„El sem tudtam képzelni a találkozást velük, apám életre szóló barátaival, ahogyan maga nevezte őket, akikkel később, a háború után, mint megtudtam, a legbensőségesebb kapcsolatban volt, bár tudta, hogy besúgókról és gyilkosokról van szó; ebben a tudatban biztosított menedéket nekik, látta el őket élelmiszerrel, tett meg mindent értük, amire szükségük volt, amíg le nem győzik a nehézségeket, miként apám fejezte ki magát. [….] Ezeket az embereket kell fogadnom, gondoltam, nem marad más hátra. Az úgynevezett honfitársaimat, e nemzetiszocialistákat, a vérrend kitüntetettjeit. E titkos vezérekkel kell majd kezet ráznom, gondoltam, és nem fogom tudni megakadályozni őket abban, hogy az első sorban foglaljanak helyet, ha megkezdődik a temetés.”
(Thomas Bernhard: Kioltás, ford. Hajós Gabriella)
 
A Forte Társulat új bemutatója Thomas Bernhard írásain keresztül a történelmi múlt bűneivel való együttélés problémájára fókuszál. Az előadás a Bartók vonósnégyeseivel szellemi közösséget vállaló, töredékként aposztrofált  Az olasz férfi című elbeszélésre épül.
A történet szerint feszült légkör uralkodik az ódon hangulatú felső-ausztriai udvarházban. Az öngyilkos apa temetésére gyülekezők között vannak, akik az épületben túltengő gyász elől a szabadba, a friss levegőre vágynak. Ám az érintetlennek hitt természetben, az üvegház mögötti tisztáson jól kivehető a fűben egy világos folt. A családtagok emlékezetéből kitörölhetetlen esemény nyomát, egy háborús tömegsírnak a körvonalait a nemrégiben bekövetkezett „balszerencse” és az azt követő „borzalmas búcsúztatás” teszi igazán láthatóvá. A ravatal előtt felsorakozó rokonok magukban beszélve ismételgetik az apáról, a szülői házról szóló „rágalmakat”. A földbe kapart áldozatok utolsó hangjainak nyomasztó emlékétől lehetetlen megszabadulni.