A Fiúk különös tükröt tart elénk, amelyben látjuk a „Macsót”, a „Nárciszt” és a „Herkulest” is, így közelről tanulmányozhatjuk a férfilét alaptípusait. Frenák váltakozva jeleníti meg a sovén gyűlöletet, az ostoba követelőzést, a figurák közt fennálló, törékeny erőegyensúlyt a színpadon. 

FrenÁk kortárs koreográfiai koncepciója filmes, már-már színházi dimenzióban fogant: az alkotás magában hordozza készítőjének az emberi lélek működéséről felhalmozott intuitív tudásanyagát. A FIÚK közvetlen kapcsolatban van a tudattalan mélyrétegeivel, de felfogható könyörtelen társadalmi látleletként is. FrenÁk a férfiszexualitást különböző aspektusokból vizsgálja: felmutatja eredetét és a tudattalanban rejlő forrásait. Érzékisége kegyetlen, könyörtelensége költői. Szimbólumrendszere asszociációkra késztet. Az előadás fekete humorral, éles iróniával, az agresszió felmutatásával érzékelteti az érzelmek elsivárosodását, a klisészerűséget, amely a mai ember kapcsolatait uralja.  

Frenák Pál negyven éve van a pályán, harminc éve alkot koreográfusként és húsz éve alapította meg társulatát Magyarországon, a maga dinamikus mozgásvilágával, nagyfokú érzékenységével és a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival radikálisan új stílust teremtett. A társulat előadásainak jellemzője a mimika, a jelnyelv és a mozgás integrált használata éppúgy, mint a társművészetek (cirkusz, színház, kortárs divat, design és építészet, kortárs zene) megjelenése.