Közös alkotás a víz ihletésére - interjú Mákó Borival és Mákó Rozival

Közös alkotás a víz ihletésére - interjú Mákó Borival és Mákó Rozival

Mákó Bori két éve diplomázott a MOME animáció mesterszakán. Csend című diplomamunkája egy 3 csatornás videó installáció volt, egy tájkép-videó, amely körbevette a befogadót. A vetítés egy 5 x 4 méteres főfalra és a két, derékszögben álló oldalsóra történt. Azóta is digitális tájképfestéssel, kísérleti animációval foglalkozik. Múlt ősszel mutatta be (többek között a) Mérhetetlen távlat című munkáját a Klauzál Galériában. Mindkét projektben testvérével, Mákó Rozival dolgozott együtt, ő felelt a sound designért, Kádár Melinda pedig az animációért.

Silence trailer from Bori Mákó on Vimeo.

Kovács Andrea, a smART! XTRA-sorozat kurátora és szervezője kérte fel őt és testvérét a trafós eseményre, ennek apropóján készítették el harmadik közös munkájukat, egy videóinstallációt, amely május 30-án lesz látható, egyelőre csak online formában. A Close Distance az első olyan projektjük, amelyben nem “csak” sound design van, hanem zene is. Ezáltal pedig filmmé válik az animáció, és megváltozik a dramaturgia - ezzel kísérleteznek. Bori minden eddigi filmje meditatív, lassú, és tájképekből áll, amelynek atmoszférájához hozzáadott a sound design. A részletek finomak, csak a szél mozgatja a fűszálakat…

A Close Distance alkotói módszere is követi a korábbi munkáitokét?

Mákó Rozi: Igen, egy elnyújtott folyamatról van szó, amely arra hivatott, hogy a néző/hallgató belekerüljön az előadás valóságába.
Mákó Bori: A mostani film fő motívuma a víz. Kilenc jelenetből áll, és egy-egy snitt (=vágás) nagyon hosszú, másfél-két percig csak egy jelenetet látsz. A film fekete-fehér, ami félig tudatos döntés volt, Rozi zenéi inspiráltak. Fontos inspiráció volt még Jim Jarmusch Halott ember című filmje, és benne Neil Young zenéje
Rozi: Amúgy észre sem vettem, amikor átküldte az animációt, hogy fekete-fehér.



Miért a víz a fő téma?

Bori: Az alkotásaimban általában a magánnyal foglalkozom. Sokszor, ha egy probléma jelentkezik az életemben, kimegyek a vízhez, ez többnyire a Duna, ritkábban a tenger. A víz segít egy problémás helyzetben nézőpontot váltani. Mindig ott van, mondhatni statikusan, de közben folyamatosan változik. Ez a paradoxon - a folytonos változás egy adott, változatlan, állandó mederben - megnyugtat. Rozi drónzenéjében is hosszú, elfolyó hangokkal dolgozik, ami olyan, mint a víz.

Rozi, te zenével foglalkozol: zeneszerzéssel, sound designnal, improvizációkkal, és dj-zel is. Hogyan alakult ki a testvéreddel való közös munka?

Rozi: A Borival való közös munka három projekttel ezelőtt úgy kezdődött, hogy a diplomamunkájához kért fel zörejezésre, atmoszféra teremtésre. Az azt követő alkalommal, a Mérhetetlen távlat című kiállításánál a zörejezésen túl már a megnyitón is zenéltem, a zörejeket felhasználva improvizáltam egy live act keretén belül. A harmadik állomás pedig ez a mostani, amikor is abban maradtunk, hogy nem zörejezünk, hanem csak a zene és a kép marad, ezek működnek együtt. Maga az improvizálás egyébként közel áll ahhoz, amiről Bori is beszélt a vízzel kapcsolatban. A hangok és a víz is áramlik, az állapot, amit improvizációkor, fellépéskor megél az ember - vagy akár otthon alkotáskor, zenéléskor -, az mind nagyon hasonlít ahhoz az jelenséghez, amelyet a víz mellett tapasztalsz. Ha úgy tetszik, megnyugszik az elméd, a hétköznapi problémák egyszer csak jelentéktelenné válnak, és rájössz, hogy minden úgy jó, ahogy van, nem kell túl komolyan venni a dolgokat, és ezzel tulajdonképpen a jelenbe kerülsz. Amikor alkotok, zenét csinálok, hasonló állapotba kerülök, mint amit egy vízparton megélhetünk. Verbálisan megfogalmazni ezeket a folyamatokat elég nehéz, nem véletlenül zenélek helyette, Bori meg rajzol. soundcloud.com/rozi_mako 

A smART-programra történő felkérés előtt már ismertétek Andit, dolgoztatok korábban együtt?

Rozi: Andival először múlt év novemberében ugyancsak a Trafóban dolgoztam együtt az URFORM elő-premierje kapcsán, amely Vass Csenge textilművész koncepciója, Barna Nóra táncol benne, én pedig zeneszerzőként vagyok jelen. Ennek szintén most lett volna a bemutatója a smART! XTRA 50 részeként, amely alkalomra továbbfejlesztettünk volna a projektet, de sajnos el kellett halasztanunk. Emellett a jubileumi trafós eseményen egyedül is részt vettem volna, egy 45 perces audiovizuális performansszal, amelynek Nest a címe. A tavalyi UH Fesztivál ennek a performansznak a rövidebb változatával indult a Jurányiban. Ezenkívül Andival több frontról is ismerjük egymást, gyakran dolgozom együtt különböző vizuális csapatokkal, akiknek zenét készítek mappinghez, installációkhoz, sok a közös ismerős, és mostanában érett meg a helyzet arra, hogy együtt is csináljunk valamit.
Bori: Rozitól függetlenül nyáron jelentkeztem egy pályázatra, amelynek Andi lett volna a kurátora. Nem kerültem be a válogatásba, de ezt követően felvettem vele a kapcsolatot, kávéztunk, és azóta kapcsolatban vagyunk egymással, eljött a kiállításomra is.
Rozi: A harmadik közös produkciónkat gyakorlatilag Andi felkérése hívta életre, az ő fejéből pattant ki az ötlet. Mert ugye az eredeti elképzelés és program szerint egyedül léptem volna fel május 30-án, de a megváltozott körülményekhez igazodva inkább egy vizuális megoldással összekötött projekten kezdtünk el dolgozni.
Bori: A jövőre nézve is vannak közös projektötletek és tervek Andival, folytatjuk a közös munkát.

Lesz kis családi körkép is? Nem véletlenül kérdezem...

Rozi: Négyen vagyunk lányok testvérek, és a családban mindenkinek van köze a zenéhez, kivéve Borit. A legkisebb testvérünk, Mári Rotterdamban él, kísérleti elektronikus zenével foglalkozik, és a Hágai Királyi Konzervatóriumban diplomázott zeneszerzőként. A hágai konzi Sonology szakának egyéves kurzusát én is elvégeztem, éltem Hollandiában három évet, ekkor indult a közös zenei projektünk, egy indusztriális techno live act, amely Committee néven fut. Bori ugye animációval és digitális festéssel foglalkozik. A negyedik testvérünk, Kató pedig ütős hangszeren (afrikai djembe) játszik és énekel, többek között Kollár-Klemencz Lászlóval. Van egy családi lemezünk is (spotify). Édesapánk, Mákó Miklós trombitaművész, édesanyánk pedig irodalom- és ének szakos tanár, aki most is három kórusban énekel. A közös lemezen Mári, Kató és édesapánk mellett én is szereplek, a borítót pedig Bori csinálta.
Bori: A CD borítóján egy tengert ábrázoló analóg fotó látható.


Jelenleg mivel foglalkoztok?

Bori: A saját művészeti projektjeimen túl digitális workshopokat tartok a Hegyező Animációs Szabadiskolában, és mellette animációs munkákat vállalok. Épp most készül a MOME-nak Moholy-Nagy László életútjáról egy rövid animáció a művész születésének 125. évfordulójára, amelyet a Kádár Melinda, Darabos Éva és Korcsok Lili animációs rendezőkből álló kollektívával közösen készítünk.
Rozi: A fellépések most sajnos elmaradtak. Online fellépésre kaptam több felkérést is, de ezekre még nem került sor. Összesen négy album kiadásán dolgozom éppen: a korábban említett duónk, a Committee anyagán; Barta Bencével egy noise-drone experimentál stílusú lemezen Under The Moniker címen; egy techno albumon, ahol a Tsering (soundcloud) nevet használom, és az Exiles-on jön ki; valamint a saját, experimentál szóló-bakelitem megjelenésén a blindblindblind kiadó felkérésére.

Van tervben új közös projekt?

Bori: A mostani trafós online megjelenést mindenképpen szeretnénk majd élőben is megcsinálni, egy galériatérben, ahol Rozi élőben zenélne. 15-20 perces előadás lenne, de a műfaj nem is kíván ennél hosszabbat.

Szerkesztette: Miklós Melánia

TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA
Pénztár nyitvatartás:
  • nagytermi előadásnapokon: 16h-22h
  • stúdió- és klubelőadás napokon: 16h-20h30
  • hétköznapokon: 16h-20h
Trafó Galéria nyitvatartás:
  • nagytermi előadásnapokon: 16h-22h
  • a többi napon: 16-19h
  • hétfő: szünnap
Elérhetőségek
Közérdekű

Médiapartnerek

Együttműködő partnerek