„az emberi szív szomorú, / a test boríték”
(Nemes Z. Márió)
X és Y kromoszóma, Ádám és Éva. Genetikai kódok romantikus találkozása és párkapcsolati mutációi a dobogó szívek laboratóriumában.
Frenák Pál új előadásának tere monokróm, minimalista, futurisztikus – a koreográfus által megálmodott és tervezett díszlet egy különleges fehér hálórendszer, olyan, akár egy képzőművészeti installáció, mégis nagyon is eleven, folyamatosan mozgásban van és reagál a táncosok mozgására. A fehér hálórendszerben pedig ott az ember, a férfi és a nő, tele kérdésekkel és kételyekkel. Az x&y emberi viszonyok bonyolult hálózata és egy különös teremtéstörténet.
Frenák Pál a duó-szerkezet és a párkapcsolati viszonyok kapcsán így fogalmaz: „az ember nem sok dolgot választhat az életében, ám azt mindenképpen, hogy kivel éli le az életét, ki az, akivel megosztja azt. A saját tapasztalataim alapján azt vettem észre, hogy azok az emberek, akik párban vannak és képesek nagyon őszintén rezonálni egymásra, tovább élnek. Ebben a darabban futurista dimenzióba vetítek egy párt, akik lehetnek Isten teremtményei, vagy Isten teremtményeinek a teremtményei, lombikbébik, egymásra mechanikusan reagáló, érzelmeket alig mutató robotlények. Rómeók, Júliák, Ádámok, Évák, hímek, nőstények, szeretők, sorstársak, túlélők - miközben látni a szemükben, hogy valami nem stimmel velük.”
A koreográfus az új produkcióban komoly szerepet kap a nagyszerű francia táncosnő Marie-Julie Debeaulieu, a társulattal három éve dolgozó fiatal, rendkívül tehetséges táncos, Holoda Péter és színpadra lép maga a koreográfus, Frenák Pál is. A negyedik főszereplő pedig kétségtelenül a tér. Frenák Pál számára az építészet mindig is fontos inspiráció volt és a fehér aszimmetrikus hálórendszer, mint különös konstrukció izgatta az alkotót, hiszen olyan akár egy karakteres installáció, amely egyszerre segíti és akadályozza a táncosok mozgását és folyamatosan reagál a mozdulatokra.
„Én a rugalmassága, az elviselhetetlensége miatt választottam a hálót, nem az akrobatikus megközelítés, az ugrások, a szaltózás vagy a trükkök miatt. Fontos volt számomra, hogy ne akrobaták, hanem táncosok dolgozzanak vele, a koreográfiai kompozíció része a hálóval való munkából fakadó könnyedség, de a küzdelem is” – fogalmaz az alkotó és elmondja, a hálórendszer egyszerre idézi egy steril laboratóriumot, minimalista dizájnú játszóteret, absztrakt pókhálót vagy épp egy futurisztikus édenkert fáját.
Koreográfia és szcenográfia: Frenák Pál
Koreográfus-asszisztens: Nelson Reguera
Előadók: Marie-Julie Debeaulieu, Holoda Péter, Frenák Pál, Nagy Dávid
Zene: Parabryo
Jelmez: Szűcs Edit
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Színpad és alpintechnika: Zoltai György
Produkciós menedzser: Juhász Dóra
1314
(Nemes Z. Márió)
X és Y kromoszóma, Ádám és Éva. Genetikai kódok romantikus találkozása és párkapcsolati mutációi a dobogó szívek laboratóriumában.
Frenák Pál új előadásának tere monokróm, minimalista, futurisztikus – a koreográfus által megálmodott és tervezett díszlet egy különleges fehér hálórendszer, olyan, akár egy képzőművészeti installáció, mégis nagyon is eleven, folyamatosan mozgásban van és reagál a táncosok mozgására. A fehér hálórendszerben pedig ott az ember, a férfi és a nő, tele kérdésekkel és kételyekkel. Az x&y emberi viszonyok bonyolult hálózata és egy különös teremtéstörténet.
Frenák Pál a duó-szerkezet és a párkapcsolati viszonyok kapcsán így fogalmaz: „az ember nem sok dolgot választhat az életében, ám azt mindenképpen, hogy kivel éli le az életét, ki az, akivel megosztja azt. A saját tapasztalataim alapján azt vettem észre, hogy azok az emberek, akik párban vannak és képesek nagyon őszintén rezonálni egymásra, tovább élnek. Ebben a darabban futurista dimenzióba vetítek egy párt, akik lehetnek Isten teremtményei, vagy Isten teremtményeinek a teremtményei, lombikbébik, egymásra mechanikusan reagáló, érzelmeket alig mutató robotlények. Rómeók, Júliák, Ádámok, Évák, hímek, nőstények, szeretők, sorstársak, túlélők - miközben látni a szemükben, hogy valami nem stimmel velük.”
A koreográfus az új produkcióban komoly szerepet kap a nagyszerű francia táncosnő Marie-Julie Debeaulieu, a társulattal három éve dolgozó fiatal, rendkívül tehetséges táncos, Holoda Péter és színpadra lép maga a koreográfus, Frenák Pál is. A negyedik főszereplő pedig kétségtelenül a tér. Frenák Pál számára az építészet mindig is fontos inspiráció volt és a fehér aszimmetrikus hálórendszer, mint különös konstrukció izgatta az alkotót, hiszen olyan akár egy karakteres installáció, amely egyszerre segíti és akadályozza a táncosok mozgását és folyamatosan reagál a mozdulatokra.
„Én a rugalmassága, az elviselhetetlensége miatt választottam a hálót, nem az akrobatikus megközelítés, az ugrások, a szaltózás vagy a trükkök miatt. Fontos volt számomra, hogy ne akrobaták, hanem táncosok dolgozzanak vele, a koreográfiai kompozíció része a hálóval való munkából fakadó könnyedség, de a küzdelem is” – fogalmaz az alkotó és elmondja, a hálórendszer egyszerre idézi egy steril laboratóriumot, minimalista dizájnú játszóteret, absztrakt pókhálót vagy épp egy futurisztikus édenkert fáját.
Koreográfia és szcenográfia: Frenák Pál
Koreográfus-asszisztens: Nelson Reguera
Előadók: Marie-Julie Debeaulieu, Holoda Péter, Frenák Pál, Nagy Dávid
Zene: Parabryo
Jelmez: Szűcs Edit
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Színpad és alpintechnika: Zoltai György
Produkciós menedzser: Juhász Dóra
Mozgó Ház Alapítvány – Flórián Műhely, Scene Nationale d'Evreux-Louviers, Région Nord-Pas de Calais, NKA
