Először jár Budapesten Marina Otero argentin koreográfus, aki legújabb munkájában elmossa a határokat a művészet és az élet között. A Kill Me-ben Nizsinszkij, Bach és Miley Cyrus találkozik, hogy testet és hangot adjanak az életközepi válság, a mentális betegségek és a szabadúszó életpálya kihívásainak. Nagyszabású táncjelenetek, felforgató humor, és intim, mélyreható vallomások, amelyek nyers őszinteséggel hatolnak a nézői tudatba, hogy aztán még sokáig velünk maradjanak.

„Amikor beléptem az életközepi válság kliséjébe, elkezdtem filmezni mindent, amit csinálok. A nap 24 órájában megnyitottam a szívem és mindent rögzítettem.
Míg egy nap összeomlottam, kaptam egy pszichiátriai diagnózist és úgy döntöttem, erről fog szólni az új munkám. Meghívtam Nizsinszkijt és négy táncost – akik szintén mentális zavarral élnek –, hogy közösen csináljunk előadást a szerelmi őrületről.”

Ez a személyes tapasztalat, valamint Nizsinszkij skizofréniával terhelt élettörténete szolgál kiindulópontként Marina Otero új, autofikciós színpadi munkájához, a Kill Me (Ölj meg) című előadáshoz. Négy táncossal és egy színésszel közösen eksztatikus energiákkal és nyers őszinteséggel töltik meg a színházi teret, és gumipisztolyok, bokszkesztyűk és pop kulturális referenciák bevetésével feszegetik a mentális jóllét összetett kérdéseit. 

A Kill Me Otero egész életén átívelő projektjének, a Remember to Live című sorozatnak a harmadik fejezete — amivel az alkotó arra vállalkozott, hogy haláláig saját életéről készít radikális előadásokat.

Az első fejezetben, a Fuck Me (2020) című darabban Marina öt meztelen, Pablo nevű tengerészgyalogos testén keresztül állt bosszút. Két évvel később, a Love Me előadásban egyedül a színpadon nézett szembe a benne rejlő erőszakkal. Most, a Kill Me esetében, saját mentális és fizikai határait vizsgálja.

Marina Otero argentin koreográfus, rendező és performer, aki autobiografikus előadásairól ismert. Munkáiban saját életének eseményeit, kapcsolatait és testi-lelki tapasztalatait dolgozza fel radikális őszinteséggel, miközben a tánc, a performansz és a dokumentarista színház határait feszegeti. Produkcióit számos jelentős európai és latin-amerikai fesztiválon bemutatták, a Kill me pedig személyes és művészi önvizsgálatának eddigi egyik legerőteljesebb állomása.