ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Milyen jó lenne, ha minden bennünk rejlő feszültséget, indulatot, fájdalmat, dühöt, örömöt, boldogságot csak úgy egyszerűen kiüvölthetnénk magunkból. Megtehetnénk, de nem tesszük. Miért? Miért fojtjuk vissza és nyomjuk el érzelmeinket? Miért félünk kimutatni mindazt, ami bennünk van? Miért nem merjük kiengedni a hangunkat? Egyáltalán: milyen hangokat adunk ki magunkból?

Az Afterparty szereplői előadásról előadásra egy kísérlet részesei: képesek-e elengedni a kapaszkodókat, átadni magukat a közös játékoknak „megfigyelők” jelenlétében is, és megengedni, hogy lássuk őket zsigerinek, esendőnek, ártatlannak, erőszakosnak, könnyűnek és nehéznek. Az emberi hang és a mozdulat kapcsolatát vizsgálják, de azt is kutatják, hogyan tudják segíteni egymást abban, hogy felszakadhassanak belőlük ismeretlen, mélyen eltemetett hangjaik.

Olyan társasjáték ez, ami nem csak a porondon zajlik, hanem azon túl is, hiszen az este folyamán együtt lélegzik és lüktet nézőtér és színpad, a közönség maga is aktív részese mindannak, ami a táncosokkal történik. A törékeny előadói helyzet teremtette intim térben a nézők és játszók közötti oda-vissza hatások felerősödnek.

A felszabadító erejű, játékos, gyakran mulatságos pillanatokban gazdag előadás végére a nézők eldönthetik, mi is az, amit láttak és hallottak: zene vagy tánc, esetleg öt ember (artikulálatlan) vallomása?

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

2020-ban, a Tünet Együttes kísérleti évadának keretében készült az előadás. A csapat karanténközösséget vállalva közösen alakította ki és gyakorolta napi szinten azokat a rituálékat, amelyek a darab vázát adják. A meghatározott kereteken belül az előadás teljes mértékben improvizatív.