20h Lanuk21h Andrew Pekler
22h William Basinski
Az Electrify tízedik eseményén első ízben ad koncertet Magyarországon az ambient élő legendája, az elmúlás szépségét roncsolódó magnószalagokkal megörökítő William Basinski, fellép a nosztalgikus kísérleti zene kozmopolitája, Andrew Pekler illetve a magyar Lanuk, aki saját zenei nyelvét nyers szintetizátorhangok, labilis ritmusok és feltoluló zajok ütköztetésével alakította ki.
William Basinski
William Basinski a 80-as években John Cage, Steve Reich és Brian Eno hatására kezdett el mágnesszalagra rögzített minimalista zenével foglalkozni. Alig pár hangból álló, hangszeres témákat másolt szalagra, amiket körbe-körbe játszva rátalált egy technikára, ami korábban nem tapasztalt hipnotikus hatás előidézésére alkalmas. Művei bámulatos, költői egyszerűségükkel az idő múlását örökítik meg.
A felvételek azonban csak húsz évvel később hozták meg neki az áttörést, amihez egy jó adag szerencsére is szüksége volt. Basinski 2001 nyarán new yorki lakásának egy kacatokkal teli szobájából ásta elő húsz éve kallódó felvételeit, azzal a céllal, hogy digitalizálja az elöregedett szalagokon lévő zenét. Archiválás közben azonban kiderült, hogy a szalagok már rosszabb állapotban voltak, mint gondolta, így a néhány másodpercenként elölről induló témák lejátszásról lejátszásra hallhatóan roncsolódtak. Az ismétlődés lüktetése lassan megváltozott, a dallam egyes részletei homályba vesztek, míg mások előtérbe kerültek, rések nyíltak a felvételen, amin keresztül zörejek vagy csendek léptek be a kompozícióba. Felismerve az elmúlás megörökítésében rejlő értéket, Basinski bizonyos loopokat fél óránál is tovább játszva felvette élete művét. Mindössze pár nap alatt megszületett az ambient és általában az elektronikus zene egyik fontos albumaként számon tartott, több mint öt órás Disintegration Loops.
William Basinski életműve azonban nem csupán a Disintegration Loops-ból áll, hiszen már azt megelőzően is jelent meg lemeze a patinás Raster-Noton kiadónál. Gyakran archivált felvételeit használva máig rögzít a fő művére is jellemző, tévedhetetlen hatásmechanizmussal dolgozó lemezeket: a tavaly megjelent, zongora dallamot felnagyító Cascade túlvilági szépségét éppúgy csodálta a kritika, mint korábbi műveit. Élő fellépéseire szalagos magnókkal és hosszan kígyózó szalagokkal érkezik, amik a közönség szemei előtt válnak rögzítésre alkalmas eszközökből hangszerekké.
https://www.facebook.com/william.basinski.official
https://soundcloud.com/william-basinski
Andrew Pekler
Andrew Pekler a Szovjetunióban, az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságban született, Kaliforniában nőtt fel, majd a 90-es években Berlinbe költözött. Gitáros énekesként ekkor kezdett el zenével foglalkozni, majd hangszereit viszonylag hamar számítógépre cserélte és elindította saját elektronikus zenei projektjét.
Leggyakrabban a loopolás és a hangmintázás módszereit használó zenéjében a jazz, a pop, az elektronikus zene, a modern klasszikus zene és az egzotikus népzenék elemeit is megtaláljuk. A különböző korok és kultúrák zenéi nála álomszerű, simogató és legfőképp nosztalgikus hangulatú darabokban találkoznak. Andrew Pekler a rózsaszín ködben úszó múlthoz nyúl vissza, amit a jelenkor eszközeit használva helyez új kontextusba.
Számos kritikailag elismert albumot jelentetett meg, koncertezett Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában, szerzett zenét filmekhez, tánc- és színházi előadásokhoz, kiállító művészként pedig installációkat is készített. A Jan Jelinekkel és Hanno Leichtmann-nal közös Groupshow trió tagjaként Pekler már járt Magyarországon, a zenekar az Ultrahang fesztivál keretében adott egy emlékezetes, három órás koncertet.
https://soundcloud.com/pekler
https://vimeo.com/101843022
Lanuk
Ha egyszer kiderülne, hogy a gépeknek mégis vannak érzelmeik, Lanuk zenéje tökéletes lenne vívódásaik, törékenységük, időlegességük kifejezésére. A 2000-es évek közepén Gulyás Árpád hálószoba projektjeként indult Lanuk legfőbb célja a hangokkal való játék és kísérletezés. Ennek megfelelően egy minden tekintetben az improvizációra építő projektről beszélünk, ahol például a techno, a breakcore, az ambient vagy a zajzene atomizált elemei ütköznek, vagy épp olvadnak egybe. Ami egyben tartja ezt a kavalkádot az Lanuk öntörvényű rendszere, amely nyers, kiszámíthatatlan ugyanakkor a saját keretein belül tudatos, sőt sokszor humoros is.
Gulyás Árpád 13 évesen kezdett zenével foglalkozni, eleinte zajos, kísérletező punk zenekarokban. A Lanuk mellett a nagyszerű derTANZ basszusgitárosa is. Lanuk korai anyagai (Nerma, Batla) a magyar Pushya Netlabelnél jelentek meg, 2014 ben pedig ’vV’ címmel a prágai Baba Vanga adta ki egy kazettáját. Legfrissebb felvétele tavaly jelent meg a new york-i Immigrant Breast Nest kiadónál jelent meg ’d_ork’ címmel.
https://soundcloud.com/lanuk
