Interjú a Harmonia táncosaival

(A borítóképen balról jobbra: Aaron, Andor, Yanel és Leisa.)  

Február 11-én és 12-én lesz megtekinthető a Trafóban a Hodworks és a Theater Bremen új produkciója, melyet az Unusual Symptoms társulatával hoztak létre. Az előadás az emberi fizikum sokszínűségének felfedezésére hív minket: célja a bevett táncformákra fordított önironikus reflexió és a testre vetett tekintetünk átigazítása. A darab kapcsán beszélgettünk az előadás négy táncosával - ugyanazt a 4 kérdést feltéve nekik.

YANEL BARBEITO

1. Mutasd be magad röviden! Honnan jössz? Hogyan kezdtél el az előadóművészettel foglalkozni?

Kubából származom, bár apai nagyapám miatt spanyol állampolgárságom is van. A tánc gyakorlatilag a születési próbálkozásommal jött velem. Kismedencei helyzetben jöttem (vagy ülve, ahogy mondani szokták), és a testem első dolga volt, hogy megváljon az egyik lábamtól. Oxigénhiányom volt, ami csecsemőkori agybénulást okozott, ami miatt több mint hét évig nem tudtam beszélni vagy járni. A Berlin-Buch klinikán végzett táncterápiával és alternatív gyógyászattal végzett kezelés eredményeként tanultam meg járni és németül beszélni. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag másodszor születtem meg, egy másik országban, távol a sajátomtól: a volt Német Demokratikus Köztársaságban. Aztán, amikor visszatértem Kubába, a kulturális különbségek miatt csak jóval később térhettem vissza a táncba. Ez akkor történt, amikor erős ragaszkodásomnak köszönhetően sikerült belépnem a kubai Havannai Művészeti Egyetemre. Jobban megismertem a kortárstánc és balett világának gyakorlatát és elméletét, mellette pedig úgy döntöttem, hogy színháztudományi szakon végzek. Aztán csináltam egy táncpedagógiai mestert. Számomra a tánc olyan, mint a légzés. Mentális és testi emlékezetemben megőrzöm azoknak az embereknek az elméleti/technikai hagyatékát, akik életem során segítettek felépíteni és kialakítani elméleteimet és szcenikai folyamatomat. Ezért minden alkalommal, amikor fellépek, több számomra nagyon kedves ember táncol együtt velem: édesapám, Daniel Aschwanden, Ramiro Guerra, Cristi Domínguez stb.

2. Hogyan viszonyul a Harmonia alkotási folyamata korábbi művészi folyamataidhoz?

A Harmonia alkotási folyamata, tiszteletben tartva a korábbi művészi folyamataimat, teljesen más volt, egészen az alapoktól gondoltam át, mit jelent táncolni. Nagyon érdekes volt számomra, mert ezúttal azon dolgozhattam, hogy a mozgást és a fizikai cselekvést más fizikai képességekkel vagy funkcionális sokszínűséggel rendelkező táncosokéval szinkronizáljam. Például egy tolószékben ülő balerinával dolgozni, érezni az anatómiáját, az izmait, megérinteni a gyengeségeit, figyelni az érzékszerveit, a lélegzetét, a szavait, a szinesztéziáját és a kreatív erejét. Ez a típusú koreográfiai felépítésben jelentősen építette jelenlegi tudásomat. Kutatási folyamatunkban sokszor nem határoztuk meg a fogás, a támasz és a testkontaktus helyes pontjait a megfelelő „áramlás” eléréséhez. Nagyon jó volt a testek mozgási kapcsolatának egyéb lehetséges megközelítéseit is megvizsgálni.

3. Mit tanultál meg magadról az alkotás során?

A koreográfia megalkotása során a saját szemszögemből tanultam újra, hogy ami igazán megmozgat, az mindig többet ér, mint az akadémiai vagy a hivatalos kánon. Az emberi érzelmeket és érzéseket nem tudjuk beskatulyázni, mert végtelenek. Létfontosságúnak tartom, hogy elmélyítsük a jelenlegi nézetünket arról, hogy mit tekintünk táncnak, mi színpadi, és mit tekintünk saját mozgásunk határainak. Meg kell tanulnunk dekolonizálni a művészet elméleti ismereteinek előregyártott részét.

4. Mit jelent számodra a harmónia fogalma?

A Harmonia fontos költői állomást jelent az életemben. Ez a koreográfia arra késztet, hogy folyamatában nézzem a múltat, jelent és jövőt, illetve a velük párbeszédet folytató testek és lelkek lehetőségeit. A Harmonia egy nagyon időszerű és felfedezésre buzdító párbeszéd a mozgás művészetén belül.

AARON DAVIS

1. Mutasd be magad röviden! Honnan jössz? Hogyan kezdtél el az előadóművészettel foglalkozni?

Egy ember vagyok, aki táncol. 2004-ben egy bulin belezuhantam a táncba, és azóta is mozgásban vagyok. Az Amerikai Egyesült Államokból származom. A nevem Aaron Samuel Davis.

2. Hogyan viszonyul a Harmonia alkotási folyamata korábbi művészi folyamataidhoz?

Ez a folyamat sok bizonytalansággal járt, de ez nem újdonság. Amit figyelemre méltónak találtam ebben a folyamatban, az az a ráismerési tapasztalat, amely a kihívások kezeléséből és a világjárvány közepette biztonságos, de mégis mély kapcsolatteremtésből fakadt.

3. Mit tanultál meg magadról az alkotás során?

Azt, hogy bízzak a megérzéseimben és gyakoroljam a figyelmet.

4. Mit jelent számodra a harmónia fogalma?

A Harmonia folyamatosan átrendezi magát, mint egy mélyen gyökerező folyamat, amely kiegyenlíti az egyes előadók terét és munkaterhét. Emlékeztethet bennünket arra, hogy nem vagyunk láthatatlanok, hogy nagy örömünk és élvezetünk lehet abban, ha egymást és saját magunkat fenntartások nélkül láthatjuk. A Harmonia folyamatoson izgalomban tart, szívünknél ragad meg, arra emlékeztet, hogy haladjunk.

RUSU ANDOR

1. Mutasd be magad röviden! Honnan jössz? Hogyan kezdtél el az előadóművészettel foglalkozni?

A nevem Rusu Andor. Egy erdélyi kisvárosban születtem és nőttem fel. Az előadóművészet vagy bármilyen színpadi munka bemutatásának gondolata elég későn jutott eszembe, közvetlenül az érettségi előtt. Ez volt az az időszak, amikor rájöttem, hogy a mozgás általi önkifejezés sokkal tisztább és igazabb a gondolataimhoz, mint bármely más mód, amit korábban tapasztaltam. 

2. Hogyan viszonyul a Harmonia alkotási folyamata korábbi művészi folyamataidhoz?

Sokat beszéltünk magunkról, személyes történeteket osztottunk meg, és ezek a foglalkozások folytatódtak nagyjából az egész folyamat során. Úgy látom, hogy korábbi alkotásoknál inkább a kreatív gondolatok kapcsolódtak bizonyos ötletekhez vagy témához, de ebben a projektben az első naptól kezdve a mindennapi testhasználat stratégiáinak újrafogalmazása és újraértelmezése volt a célunk. Ez az élmény vezetett minket egészen a végéig.

3. Mit tanultál meg magadról az alkotás során?

Az alkotás során megtanultam, hogy az egyszerű dolgoknak is lehet szuper összetett képe, ha tényleg ránagyítunk, és időt szentelünk a teljes átélésükre. És csak ezt követően lehet megérteni azt, mint egészt.

4. Mit jelent számodra a harmónia fogalma?

A harmónia fogalma számomra a dolgok nagy egészét jelenti. Miután megnézzük, mi is vesz körül minket nap mint nap, nyitott és rugalmas elmével feldolgozzuk, elhelyezzük őket a saját rendszerünkben, azt fogjuk látni, hogy mindennek értelme van. És ez egy gyönyörű pillanat.

LEISA PROWD

1. Mutasd be magad röviden! Honnan jössz? Hogyan kezdtél el az előadóművészettel foglalkozni?

A nevem Leisa Prowd. Melbourne-ből, Ausztráliából származom. Bár életem során szórványosan jártam táncórákra, az előadóművészeti pályafutásom csak 2014-ben kezdődött, amikor a Weave Movement Theatre színpadi vezető asszisztense voltam az egyik előadásukon. Annyira megszerettem, hogy csatlakoztam az együtteshez, és elkezdtem velük, majd később más tánc- és színházi együttesekkel is fellépni. A tánc az én biztonságos terem – egy hely, ahol szabadon fedezhetek fel többet magamról és a testemről, amelyben élek, majd ezt szabadon kifejezhetem.

2. Hogyan viszonyul a Harmonia alkotási folyamata korábbi művészi folyamataidhoz?

Ez az első olyan alkotás, amelybe beléptem, és egy teljesen üres vászonnal kezdtük. Cím, egyértelmű koncepció és narratíva nélkül kezdtük el. Csupán a kíváncsiság vezérelt, hogy felfedezzük, mire képes tizenegy különböző test és táncstílus. Olyan volt, mint egy absztrakt festmény, amely úgy alakult ki, hogy a mozgást és az ötleteket rétegeztük, és megfigyeltük, mi történik. Soha nem dolgoztam még ilyen módon. Kihívást jelentett, nagyon érdekes és izgalmas volt.

3. Mit tanultál meg magadról az alkotás során?

Megtanultam jobban bízni magamban, és még kíváncsibb lenni a saját testemre és arra, hogy mit tud tenni. Megtanultam úgy értékelni azt az energiát, amit a térbe és a csoportba viszek, ahogyan mások is teszik. Még azokkal a tévhitekkel is szembesülhettem, amelyeket a fogyatékosságról alkottam, beleértve a sajátomat is.

4. Mit jelent számodra a harmónia fogalma?

Számomra a Harmonia olyan, mint egy kárpit különböző színekből, textúrákból és mozdulatokból, amelyek összefonódva egyedi képet alkotnak. Minden szál gazdag a maga színében és stílusában, önmagában is gyönyörű, de a Harmonia vászonba beleszőve szerves részét képezik egy gyönyörű végső képnek.

A Harmonia február 11-én és 12-én lesz megtekinthető a Trafóban.