UH Fest a Trafóban: bemutatkozik a Kamon Kardamom

By gg | 2021 október 8

A Bolcsó Bálint, Kaincz Orsolya és Labus Miron alkotta elektro-akusztikus improvizációs trió egy éve még egy Baranya megyei ólban debütált a Hangfarm rendhagyó alkotótáborában – szombat este pedig a Trafóban lépnek fel az UH Fest programjának keretein belül. Interjúnkban a Kamon Kardamom eddigi történetéről kérdezzük őket, illetve arról a kötetlen, fúziós alkotási folyamatról, amivel máris kivívták az új zenei utakat fürkésző alkotók és hallgatók kíváncsiságát.

Mindhárman különböző irányból közelítitek meg a kísérletező elektronikus zenét - miben rejlik az experimentális zenéhez és zenealkotáshoz való személyes kötődésetek gyökere?

Bálint klasszikus és kortárs komolyzenei közegben szocializálódott, egyetemen oktat évek óta elektronikus zenét. Orsi önálló úton, intézményrendszeren kívülről jutott közel a kortárs zenéhez. Miron Norvégiában végzett médiaművészként, zenei projektek mellett performanszokkal és videóművészettel is foglalkozik. Három különböző irányból, az experimentális zene kedvelőiként és művelőiként érkeztünk a zenekarba: a találkozásunk pont jó pillanatban történt ahhoz, hogy megalakuljunk, mint trió.

Hogyan indult el a kollaboráció köztetek? Milyen közös gondolat nyomán alakult meg a Kamon Kardamom?

Spontán volt már a nulladik lépés is: az egész egy fuvarral indult 2020 nyarán. Orsi volt a sofőr a Kovács Balázs (Xrc) által szervezett Hangfarmra menet, ahová már napokkal hamarabb elindultunk, mert Kővágóörsön az Új Zenei Stúdió darabjait játszották. Úgy vágtunk neki az útnak, hogy nem tudtuk, hol töltjük majd az éjszakákat – egyszóval kalandos volt az első találkozás. Két napon keresztül kis falvakon át autóztunk Ellendre, minden érdekességnél megállva. A banda elméletben már ezen az úton megalakult, majd egy szóvicc nyomán megszületett a név is.

Az első közös impró Ellenden zajlott mindenféle talált tárgyak (varrógép, kibelezett és átalakított lemezjátszó, egy háromfejes magnó és mikrofonok) felhasználásával egy pajtában, és már az első közös zenélésnél is jelen volt az az erős közös fókusz és feszesség, ami azóta is visz minket előre.

Mindhármunk háttere némileg különböző, zenei kérdésekben mégis többnyire egyetértünk. Elég analitikusan viszonyulunk a saját zenénkhez, és különböző szempontok felvetésével egymás szemléletét is formáljuk. Felszabadítónak éljük meg, hogy olyan közös improvizációban vehetünk részt, amely nem prekoncepciókon alapul, és nem valamihez (pl. a jazz-hez, vagy az elektronikus tánczenéhez) képest határozza meg magát. Ez a nyitottság teszi lehetővé, hogy a rendszeres munka ne eredményezzen rutinszerűséget, és számunkra is meglepő tapasztalat, hogy mennyire friss, új zenei területeket tudunk felfedezni. Valójában ez a „mindenre kész” hozzáállás az, amit a próbákon gyakorlunk.

Meséljetek kicsit a közös alkotásról – hogy állt össze a Chronic Euphoria c. albumotok?

A szabad improvizáció műfajában az a különleges, hogy a próbák tulajdonképpen komplett improvizált koncertek, így a felvételeinkből már csak ki kellett válogatni a legjobb, önmagukban is működő részeket. Az elmúlt bő egy év alatt elképesztő mennyiségű anyagunk halmozódott fel, és a nyáron megjelent lemez még mindig csak az első fél év terméséből merít. Mindhárman folyamatosan fejlesztjük a saját zenei palettánkat különböző tárgyak, analóg hordozók, szintetizátorok, programnyelvek, kontrollerek és hangszerek bevonásával.

Milyen elvek vagy keret nyomán fog felépülni a szombati fellépésetek a Trafóban az UH fesztiválon?

Szabad improvizációs trióként mi sem tudjuk, hogy mit fogunk játszani pontosan - az eszközök és a helyzet adott, a többi a színpadon dől majd el. Volt, hogy próbáltunk elveket, ötleteket felvázolni próbákon, hogy hogyan lehetne kicsit irányítottabbá tenni egy-egy session-t, viszont a végére valahogy mindig a közös hangzásban való oldódás és figyelem az, ami továbbviszi a folyamatot, és dinamikát ad. Talán ez a legfontosabb: figyelni egymásra és a zenei folyamatra.

Merre tart a Kamon Kardamom projekt? Mik a jövőbeli terveitek?

Az albumra érkezett első hazai és nemzetközi visszajelzésekből úgy látjuk, van a világban érdeklődés a zenénk iránt. Szívesen játszanánk külföldön, a következő időszakban már lesz is egy-két kisebb koncertünk a környező országokban. Sok felvételünk van, melyekből már most kijönne egy második és harmadik lemez; ezeket ki kell válogatni és meg kell keverni. Már van egy videóklippünk, és továbbiakat is tervezünk, illetve folyamatosan gondolkodunk interdiszciplináris, a hagyományos koncertszituációt kiterjesztő projektekben is.