hagyomány kutató, kortárs táncelőadás

Koncepció/Koreográfia/Tánc: Ladjánszki Márta

Zeneszerző/Zene: Oliver Mayne (GB/HU) és Varga Zsopin Zsolt 

Fénytervező: Tomáš Morávek (CZ)

Táncosok: Bitó Katalin, Györke Tímea, Herold Eszter, Jobbágy Bernadett, Kovács Emese, Kovács Noémi Anna, Miklósy Alex Ádám, Mórocz Eszter, Alejandra Rosas Hernández (COL/HU), Szász Zsófia, Tamaskó Helén, Varga Boglárka, Varga Dóra, Veres Flóra

Kosztümterv: Pillangó

Kosztüm: Csorba Kriszta 

Smink: Károlyi Balázs

Hangfelvételről részlet Kascsák Margit beszélgetésből.

Támogató: L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület

Próbaterem használati lehetőség: Trafó KMH – Műhely Alapítvány

Külön köszönet az egykori stábtagoknak: Biczók Anna, Györke Tímea, Herold Eszter, Koroknai Zsolt, Kopeczny Kata, Kovács Emese, Kovács Noémi Anna, Kozár Edit, Lakat Andrea, Lányi Júlia, Makra Viktória, Meszerics András, Monojlovits Eszter, Nyári-Nagy Ibolya, Rácz Eszter, Sarlós Flóra Eszter, Szabó Ágnes Réka, Széphegyi Szilvia, Vass Imre, Vozák Tímea

Továbbá a darab létrejöttét és eredeti bemutatóját támogatta: Magyar Művészeti Akadémia, NKA Előadó-művészeti Kollégium, EMMI, Magyar Táncművészeti Főiskola, FÜGE, szinhaz.hu, táncélet.hu

Az előadás 2012-ben szóló előadásként, mintegy elő-bemutatóként került a nézők elé, majd 2013-ban ez kiegészült a csoportos előadással és került bemutatásra a Bakelit Multi Art Center színpadán. 

„A [2013] júniusra kiteljesedett produkció első felében Ladjánszki Márta szólója látható, ettől egy szünet választja el a beérett gyümölcsöt, a sokszereplős (a színen egészen pontosan tizennégyen vannak, illetve a két, élőben játszó muzsikus) tételt…

Az „egy" és a „tömeg" izgalmasan áll párba e terjedelmes, közel két óra terjedelmű táncműben…

A Széki Luca második része egy elemi erejű, mágikus körtánc jelenettel kezdődik. A táncosok gyűrűje szinte alig vehető ki a sűrű, opálos ködben: sziluetteket látunk, olykor meg-megvillan egy arc a derengő fényben. Tizennégyen forognak előttünk egyforma ruhában, olykor finoman tempót, vagy irányt váltva. Talpuk alatt reccsen, ropog, döng a padló: a léptek zajának pompás nesze, a ködbe vesző alakok sejtelmes látványa, az embergyűrű formái, lendülete, a mozgás sodrása szinte transzba ejti a nézőt: borul az idő- és a térérzékelés, a komponált zenei hangzásban feloldódik lassan a léptek keltette zaj. A táncosok alakja, arca fokozatosan kivehetővé válik az oszladozó, de teljesen el nem tűnő ködben. Rabul ejt alkatuk sokfélesége.” (Halász Tamás, 2013)

A SZÉKI LUCA egy kreatív, magyar hagyományokat kereső „utazás”.

A projekt előzménye Ladjánszki Márta koreográfiája, amelyet a Design Terminál 2011-ben rendelt meg a budapesti Design Terminál által a magyar népi divat, a Gombold újra! A magyar divatos! kiállítás megnyitójára. Ez a munka már elkezdett tudatosan foglalkozni a hagyományos tánc elemekkel, mint a körjáték, a körök, a lányok, a pörgés, az egymásba fonódás, az ének, a ritmus és a rím, a pásztázás, és egy rövid táncos etűdöt is színpadra állítottak azzal, hogy ezeket az elemeket együtt tartották, tisztességes sikerrel és pozitív visszajelzésekkel. Egy évvel korábban egy másik darab, a By the way (bemutató 2010 októberében) szintén a hagyományos, autentikus kulturális gyökereket érintette mind a mozgás (körtánc és forgás/pörgés), mind zenei szempontból, a kortárs élőzene és a hagyományos népi motívumok keveredésével, a billentyűs hangszereken megszólaló cimbalom hangjait idézve. Egy harmadik előzmény, a Térzuhanás című előadás (2011. június) a kézzelfogható eszközök szintjén próbált kapcsolatot találni a hagyományos és a kortárs között, vadmacska szőr és rózsaszín műanyag furulya használatával.

A Széki Lucában kivételesen, de annál erőteljesebb módon törve utat magának, ennek az új projektnek a kiindulópontja egy ruhadarab volt: egy vastag, ráncos szövetszoknya, számos alsószoknyával, amelyet egy gazdagon díszített, mégis egyszerű gyöngyös nyaklánc egészített ki. Ez a két alapeleme a széki népviseletnek.

Kutatómunkánk majd az azt követő alkotói folyamat legfontosabb eszközének az analízist választottuk, hogy az általunk biztos kézzel (és lábbal) használt klasszikus és kortárs technikákat, elméleti, művészetfilozófiai megközelítéseket jó eséllyel tudjuk végül szintetizálni egy számunkra eleddig ismeretlen, de annál gazdagabb ösztön-, forma- és jelentés világgal. A hagyományok kutatását egyedi, technikailag új hatásokkal tettük test- és emberközelivé. Nem szeretnénk pusztán leutánozni azt, hanem saját értelmezésünkön át tükrözni. Nem kívánjuk felidézni, sokkal inkább továbbgondolni a szinte már hungarikummá vált széki tánc formát, ruhadarabot, kötődést.

A pre-bemutatónk [2012-ben] különleges, egyszeri alkalom volt. Egy olyan utat és annak állomását mutattuk meg, ahonnan tovább mentünk, amiben partnereket, támogatókat, rezidencia-helyeket és főleg a darab kiteljesedésében női táncosokat kerestünk. Tehát ez a pre-bemutató egyben lehetőséget adott a betekintésre, hogy hol tart a munkafolyamatunk.

 

Széki Luca lehet akár egy asszony neve, és összeköthetjük az elnevezést a luca napi boszorka-megleséssel is. 

Kiindulásunk történetének meghatározó alakja, Kascsák Margit (1923-1997), néprajzkutató, jelmeztervező, textilművész, aki majd’ két évtizedes alkotótársunk, Koroknai Zsolt képzőművész édesanyja volt. Kascsák, több, mint 200 színdarab és néptáncmű jelmezét tervezte, néprajzi leírásokat készített szakkönyvekhez és maga is népi tárgyakat gyűjtött. Otthonában ma is megtalálható számos szebbnél szebb viselet, így akadtunk rá az említett és inspirációként használt szoknyákra.

Koroknai, aki főként a videóművészet és a kísérleti kortárs zene műfajában alkot, a kutató- és alkotómunka során jelentős szerephez jutott egyrészt saját élményeiből táplálkozva (gyüjtőutak, jelmezkészítés), másrészt a birtokában lévő képi dokumentációk, videófelvételek, hangfelvételek megértésének, feldolgozásának és a szintézis létrehozásának segítésében. 

Másik állandó alkotótársunk Varga Zsopin Zsolt zenész, aki hihetetlen érzékenységgel, nyitottsággal és rátermettséggel áll az előadóművészet innovatív területeihez. Az elmúlt évek során minden kortárs táncszinházi előadásunk egyenrangú alkotója volt.

Akárcsak Oliver Mayne, brit zenész, zeneszerző, aki magas szintű komolyzenei tanulmányai révén szintén bátor kísérletező és ihletett előadó.

Tomáš Morávek, cseh fénytervező és technikus, aki a Josha – arckép című produkcióban kapcsolódott be a társulat munkájába, folytatta az együttműködést a Széki Luca kreatív csapat munkájában.

A tánc oldaláról Ladjánszki Márta, táncos, koreográfus a kutatás és alkotás talán legmeghatározóbb alakja, akiről emberileg és munkáit ismerve egyaránt tudjuk, hogy darabjaiban mindig olyan témákról mesél, olyan kérdéseket feszeget és olyan mélységekből hozza fel mind önmagából, mind alkotótársaiból és/vagy táncosaiból a válaszokat, hogy az nagy figyelmet kíván, ami kiváló lehetőséget biztosít egy ilyen analizáló-szintetizáló munka kivitelezéséhez.