A falakat átjárva fogalmaz tizenegy művész a társadalmi közönyre, a másságra vagy éppen egy új perspektívára rámutatva. A W_all vizsgálja a mai aktuális feszült világot, mégsem egy kórképet rajzol direkt módon, hanem egy asszociatív, gondolkodásra serkentő, színes univerzumot tár fel, melyben minduntalan a józan emberi gondolkodás magját kutatja.
Az előadás ehhez eszközként tudatosan használ fel klisészerű képeket, filmszerű bevillanásokat, sport-utalásokat egyfajta progresszív cinema-koreográfiai síkra húzva a különböző részeket. Miközben a falak által megidézett történelmi örökség indirekt módon jelenik meg, a konkrét idézetektől emelkedve az előadás az ezek mögött működő emberi, lelki folyamatokban rejlő azonosságra fókuszál.
A falra utaló szcenográfia különböző módon alakul át és jelenik meg a színpadon – az absztrakt színpadkép képes érzékeltetni a falak által teremtett érzetek komplexitását, egyéni és közösségi szinten megélt valóságokat festve, melyek Gilles Deleuze fragmantjaihoz hasonlóan krisztályszerűen épülnek egymásból egymásba: a falak megnyílnak vagy épp maguk alá temetnek, miközben a falon keletkező repedéseken átszűrődő fényben újra meg újra felsejlik a remény.
Mindig küzdenie kellett azért, hogy képes legyen átvinni a művészi elképzeléseit, és makacsul ragaszkodik az önállóságához. Legújabb darabjával, a W_all című előadással a közös kreatív munkára szeretett volna lehetőséget adni a fiatal tehetségeknek, és szeretné leküzdeni az előítéleteket, amelyeket a gyerekkora óta maga is a bőrén tapasztalt. Frenák Pállal a múltból hozott reflexek ismétlődéséről, és a hatvan felett kibontakozó kreativitásról is beszélgettünk. - Szentgyörgyi Rita, HVG
Egy előadás próbáján kívülállóként jelen lenni majdnem olyan intim helyzet, mint egy szülőszobában figyelni, ahogy egy anya igyekszik életet adni gyermekének. A Frenák Pál Társulat W_all című új előadását ráadásul minden táncos a gyermekének tekinti. - Szász Emese, Fidelio
FRENÁK PÁL TÁRSULAT: W_ALL – …a trash-világunkra utal, amelyben a kommunikáció, legyen az művészi vagy köznapi, jórészt szemétre való giccses klisék szimbólumaival zajlik.
Két nagyon markáns formanyelvű alkotó új bemutatóját láthattuk pár napon belül, október-november fordulóján, és mindkét előadásról elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag pontosan azt kaptuk, amit vártunk és amire számítottunk. Hogy ez jól van-e így vagy sem, azt valószínűleg mindenki egyéni nézői vérmérséklete szerint dönti majd el. - szinhaz.net