Az utópia szó eredeti jelentése: a hely, ami nincs – nem létezik a valóságban, csak vágyainkban. Szeretnénk hinni benne, hogy létezhet egy élhetőbb, jobban berendezett világ.

Duda Éva legújabb előadásában égető társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, merészen és őszintén. Az UTÓPIA egy abszurd világ, tele önellentmondásos karakterrel, mértéktelenséggel, elfojtással és elnyomással. Egymástól nagyon különböző emberek kis csoportja feszül neki olyan nehézségeknek, mint a szabadság és szuverenitás, a kirekesztés és megszégyenítés, az ellenségeskedés és manipuláció, a gyanakvás és a félelem, és közben egyre torzabb, egyre vadabb, egyre ismerősebb lesz viselkedésük.

„Közel két éve nem készítettem előadást. Jól esett ez a hosszabb alkotói szünet, fontos volt ránéznem a munkámra, magamra, és a világra, ami körbe vesz. Volt időm elmélázni a jelenen. Most egy egészen új csapattal dolgozom, fiatalok, és idősebbek, tapasztaltabbak és az iskolából most "szabadult" épp húsz évesek egy kalap alatt, de mindenképp nagyon különböző egyéniségek. Épp ez érdekel bennük, erre a diverzitásra tettem a hangsúlyt, az emberek sokszínűsége ebben a nagyon változékony, bizonytalanságot sugárzó jelenben. Fürkészem, kémlelem a jövőt, milyen lesz, hogy fognak élni az emberek a jövőben, és tudjuk-e azt befolyásolni? Remélem, hogy igen.” Duda Éva

Miért érezzük bajban magunkat? Az UTÓPIA egy abszurd világ, amelyben szimbolikusan vagy direkt módon idézzük meg azt a furcsa érzést például, amikor intoleranciát tapasztalunk más kulturális értékrendek irányába. Amikor körülöttünk elutasítást látunk a természeti értékek sérülékenysége felé. Amikor agresszivitás a válasz az eltérő gondolkodásra. Keserédes öniróniával közeledünk a problémák felé, hiszen mi is a részei vagyunk. Nem ujjal mutogatunk, nem panaszkodunk, csapokat nyitogatunk.

A lényegi, valódi, emberi dolgok tekintetében a világ minden táján egyformák vagyunk: szeretünk, kötődünk, haragszunk, félünk, felfedezünk, örülünk, vagy csalódunk, hiszünk és tagadunk, tanulunk, utazunk, dolgozunk, jó nevetni és ellazulni, szeretünk valahova tartozni vagy csak magunkkal jóban lenni. De elképesztő a zűrzavar. Miért olyan nehéz együtt lenni, egymás mellett élni?