Egy autó kicsúszik az útról, furcsa és vad dimenzióba süllyed, eltemetve az időben. A néző szeme előtt fokozatosan tárul fel az a hely, ahol a valódi és az irreális összeolvad.
J.G. Ballard angol regényíró (a Karambol és A nap birodalma szerzője) világából és Vigroux közúti balesethez kapcsolódó személyes tapasztalatából merítve a Flesh a sokkot követő pillanatot tárja fel. Azt a pár másodpercet, amikor az idő megállni látszik, vagy épp ellenkezőleg: végtelenül hosszúra nyúlik. Ez a momentum egy szürreális jelenetként válik láthatóvá, amelyben az elme mintha elválna a testtől. Az autótestek ebben a dimenzióban lebegő tárgyakként jelennek meg, az autópálya-viaduktok hatalmas gólemekké válnak, az autómotorok látszólag lebegnek egy jégtenger felett.
Vigroux és alkotópartnerei szenzációs vizualitással, egy elektronikus opera formájában mesélik el egy autóbaleset megrázó történetét. Az előadás gerincét a zene, a vetítés, a narratíva és annak metafizikai dimenziója alkotja. A felcsendülő hangok széles skálából építkeznek: elektronikus anyagokból, emberi hangokból, a csembaló régimódi zenéjéből. Az összművészeti alkotás éppolyan erős munka, mint amennyire szédítő.
„Az Aucun Lieu (2013), majd a Ruines (2016) után a Flesh-el a színpadon megjelenített zeneiségre koncentráló kutatásaimat folytatom, valahol a képzőművészet és az elektronikus opera közötti határon. Ez egy olyan előadás, amelyben mozgó emberi test, fényszobrok, szövegek, videók és zene egyaránt megtalálható. Egy újítani igyekvő összművészeti alkotás, amelyet párhuzamosan több kéz is ír. Kísérlet egy közös nyelv megalkotására, amely - a történet köré épülve - a világ egy más szegletét fedi fel, egy a tudaton túli teret, valahol a katasztrófa és a határozatlanság peremén.” Franck Vigroux
Franck Vigroux az előadás zeneszerzője és rendezője is egyben. Páratlan képességekkel rendelkezik a hangok fabrikálása terén, fantáziája széles skálán mozog, így felhasznál minden hangot az elektroakusztikustól az ipari zajig, a modern kompozíciótól a kísérleti elektronikus zenéig. Többek között olyan nemzetközileg elismert zenészekkel dolgozott, mint Mika Vainio (Pan Sonic), Reinhold Friedl, Elliott Sharp, Joey Baron, Zeena Parkins vagy a Ars Nova Ensemble Instrumental.
Rendező, koncepció, zene: Franck Vigroux
Videótervező: Kurt d'Haeseleer
Koreográfus tanácsadó: Myriam Gourfink
Táncosok: Azusa Takeuchi, Céline Debyser
Fénytervező: Perrine Cado
Videó (grafikus): Olivier Ratsi
Díszlet koncepció: Carlos Duarte
Technikusok: Jérôme Bouchet, Samuel Herbreteau
Jelmeztervező: Atelier Darwin
Dramaturg tanácsadó: Michel Simonot
A Teatroskop támogatásával, mely a a francia Külügyminisztérium, a francia Kulturális Minisztérium és az Institut français Paris kezdeményezése.
"Az angol nyelv egyik érdekessége, hogy a flesh (élő hús) és a flash (villanás, villódzás) szavakat egyetlen betű választja el egymástól. Franck Vigroux és a CIE d’Autres Cordes társulat Flesh című előadásának beharangozóját látva folyamatosan emlékeztetnem kellett magam, hogy a fényjáték és a túlvilági elemek ellenére ez a darab még mindig arról a húsról szól, amelyet a lélegzésünk tart életben, és annyira tud fájni is, ha valami történik velünk. Egy valós autóbaleset és irodalmi élmények keveréke ez az előadás, amely sokféle elemet elegyít, a test traumatikus élményétől a módosult tudatállapotban máshogy ketyegő időn keresztül a nem evilági tapasztalat megidézéséig fényekkel és zenével."
"Franck Vigroux újmédiaművész és experimentális zenész Flesh című „elektronikus operája” már aligha értelmezhető az előadó-művészet felől. Mechanikus gépeket, digitális képeket, fülsértő zajból, zörejekből építkező soundscape-eket és emberi testeket egyaránt felhasználó installációja látványos művészi valóságot, Bob Cluness esztéta kifejezésével: cyberpunkpornó esztétikát teremt."