünket! Amit szabad nézni, az a nagy sárga kampó, ami a plafonról lóg. Ez az egyik legjobban látható nyom, hogy az épület valaha egy transzformátorház volt. Ez a majd egyméteres kampó mozgatta és tette a helyére a három nagy transzformátort, amelyek a nagyteremben voltak, mielőtt mi üldögéltünk volna itt."
Ti tudjátok, mi a Trafó gyenge pontja?
Pénteken Szabó György, a Trafó menedzser-igazgatója mesélt. A történet arról szól, hogy miért pont ennyi és miért pont ilyen a szék a nagyteremben:
??
"1998-ban az építkezés során a legnagyobb fejfájást a nagytermi tribün okozta, mivel optimalizálni kellett egy sor szempontot. Az előadások vonatkozásában tapasztalatból tudtam egy ideális nézőszámot, amit el kellett érni, hogy a fontos produkciók - a bevétel segítségével - meghívhatóak legyenek. A kortárs tánc számára fontos feltétel a jó rálátás a színpadra, így kettő helyett három dimenziót kellett biztosítani a nézőknek, vagyis meredek nézőteret kellett kialakítani. Szigorú előírás volt a menekülési és kiürítési feltételek teljesítése, ami meghatározta a vízszintes felületek és a lépcsők magassága közötti arányszámokat. Végül mindezekhez igazodott a székek formája és az elhelyezkedésük, ami a nézők kényelmét adja. Hát igen, rengeteget elemeztünk, mire kialakult az, ami most látható. Igen, már hallom is a jogos kritikákat, hogy a székek lehetnének kényelmesebbek, de akkor erre jutottunk a sok kényszer miatt. Illetve azt mondtam a végén, hogy a majdan látható művek legyenek annyira jók, hogy lekössék a nézőinket és eltereljék figyelmüket erről a gyenge pontunkról!"
Merre vannak az ismerős mosolyok?
Szombaton újra Szabó György, a Trafó menedzser-igazgatója mesélt. Megosztotta velünk, hogy szerinte melyik a legszívetmelengetőbbb pont az épületen belül:
?
"Az egyik kedvenc helyem a pénztártól jól látható lépcsőkorlát. Sokan szerették, mert onnan nézték az előadások és a koncertek előtt, hogy mikor jön már a másik fél, kit ismernek a tömegből, kikkel osztják meg az estét. Sok mosolygós arcra emlékszem... Érdekes, hogy ezt ma kevésbé tapasztalom, inkább csak sorban állnak és előre néznek az emberek."
Vajon hány fotója van Dávidnak az épületről?
A túra utolsó napján, vasárnap, a marketingcsoport vezetője, Drucker Dávid (aki nem mellesleg a 360 fokos képek készítője is) mutatta be, ő merre jár, amikor erre jár:
?
"Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy körbevezesselek titeket az új teraszunkon, a kávézó, azaz a Trafik tetején. A hozzá(juk) fűződő sztorik még váratnak magukra, persze ne menjünk el szó nélkül a képen felfedezhető, Kiss Adrian-féle installáció mellett, ami a Trafó Gallery jövő évadban induló, Object duration sorozatának egyik eleme, és talán nem csak a Tűzoltó utca 11. sz. emeleti lakói láthatják majd.
?️ Annál több történet fűződik a Google Mapsen, virtuálisan még most is működő - https://goo.gl/maps/FSXEQfQXk1BKcTXL7 -, néhai parkolónkhoz! Amióta itt dolgozom, idestova 11 éve, minden nap, amikor bemegyek, készítek pár fotót az épületről, majdnem úgy, mint Harvey Keitel a Füstben - https://vimeo.com/36909622 -, abban a tipikus Paul Auster-jelenetben. Ez összességében 217.546 képet jelent, amiből legalább 1000 a parkolóban készült. Pedig első ránézésre nem volt benne semmi érdekes, sőt. Na, de mégiscsak a Trafó parkolójáról beszélünk, ahol egyszer landolt egy fél repülőgép, máskor felszínre jött egy sárga tengeralattjáró, úszkált itt a Bálnánk és sört csapoltak egy Roburban, volt fényfestés, graffitizés, bábcirkusz, tűzzsonglőrök, tovább nem is sorolom, inkább lapozz bele a #trafoparkolo fotóalbumába: https://www.instagram.com/explore/tags/trafoparkolo
? A legjobb sztori mégis az volt, amikor nem történt itt semmi, csak bármelyik előadás után kitódult a nagyteremből 300 néző, a fellépők meg a trafósok, és senkinek nem akaródzott hazamennie; mintha megállt volna az idő, úgy dumáltunk még órákon keresztül, a Tűzoltó utca Liliom utca sarkán, a régi transzformátorház előtti zsebkendőnyi területen. Apropó, trafóház: https://24.hu/…/trafo-kortars-tanc-szinhaz-liliom-utca-tuz…/ "
