Az utópia szó eredeti jelentése: a hely, ami nincs – nem létezik a valóságban, csak vágyainkban. Szeretnénk hinni benne, hogy létezhet egy élhetőbb, jobban berendezett világ.

Ma mindannyian kisebb-nagyobb közösségekben élünk, akár elszigetelten, akár metropoliszokban. Világunk óriási lépésekkel változik évről évre, amihez alkalmazkodnunk kell. A technikai vívmányok, a digitális fejlődés megállíthatatlan, ahogyan a globális felmelegedés, vagy a szemét felhalmozódása. A migráció világszintű jelenség, rengeteg egészségügyi, szociális, politikai, társadalmi és egyéni problémával kell szembenézni nap, mint nap, de közben mégis könnyebb nem belegondolni a nehézségekbe.

Miért érezzük bajban magunkat? Az UTÓPIA egy abszurd világ, amelyben szimbolikusan vagy direkt módon idézzük meg azt a furcsa érzést például, amikor intoleranciát tapasztalunk más kulturális értékrendek irányába. Amikor körülöttünk elutasítást látunk a természeti értékek sérülékenysége felé. Amikor agresszivitás a válasz az eltérő gondolkodásra. Keserédes öniróniával közeledünk a problémák felé, hiszen mi is a részei vagyunk. Nem ujjal mutogatunk, nem panaszkodunk, csapokat nyitogatunk.

A lényegi, valódi, emberi dolgok tekintetében a világ minden táján egyformák vagyunk: szeretünk, kötődünk, haragszunk, félünk, felfedezünk, örülünk, vagy csalódunk, hiszünk és tagadunk, tanulunk, utazunk, dolgozunk, jó nevetni és ellazulni, szeretünk valahova tartozni vagy csak magunkkal jóban lenni. De elképesztő a zűrzavar. Miért olyan nehéz együtt lenni, egymás mellett élni?