PARAMORFÓZIS

Az ArtMan Egyesület csoportjaiban súlyosan fogyatékos emberek fedezik fel újra és mutatják meg a közönségnek a mindannyiunkban jelen levő teremtő erőt. Az egyesület részeként a Tánceánia Együttes tagjai nehezen beszélő és nehezen mozgó, vagy nem beszélő és nem mozgó társaink, akik mozgás- és táncterápiás módszereken keresztül élik meg kreativitásukat, szublimálják vágyaikat és válnak így teljesebbé. Másik alapvető módszerük az improvizáció, mint a környezetre való reagálás, igazodás művészete és gyakorlati tudománya. Az egyesületben ugyanezzel a szemlélettel látássérült, értelmi akadályozott, autizmussal élő embereknek is lehetőséget adnak csoportos kreatív, alkotó folyamatokban való részvételre. A sérült és nem sérült tagok egyenrangú partnerekként hoznak létre kortárs táncszínházi produkciókat.
Az ArtMan Egyesület szakemberei az elmúlt tizenöt évben egyedülálló eredményeket értek el abban, hogy a mozgás- és táncterápia, valamint az előadóművészet legmodernebb irányzatainak gyakorlatait fogyatékosok számára adaptálják. Mindezeken túl Magyarországon eddig ismeretlen mozgásfejlődési iskolák tapasztalatait is beépítik segítő eszköztárukba.

Részlet a 2014-es ParaDOGMA programjából:

 
l. KÉTség
Ha az egység felbomlik, kétségünk megmozdít.
Egymás sérülékenységében tükröződve saját magunkat fogadjuk el.
Egy harmonikus egység felbomlása után magányunk megélése megrázkódtató, de lehetőséget ad arra, hogy saját utunkat járva felemelkedjünk és fejlődjünk.  Eközben minden új, változást rejtő kapcsolat újra és újra felfedi elemi mintázatainkat.
Vajon sérülékenységünk megélése hogyan változik közben? Akadályoz, vagy támogat, szárnyat ad vagy megkötöz minket?
A téma egy sérült és egy ép táncos diádikus összehangolódásán keresztül bontakozik ki.

Rendező, koreográfus / Director and Choreographer: Gyulavári Ági
Zene/ Music: Sperling Andor
Előadók/ With: Tóth Károly, Gyulavári Ági
Kosztüm / Costume: Csorba Kriszta
Fény / Light: Dézsi Kata

ll. Begurul(ok), avagy...
Táncunk közelséggel és távolsággal, pillanatnyi kapcsolódásainkkal, valamint megtalált belső rezdüléseink láthatóvá tételével foglalkozik.
Felvetéseink az érzelmek, kapcsolatok szabad, “térbe szakadt” asszociációi: be-indulás, kinyílás, az érzelmek vezetése és kiadása, a visszafojtottság, és a testben gyülemlő feszültségek áramoltatása…
Mindenkori testi és lelki állapotaink kifejeződése, táncban való megjelenése.
 
Koreográfia, rendezés / Choreography and directed by: Gál Eszter, Farkas Dorka
Zene / Music: Rubik Ernő Zoltán
Fény / Light: Dézsi Kata
Résztvevők / With:  Ádok Marietta, Bruckner Csaba, Eötvös Judit, Eszes Dávid, Farkas Dorka, Fehér Richárd, Földvári Eszter, Gál Eszter, Gribunov Anton, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Mészöly Andrea, Tóth Károly
 
llI. Mandala ( 30 ’)
A színpad közepén nyugalmi, pihenő tér van. Innen kerülnek játékba a szereplők és ide vonulnak ki a következő jelenésig. A nyugalmi tér jelkép: megjeleníti egyéni és közösségi középpontunkat, mint egyensúlyozási lehetőséget. Minden ember alapvető joga, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, visszavonuljon a középpontba. A középpont körül zajlik az akció, a fő táncok itt történnek. Ez az Élet szimbóluma is, ahol a nehézségek hozta akadályokat le lehet győzni: itt bomlanak ki az élettémák.
Kulturális és szociális közegtől, tehetségtől és készségtől függetlenül az emberi testbe költözött léleknek az életben való kibontakozáshoz kiindulási és visszatérési pontot jelent: a központja.
A darab folyamán a szereplők megkísérlik átlátszóvá tenni ezt az intim területet. Eközben pedig megmutatják: lehetünk vakok, siketek, bénák és nyomorultak, a testbe születésünk elegendő és biztos alapot ad ahhoz, hogy kivirágoztassuk a lelkünket.

Rendező, koreográfus / Director and Choreographer: Bóta Ildikó
Zene / Music: Rubik Ernő Zoltán
Előadók / With: Barkó Tamás, Farkas Dorka, Gál Eszter, Gyulavári Ági, Jez Mónika, Jobbágy Bernadett, Kovács Gergely, Kovács Margit, Lukácsy Zsófia, Mészöly Andrea, Molnár Ciprián, Moizes József, Potoczky Gábor, Regényi Enikő
Fény / Light: Dézsi Kata