Az állandóság és elmúlás kérdése egy életen át kísér minket. De vajon mi maradandó az életünkben? Egy karakter, egy mozdulat vagy egy tárgy? De vajon olyan gyorsan alakulnak át a szokásaink, hogy lassan minden, ami ötven éve történt magyarázatra szorul?
A test, melyben élünk, folyton változik. A kredenc a pincében maradt című táncszínházi előadás központi témája a generációk közötti különbségekből adódó helyzetek és életszituációk feldolgozása.
Előadók: Ivanov Gábor, Kasza Polett, Kiss Eszter, Tony De Maeyer, Takács Katalin
Szöveg: Vinnai András
Látvány- és fénytervezés: Dömölky Dániel
Zeneszerző: Bartha Márk
Jelmez: Kasza Emese
Produkciós manager: Kovács Brigitta
Koreográfus: Simkó Beatrix
Partner: Műhely Alapítvány
Koprodukciós partner: Trafó Kortárs Művészetek Háza
Támogatók:
Staféta Program, Füge Produkció, Nemzeti Kulturális Alap, Creative Crossroads - Life Long Burning, az Európai Unió Kreatív Európa Programja, Uferstudios Berlin
Külön köszönet:
Performance Studies Hamburg, Kampnagel, Kotka Gudmon, Karin Kirchhoff, Jochen Roller, Alina Gregor, Talló Gergely, Rafaela Pastore, Yi-Chun Fan, Irina Demina
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett és támogatott Staféta program keretében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma további támogatásával kiegészülve valósult meg.
"Simkó Beatrix nem hosszanti irányban járja az időalagutat. Bár az ifjak kontra idősek felvetés szükségszerűen tartalmazza a múlt és jövő szembenállását (s így az időben való előre tekintés aspektusát), a vizsgálódás nála mégis inkább keresztmetszet jelleget ölt, és mivel az eltérő életkorok közt a kapcsolatot, a párbeszéd lehetőségét keresi, A kredenc… ilyesformán pozitív kicsengésű."
"Mégsem mondhatjuk, hogy a generációs kérdés súlyához mérten lenne jelen a hazai táncelőadásokban. Az „elő-adás” e téma sokoldalú, érzékeny megközelítését ígéri, így ez a különös, hibrid tánc-werkfilm felkelti az érdeklődést a (remélhetőleg) májusi bemutató és a kredenc sorsa iránt. És ott van még az a varrógép is a színpadon. Azzal vajon mi lesz?"
"Mintha egy táncos a nap minden pillanatában táncos lenne. Figyelem őket, akkor is dolgoznak, amikor pihennek. Ez a műfaj egész embert kíván. Katival arról kérdeztük őket, mire gondolnak egy mozdulatnál, mert egy színész mindenképp okot akar. Először nem tudtuk hova tenni, amikor azt válaszolták, semmire. Pedig valóban: nem is szabad, hogy gondolj, hiszen egy tökéletesen kitervezett robotnak kell lenned. Nincs benne hely az improvizációra, de van hely az egyéniségednek, mert te magad vagy a tervező."
"Számomra ez a cím játék a nyelviséggel, a távolsággal. Bizonyos szokások, szavak kikopnak a használatból, háttérbe szorulnak – a kredenc szó ezt szimbolizálja. Egyes dolgok feledésbe merülnek, de megpróbáljuk őket életben tartani. A pince is metafora, az elmúlással függ össze, ugyanakkor a felhalmozás, a raktározás, a megőrzés, az emlékek metaforája is. Számomra az a kérdés, hogy hogyan lehet az emlékeket élővé tenni, hogyan lehet felhozni azt, ami lent maradt. Hogy hogyan teremthető meg a kapcsolódás."
Budapest Főváros Önkormányzata | |
Creative Europe | |
EMMI-Emberi Erőforrások Minisztériuma | |
FÜGE Produkció | |
Life Long Burning | |
Műhely Alapítvány | |
NKA - Nemzeti Kulturális Alap | |
Staféta program |
"Az előadás szimultán történésekkel, valamint a folyamatos és alkalomszerű mozgások különbségeivel egyaránt játszik, ezeket azonban filmen rendkívül nehéz átadni. Hiszen míg a Trafó nézőterén ülve felváltva tudom befogadni a teljes teret és fókuszálni egy-egy történésre, addig ebben az esetben az operatőr és a rendező helyettem hozza meg ezt a döntést: azt láttatja, amit ő szeretne."