„Köszönöm családom állandó és odaadó szeretetét, szerelmeimnek azt a fájó szépséget, amit ébresztettek bennem és a Táncot, hogy rátalálhattam..."

Koreográfus: Ladjánszki Márta

Táncos: Mórocz Eszter

Fénytervező: Németh Richárd

Zene: John Adams „Violin Concerto II. tétel”

Kosztüm: Pillangó

Támogató: L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület

Próbaterem használati lehetőség: Trafó KMH – Műhely Alapítvány

Az előadás 2000. tavaszán került bemutatásra az I. Szóló Fesztivál keretében (amit Fenyves Márk és Pálosi István – Orkesztika Alapítvány – szerveztek meg) a Józsefvárosi Pódium színpadán. 

Díjak: 

1. helyezés Legjobb kortárs alkotás díja és a Trafó és Műhely Alapítvány különdíja – meghívás az Inspiráció programba, 2000 I. Szóló Fesztivál, Budapest (H)

1. helyezés, 2004 Jarmila Jeřábková Díj, Prága (CZ)

A jubileumi alkalommal a szólót egy új táncos adja elő, jelképesen is átvéve Mártától a stafétát.

„A Jungen Hunde (Youngblood) egy hálózat, mely európai országok helyszíneiből és szervezeteiből állt Belgiumtól Szlovéniáig. Áprilisban [2003] a Yorkshire Dance, a hálózat brit kirendeltségeként működő nemzeti tánc ügynökség, a Yorkshire Dance intim stúdió termében egyszeri bemutatót tartott kelet-európai szólistákból. Az 5 fontos jegyek nagyszerű értéket jelentettek, különösen a program minőségét és frissességét tekintve.

A magyar Ladjánszki Márta (...) Egy című előadása kezdett: meztelen mellkassal, kétrét hajolva, kezén spicc-cipővel, egyik, kérdő/érdeklődő, rúd-egyenes lábát a plafon felé emelte, miközben sziklaszilárdan egyensúlyozott a másikon. A rövid, betegesen sárga fényben megrendezett darab többi része gyönyörűen volt kivitelezve. Ladjánszki lecsupaszított, nizsinszkiji geomertrikus ábrázolásai a kezek és lábak, az arc, a mellek, sőt az egész test funkcióját kérdőjelezik meg." (Donald Hutera, Youngblood 03 (Junge Hunde), Yorkshire Dance, Leeds, Anglia)

Koreográfus: Ladjánszki Márta

Táncos: Ladjánszki Márta, Rácz Eszter

Fénytervező: Németh Richárd

Kosztüm: Pillangó

Támogató: L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület

Próbaterem használati lehetőség: Trafó KMH – Műhely Alapítvány

Az előadás 2000. novemberében került bemutatásra az Inspiráció est keretében (amit a Műhely Alapítvány szervezett meg) a Trafó KMH-ban.

"Vagyok, aki vagyok"

magamból, általatok -

s a tiszta szemben

meglátom az egyetlen

örök gyermeket,

és a párosodó állatot.

(Petz György)

„Zokogva-lihegve-rázkódva hullámzik felsőteste, sír az egész nagy sejt-együttes, a sejtek fogoly közössége, és sírnak a női mellek, idegenül a mellkasra teremtve. Ladjánszki keze a legelképesztőbb módon, a legvadabb ritmusokban gyötri e melleket, húzza-csavarja-rángatja-cibálja, bünteti százféleképp. Büntető hadjárat a test ellen, az ártalom felöklendezése - kicsiny elégtétel a remegő húsburokban."

„Az önvallomás a tökéletlenségről barátian őszinte, felkavaróan merész, de mégis gyermeki." 

"... Talán Ladjánszki Márta volt az egyetlen a résztvevők közül, aki nemcsak zavarba ejtően furcsa és uszítóan bátor koreográfiájával, hanem előadásának tökéletességével is kitűnt. ... A Kompmániából ismert táncosnő az Egy előadással nyerte el az I. Szólótánc Fesztivál díját... Ladjánszki méltó arra, hogy kipróbálja magát a koreográfus szerepében: azon kevés táncosok közé tartozik Magyarországon, aki testét egyéni módon tudja használni. Nem egy gondolatot, egy történetet, egy érzést vagy egy rítust mond el, hanem magát a testet. A Kettő egy testtörténet, pontosabban az identitás története, ami ebben az esetben a test történetébe esik bele. Először is, megjelenik a színpadon egy egész alakos ruhában, eltakart arccal, mint egy vak és süket alabástrom szobor, aki nem érzékeli a külvilágot... Fehér Bőrű, telt barokk női alak; alkotó szobor és maga a szobrász: mindez Ladjánszki Márta..."

(Ellenfény 1. 2000)

kortárs mozdulatlanság

Köszönöm lágy szavaidat, meleg tekintetedet, hogy hívtál és elfeledtél.

Koreográfus: Ladjánszki Márta

Táncos: Szász Zsófia

Fénytervező/Zenei szerkesztő: Németh Richárd

Díszlet: Károlyi Balázs

Kosztüm: Pillangó

Támogató: L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület

Próbaterem használati lehetőség: Trafó KMH – Műhely Alapítvány

Az előadás 2001. tavaszán került bemutatásra az II. Szóló Táncfesztivál keretében (amit Fenyves Márk és Pálosi István szerveztek meg) a Trafó KMH-ban. 

Díjak: 

3. helyezés, 2001 II. Szóló Táncfesztivál, Budapest

„Árnyék hull rám, olykor fény, eső vagy zúzmara.

Már régóta – itt, s ahogy az élet járja, néha

azt hiszem, hogy erre jönnek, aztán továbbállnak

Nem köszönnek, biztos jól ismernek, nem félnek, 

meg se néznek, szagom se, testem se idegen, mennek.”

(György Petz)

A jubileumi alkalommal a szólót Szász Zsófia adja elő, jelképesen is átvéve Mártától a stafétát.

„A magyar származású Ladjánszki Márta meglehetősen kísértetiesen bizonyította, hogy a szőkék nem feltétlenül szórakoznak jobban. Vastag, izmos lábaival és komor viselkedésével aligha egy hagyományos táncos szépség. Részben ez teszi őt olyan figyelemre méltó. (...)

Egy kis félhomályos izzóval megvilágítva és vonósok, morgások és fürdőhangok torz hangsávjára állítva a Terpeszkedő combok című előadása ugyanilyen szigorú volt. Ladjánszki ismét csupasz mellkassal, görnyedten kezdte, majd a padlón ívelten nyújtózott, és végül felegyenesedett, csupasz fenékkel egy kis kombinéban állt előttünk. Ennek az igényes, titokzatosan minimalista műnek a hangvétele egy öntisztító ördögűzési kísérletet sugallt." (Donald Hutera, Youngblood (Junge Hunde), Yorkshire Dance, Leeds, Anglia)

A barátság és a hit tiszteletére.

Koncepció/Koreográfus: Ladjánszki Márta

Előadó: Ladjánszki Márta és Varga Zsolt

Zenei szerkesztő és előadó: Varga Zsolt

Fény: Németh Richárd

Kosztüm: Pillangó

Támogató: L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület

Próbaterem használati lehetőség: Trafó KMH – Műhely Alapítvány

Az előadás 2008-ban került bemutatásra New York City-ben (USA) és rögtön ezután Szöul-ban (KOR) is megmutatkozott.

"Fennkölt állapotban

állok a lopott pillanatban.

Feszülök neki az időnek,

de vajon kit szülök meg?

Fegyelmezett csend vesz körül,

félek, hogy már csak

az árnyékom örül.

Fáradok, már magamban sem vagyok

s te itt vagy mégis, legbelül!"

„Gyönyörű grafikai absztrakció egy metamorfózisról (...) Ladjánszki Márta, aki kiemelkedik az absztraktabb koreográfiák közül, butoh szerűen mutatja be érettségét…” (LT #20)

„A Silence is Okay! – Ladjánszki Márta szóló darabja 2008-ban debütált New Yorkban, majd azonnal bemutatták Szöulban. A darab bemutatására csak később került sor a DunaPart 2008 off-programjaként. „Ladjánszki Márta kiemelkedik az absztraktabb koreográfusok közül. A Silence is okay! című szólója korábbi művek töredékeit ötvözi, amelyek mindegyike egyedülálló erejéről és hatalmáról tanúskodik." „Tizenhárom perces darabról van szó, amelyben a ‘szóló-specialista’ táncosnő fehér alsóneműben, félmeztelenül mozog a színpadon: a metamorfózist feszes, koncentrált és meghökkentően kidolgozott dramaturgia rejti. Ladjánszki ‘ember-állata’ kezdetben négykézláb sétál, majd fokozatosan fegyelmezett és elképesztően békés guruvá/jógivá változik. A Varga Zsolt által játszott szaxofonszóló segít végre a testének kikúszni a színről, amikor Amanda Lear ‘Give a bit of hmm to me'  dallamára eljátssza ‘népies rókatáncát. Ladjánszki meztelenségében részben azért nem követhető nyomon természetellenes hatáskeltő jelentés, mert fölényes biztonsággal uralkodik saját testén. Minden egyes mozdulata és gesztusa harmonikus, igaz és művészien szép."

(Krisztina Horeczky)