kapcsolat, bizalmatlanság, irónia

„…Déri András, Várnagy Kristóf és Kelemen Patrik felrázzák rendesen a táncszínpadot, nekifeszülnek és keresztülgázolnak rajta, vagy épp a mélyére zuhannak, és onnan törnek elő csatakosan, változatos technikákkal.” (sisso, Magyar Narancs)

Fülöp László legújabb koreográfiájában három férfit látunk a színpadon. Alakváltó figurák. Talán haverok. Talán testvérek. Nem sok közös van bennük, de igyekeznek erről nem tudomást venni, ha már egymásra lettek utalva a semmi közepén. Próbálnak közel kerülni egymáshoz, és mindeközben kellően biztonságos távolságot tartani a másiktól. Szociális lények, de makacsul önállóak, függetlenek és bizonytalanok bizalmatlanok. Mert ha valamivel óvatosan kell bánni, az a kötődés. Vagy legalábbis veszélyes.

A vadászat mint az emberek közötti kapcsolat lehetséges módja kerül a középpontba. Játszanak. Játékuk néha könnyed, csíntalan, néha véresen komoly. Az egyik pillanatban szívfájdítóan agresszívak és kegyetlenek, a másikban támogatják és segítik egymást.