Kiállító művészek: Beöthy Balázs, Erhardt Miklós, Esterházy Marcell,
Keserue Zsolt / Polyák Levente, Kisspál Szabolcs, Société Réaliste

 
Kurátorok: Somogyi Hajnalka, Szemerey Samu
 
A kiállítás a kelet-európai urbanitás egy sajátos területét választja témául – az előregyártott, paneles rendszerű építkezés, a lakótelepek világát. A huszadik századi modernizmus társadalmi utópiáinak ezen megtestesülései gazdag terepet nyújtanak a képzőművészeti reflexiók számára. A kortárs képzőművészet egyre gyakrabban választja témául az épített környezetet és annak kulturális dimenzióit – jelen kiállítás a közösségi együttműködés/autonóm művészeti tevékenység, társadalmi-tudományos koncepciók/civil használat, demonstratív politika/spontán létrejövő identitások, utópia/lokalitás, tervgazdálkodás/egyéni mozgástér kettősségei által felvázolt szellemi területet igyekszik feltérképezni a paneles épített környezet kontextusában.
 
A galériában hat képzőművész pályázati úton kiválasztott, új, ez alkalomra készült munkája látható. A művek saját integritásukon túl, egymással párbeszédben állva hozzák létre a kiállítás gondolati terét és kezdeményezik ennek a kiterjesztését további területekre.
 
Beöthy Balázs munkája a személyes múlt eseményeire épít. A hanganyag egyik csatornáján a művész beszélget gyerekkori barátjával, felelevenítve a lakótelepet Vadnyugattá átlényegítő közös játék egykori helyszíneit, míg a másik hangszóróból ezzel egy időben született társadalomkritikai elméleteket hallunk, a művész apjának feljegyzéseit a hetvenes évekből. A lakótelepi élet kezdeti körülményeit több szinten megragadó mű egyszerre jeleníti meg a történetnélküli város „belakásának”, a kollektív utópia félkész tereiben egy saját univerzum megteremtésének gyermeki stratégiáját és az ezt a környezetet megteremtő ideológiák kritikai elemzését.
 
A lakótelepi élet lehetséges stratégiáit közelíti meg Keserue Zsolt és Polyák Levente gyűjtőmunkája is, amelyet a galériában egy lakásrészletet megidéző installáció formájában mutatnak be. Egyéni történeteket, sajátos megoldásokat látunk, variációkat a modern élet kereteként megálmodott lakótelepi lakás vagy ház uniformizált egységére. A mű a példák egymás mellé állításával mutatja be a szabályozás és az alapminták eklektikus sokféleséggé, „do-it-yourself” megoldások burjánzásává, a különböző kulturális hátterek, történetek és igények leképeződésének terepévé történő átalakulását.
 
Erhardt Miklós Havanna lakótelepen forgatott videomunkája is személyes történet, de egy kívülállóé: a lakótelep egy üzlethelyiségét kibérlő és a közösséggel a helyszínen kapcsolatot teremteni vágyó művészé. Az üzlet magányából kifelé tekintő csendes, békés képsorok erőteljes kontrasztot mutatnak a hely ismert sztereotípiáival, mialatt Erhardt háttérmonológja a ma igen népszerű hely- és helyzetspecifikus művészeti gyakorlatok nehézségeire, kudarcaira, korlátaira, a folyamat során felvetődő kérdésekre reflektál.

KissPál Szabolcs videóján, amelyet a kiállítás első tíz napjában egy előzetes „reklámoz”, a kitűzött feladatot ugyan sikeresen kivitelezik, az azonban mégis inkább abszurd rítusnak hat: a lakótelepi lépcsőházban meglehetősen környezetidegen, a polgári életforma rekvizítumaként megjelenő hangszer-monstrum embert próbáló „kalandja” arányok, léptékek, nézőpontok és kilátások játéka. A párhuzamosan kezelt perspektívák sokrétű kapcsolatot teremtenek tárgy, tevékenység és kontextusa között, ami által a városi léptékű környezet is új megközelítésekben jelenik meg.
 
A Société Réaliste tevékenységének hosszabb ideje fókuszában áll az építészet és a politika, az ideológiák kapcsolata. A Ministère de l'Architecture projekt jelen kiállításra készült 'kozmográfiai elmélkedése' a modern kori nyelvhasználat vizsgálatán keresztül fogalmazza újra Gerardus Mercator leírását az akkor ismert világról, egyfajta párhuzamos modellt hozva létre. A mű ritkán tapasztalható, intenzív, reflektált kapcsolatban áll a huszadik század társadalmi ideológiáival, azok mai jelenlétét kortárs példákon keresztül illusztrálja.
 
Esterházy Marcell munkáiban ugyanez a hagyomány már csupán törmelékként, egyfajta önjáró urbanisztikai gyakorlatként jelentkezik. Az építészeti tipológiák újrahasznosított termékcsomagolásokból megteremtett, kiüresedésig fokozott világa ugyanakkor ironikus módon játékra is hívja a nézőt: a kerekeken mozgó kvázi-város szabadon alakítható, ahol mindenki megteremtheti a tetszése szerinti negyedeket – tudtán kívül vehet részt a huszadik századi építészet interaktív történetében. 
 
 
Kapcsolódó rendezvények:
 
Beszélgetés a művészekkel - 2006. december 12. kedd, 19.00
Megnőttek a fák - beszélgetés - 2007. január 18. csütörtök, 19.00
 
Nemzetközi video program
2006. december 16. szombat, 18.00
2007. január 13. szombat, 18.00
 
Dan Acostioaei, Zbynek Baladran, Andreas Fogarasi, Jonah Freeman, Ion Grigorescu, Matthias Müller, Józef Robakowski, Mona Vatamanu / Florin Tudor, Clemens von Wedemeyer műveivel.

A VIVO Alapítvány a kiállításához kapcsolódó interaktív gyermekfoglalkozásai a fiatalok saját lakókörnyezetükhöz való viszonyának tudatosságát kívánják elmélyíteni. Hogyan használhatjuk azt a szűkebb és tágabb teret, amelyben élünk; milyen egyéni és milyen közösségi tevékenységek vezethetnek egy tudatosabb viszonyhoz; hogyan alakítja környezetünk az identitásunkat, és hogyan hatunk/hathatunk mi az urbánus környezetre? A workshop minél több stratégiát igyekszik kínálni, melyek segítségével a fiatalok megtanulhatják nem csak nézni, de - személyes és közösségi perspektívából - látni és használni is a várost, melyben élnek.

A másik város
Nemzetközi videoprogram, 1. rész

2006. december 16. 18h, Trafó Galéria

Clemens von Wedemeyer: Silberhöhe
2003
10 perc
hangos, színes, beszéd nélkül
 
„A Silberhöhe egy kelet-német, zsugorodó városi terület kísérleti filmes megjelenítése, amely a Shrinking Cities projekttel koprodukcióban készült. A Silberhöhe egy zsugorodó város nappalaiba és éjszakáiba enged betekintést. A film, hasonlóan Antonioni L’Eclisse (Napfogyatkozás) című munkájához – amelynek végkifejlete egyben inspirációs forrásként is szolgált – egy lakótelepen játszódó fikció szereplők nélkül. A kamera körbejár, keresgél, a vágások egy láthatatlan cselekményt követnek. Mégsem történik semmi, nem bukkan fel alak a jelenetben. (…) A film a város látványát egy soha le nem fogatott film díszletévé formálja át.”
 
Clemens von Wedemeyer a németországi Göttingenben született 1974-ben. A Lipcsei Képzőművészeti Akadémián folytatott művészeti tanulmányokat. Számos nemzetközi díjat kapott, ilyenek a Kunstpreis der Böttcherstrasse in Bremen, Németország (2005), a Müncheni Filmfesztivál VG Bildkunst Kísérleti Film és Videoművészeti díja (2002) és a  Marion Ermer Díj, Lipcse (2002).
Lipcsében és Berlinben él és dolgozik.
 
Forrás és további információ:
www.antifilm.de
www.galeriewolff.com
www.shrinkingcities.com
 

Zbyněk Baladrán: Socio-fiction
8 perc
színes, hangos
Az angol nyelvű szöveg kinyomtatva megtalálható lesz a galériában.
 
Baladrán filmje szövegre és többnyire talált filmanyagokra épül. Az osztott kép egyik oldalán futó Kommunista Kiáltványt és az erre hivatkozva felépített rendszer örökségét ma újragondolva a film forradalomról, utópiáról, építésről és rombolásról elmélkedik.
 
Zbyněk Baladrán Prágában született 1973-ban, a prágai Károly Egyetemen művészettörténeti majd a Képzőművészeti Akadémián művészeti tanulmányokat folytatott. A Display, Kortárs Művészeti Tér társalapítója. A 2005-ös Jindrich Chalupecky díj nyertese. Prágában él és dolgozik.
 
További információ:
http://www.jchalupecky.cz/data/katalog_2005.pdf
www.display.cz
 
Andreas Fogarasi: A Machine For
2006
Kultur und Freizeit, 1. rész
8 perc
színes, hangos, magyarul, angol felirattal
 
„A \Kultur und Freizeit\ egy videosorozat budapesti művelődési házakról. Ezek az ötvenes évektől kezdődően épültek fel városszerte a tizenkilencedik századi munkásklubok hagyományának folytatóiként, és céljuk a munkás-tömegek oktatása, felvilágosítása és szórakoztatása volt. Mindezek mellett kereteik között zajlott és fejlődött bizonyos mértékig a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek nemhivatalos kulturális életének jelentős része is.  1989 óta ezen intézmények alapkörülményei radikálisan megváltoztak: sok közülük bezárt, mások tovább harcolnak a közösség támogatásáért és fizető látogatókért. A művelődési házak építészeti sajátosságai programokról, építőik és használóik esztétikai és strukturális elképzeléseiről árulkodnak, és rákérdeznek arra, hogy milyen kulturális tereket igényelünk, azok hogyan reprezentálják magukat, és hogy valójában melyik kultúráról is van szó?
 
Az A Machine for (Gép …. Számára), a sorozat első részeként az 1975-ben Kévés György építész által tervezett Óbudai Művelődési Központot mutatja be. Ez az elegáns, Mies van der Rohe-i doboz mozgatható falakkal és csúszó tetővel egyike a korszak legérdekesebb, mégis kevéssé ismert budapesti épületeinek.”
 
Andreas Fogarasi 1977-ben Bécsben született. A bécsi Képzőművészeti Akadémián művészeti, a bécsi Iparművészeti Főiskolán pedig építészeti tanulmányokat folytatott. A  dérive - Zeitschrift für Stadtforschung társkiadója. Bécsben él és dolgozik.
 
Forrás:
www.howtodothings.net
 

Clemens von Wedemeyer: Die Siedlung
2004
20 perc
sztereó hang, angol narráció, német párbeszédek angol felirattal
 
A Lipcse külvárosában forgatott munka egy a huszadik század során beépült városi terület átalakulását mutatja be. Az itt található építmények, egy elhagyott náci laktanya, egy hatalmas lakótelep és egy mesterséges tó, a század egyes történelmi időszakainak mementóiként a lassú hanyatlás állapotában vannak. A már elrendelt lebontás is várat még magára. A város új irányelvei olcsó földet biztosítanak a főként a lakótelepekről érkező érdeklődő polgároknak, hogy azon építhessék fel saját családi házaikat. Magánbirtok a köztulajdon helyén, csináld-magad vadkapitalizmus, kényszer-ideológiák – állami gondoskodás és szabályozás helyett.
 
 
- szünet -
 
 
Józef Robakowski: From my Window
(1978-1999)
2000
18 perc
16 mm
fekete-fehér, hangos, angol nyelven
A szöveg magyar fordítása kinyomtatva megtalálható lesz a galériában.
 
A From My Window (Az ablakomból) olyan felvételekből áll, amelyeket az alkotó 1978 és 2000 között lódzi lakótelepi otthonából filmezett. A laza narratíva a szomszédokról, mindennapi történésekről szól, és a kis történetek, az egyszerű, pusztán az ablakon kibámulva tett megfigyelések felfedik a város közelmúltját. A képek az épület előtti terület lassú változását követik nyomon, így annak eltűnése végül a film befejezését is jelenti.
 
Józef Robakowski 1939-ben született Poznanban, Lengyelországban. A toruni egyetem képzőművészeti karán diplomázott. Filmrendezői diplomát szerzett az állami Színház- és Filmművészeti Akadémián Lódzban. Filmeket, fotósorozatokat, videókat, videoinstallációkat, rajzokat, tárgyakat, konceptuális műveket készített, s számos esemény, kiállítás és művészeti akció elindítója. A kortárs művészet teoretikusaként és szerkesztőként is aktív. Jelenleg Lódzban él.
 
További információ:
www.robakowski.net
 

Florin Tudor és  Mona Vatamanu: Procesul / The Trial
2004-2005
37 perc 24 mp
színes, hangos, román nyelven, angol felirattal
 
„Mona Vatamanu és Florin Tudor munkái a poszt-szocialista városok életkörülményeit vizsgálják. Különösen az a kérdés foglalkoztatja őket, hogy a politikai és gazdasági rendszerek miként hoznak létre és határoznak meg tereket, illetve miként íródnak beléjük.
A Per film egy szövegről, amely inkább tűnik színházi előadásnak, mint egy per szöveganyagának; a tévéműsorokról, amelyek naponta mutatták be a szocialista rendszer által építtetett új lakótelepi házakat egy Daciából filmezve, és arról, hogy miként nem történt semmi az elmúlt tizenöt évben ezekkel a lakótelepekkel.”
 
Florin Tudor 1974-ben a svájci Genfben született, Bukarestben él és dolgozik. Mona Vatamanu 1968-ban született Constanzában, Romániában; Bukarestben él és dolgozik.
 
Forrás és további információ:
http://www.exapes.org/

Dan Acostioaei: Bahlui by Night    
2004
közreműködött: Dragos Alexandrescu
12 perc, 40 mp
színes, sztereó hang, beszéd nélkül
 
„A Bahlui az egyetlen folyó, amely átszeli Iasit. A videó „nyomon követi” a Bahlui útját attól a pillanattól, amikor eléri a város határát egészen addig, amíg elhagyja az urbánus területet. Az éjszakai felvételek metafizikus atmoszférát teremtenek, a nappal elénk táruló szürke realitást szinte illúzióvá lényegítve át.”
 
Dan Acostioaei 1974-ben Iasi-ban, Romániában született és a George Enescu Egyetemen tanult művészetet, ahol jelenleg előadóként dolgozik. A Iasiban működő Vector Galéria társalapítója és ugyanitt a Periferic Biennále társszervezője.
Forrás és további információ:
http://dacosti.from.ro/
 
 
* * *
 
A filmprogram összesen 114 perc.

 

TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA
Pénztár nyitvatartás:
  • nagytermi előadásnapokon: 16h-22h
  • stúdió- és klubelőadás napokon: 16h-20h30
  • egyéb napokon: 16h-20h
Trafó Galéria nyitvatartás:
  • Előadási napokon 16-22h.
  • Nyitva: kedd-vasárnap: 16h-19h
  • Hétfőnként zárva.
Elérhetőségek
Közérdekű

Médiapartnerek

Együttműködő partnerek