Hajnóczy Péter – Nádas és Esterházy mellett – az ún. „Péterek” nemzedékének tagja, a magyar posztmodern prózafordulat megkerülhetetlen alakja. 1979-ben íródott kultregényének főszereplője az alkotómunka gyötrelmeivel, az identitás szorongató képlékenységével, az alkohol és az önpusztítás iránti legyőzhetetlen vággyal küzd. Akárcsak a 75 éve született és 38 éves korában májzsugorodásban elhunyt Hajnóczy. A regénybéli író tudatfolyamában a fiatalkori emlékek iránti nosztalgia, az alkoholmámoros képzelgések, a jelenben érzett elviselhetetlen magány és szeretethiány váltják egymást. Álom és ébrenlét, képzelet és valóság határán egyensúlyozva, badacsonyi szürkebarát és ásványi anyagokban gazdag szikvíz segítségével igyekszik túlélni a rendszerváltás előtti mindennapok szorítását, a pontos megfogalmazásra és önkiteljesedésre való törekvés lehetetlenségét.
Szenteczki Zita színházrendező és Juhász András intermédia-művész közös produkciója, A halál kilovagolt Perzsiából budapesti színházi bemutatója, valós idejű színpadi játék filmes eszközökkel.
A szereplők – színészek, táncosok, performerek, zenészek és operatőrök – egyszerre írják, játsszák és rendezik az előadást, többfunkciós színpadi jelenlétük a műfajok közötti határok elmosását és a Hajnóczy-féle irodalmi polémia színpadi megjelenítését szolgálja. A DoN’t Eat Group saját fejlesztésű hegesztőprojektoros vetítőrendszerének és az ismétlődésen alapuló loop-technika felhasználásával az alkotók az emlékezés mechanizmusának, a művészi alkotómunka és a vele járó delíriumos látomások színpadi megjelenítésére tesznek izgalmas kísérletet.
https://vimeo.com/channels/donteatgroup
„Végül a halott várost látta. Nemcsak látta: de ott bolyongott a mustársárga házak, félig és teljesen összeomlott házak labirintusában; Á.-t, a feleségét kereste. A menedéket nyújtó szoba, az íróasztal, az óra, a rejtett és el nem rejtett üvegek szintén eltűntek, érezte, mindörökre. (...) A férfi valahogy tudta, hogy az ismeretlen várost egykor perzsák lakták, és egy háború százharminc évvel ezelőtt pusztította el. A naptól mustársárgán villogó házak romjai a legkülönbözőbb geometriai formákat öltötték. A férfi hol a sárga porban botladozott a sárga kövek között, hogy átjutva a városon találkozhassanak a feleségével, hol felülnézetben látta a várost és önmagát is, ahogy botladozik a romok labirintusában; ilyenkor látta, túl a városon, a bokrok vagy fák zöld síkját. Talán édesvíz is van ott, gondolta, mert ajka cserepes volt, torka száraz, s nagyon szomjazott, talán ott vár rám a feleségem. (...) Menni és kapaszkodni fog, amíg csak meg tud állni a lábán.” /A halál kilovagolt Perzsiából/
Rendező: SZENTECZKI Zita, JUHÁSZ András
Előadók: JANKOVICS Péter, TAKÁCS Katalin, RAINER-MICSINYEI Nóra, HADI Júlia, DIÁK István, RAUBINEK Lili, LÉVAI Viola, SZABÓ Mátyás Péter
Koreográfus: HADI Júlia
Dramaturg: BÍRÓ Bence
Operatőr: TÁBOROSI András, MAYER Bernadette
Zeneszerző: SŐRÉS Zsolt
Fénytervező: BÁNYAI Tamás
Díszlet és Jelmez: DIÁK István
Media design: JUHÁSZ András
Boom: JÁVORKA Ádám
Videó technika: Vivid Illusions
Fény: DÉZSI Kata
Hang: BREDÁN Máté
További alkotók: SZABADOS Luca, VAVRA Júlia
Produkciós asszisztens: FAZEKAS Anna
Kreatív menedzsment: KOVÁCS Andrea / Let it Be! art agency
Külön köszönet: MATIS Lilla, VÉGH Ágnes, GARA Bernát, VÁRHEGYI István, NAGY Géza, Bakelit Multi Art Center, Artus Stúdió
Koproduckiós partner: FÜGE Produkció, Budapest Városarculati Nonprofit Kft, Budapest Főváros Önkormányzata, NKA
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
"A képek megelőlegezik, illetve lefordítják a cselekményt vizuális effektusokra, vagy továbbgondolják azt. A mondatokból képek keletkeznek, a képekből a főhős félelmeire, álmaira reflektáló vagy abból eredeztethető mozgóképek."
"A halál kilovagolt Perzsiából című remekművet elsőre könnyű csak az alkoholizmus klinikai pontosságú dokumentálásának olvasni. Miközben a szerző kínlódásait írja ki magából, egy egész korszakot ír le."
A DoN’t Eat Group előadása azért nyújt revelációs élményt, mert a korszerű technikai eszközöket nem csupán felsorolják vagy megemlítik benne, hanem játszanak is velük.
"A szövegnek hangsúlyos eleme az alkoholista főhős vissza-visszatérő delíriumos látomása, amelyeket különleges filmtechnikával, montázsképépítéssel jelenítünk meg, amit közben „loopolunk”, vagyis folyamatosan ismételjük, és roncsoljuk a filmanyagot."
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
Bakelit Multi Art Center | |
Budapest Főváros Önkormányzata | |
Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. | |
Staféta program |
"Színészekkel, táncosokkal, zenésszel, filmesekkel, hegesztőprojektorral. Legalább most már erről sem gondoljuk azt, hogy lehetetlen. Leírni lehetetlen inkább."