Az előadás egypercnyi köztéri szemlélődés megnyújtott, elmélyített olvasata. Egy téren, amit már nemcsak másképpen hívnak, hanem ami már soha nem lesz olyan, amilyen volt. A szereplők személyes története úgy mixelődik össze a Moszkva téri járókelők történeteivel, ahogy egy DJ keveri a hangsávokat. Táncos és szöveges formában, humorral és öniróniával, sok zenével.
Keressük önmagunkat a tömegben. Tudjuk, hogy nemcsak szemtanúi vagyunk a változásnak, hanem részesei is. Minden rajtunk múlik. Let’s dance.
„Az én Moszkva terem, a te Moszkva tered, az ő Moszkva tere… – e birtokos viszony bátran ragozódik a bő egyórás előadás során, ezért aztán jócskán több is lesz puszta térmegfigyelő kamerák rideg és lélektelen dokufelvételénél, miközben épp metaforikus jellegénél fogva szűrődik le mélyebben, és tükröz igazán nyugtalanító képet. A Moszkva tér a város, sőt az ország: kicsiben a nagy, személyesben az általános, jelentéktelenben a jelentős, részletekben az egész (és vice versa). És része ennek minden felemlegetett objektum, tárgy, személy és cselekvés, a piros tűzcsaptól a Fornetti-pékségen át a téren áthaladó hétköznapi figurákig, akik között persze mi is ott vagyunk, mert véletlenszerűen bármikor magunkra ismerhetünk bennük.” (Králl Csaba, revizoronline)
Rendező: Ardai Petra
Koreográfus-asszisztens: Hód Adrienn
Előadók-alkotótársak: Cuhorka Emese, Gőz István, Valencia James, Szabó Réka, Szász Dániel, Varga Vince
Zene, hang, zörej: Varga Vince
Kosztüm: Szabados Luca
Fénytervező: Szirtes Attila
Külön köszönet: Furulyás Dóra, Kárpáti Péter
Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Nyílt Társadalom Alapítványok
