A Táp Színház az Utas és holdvilág utáni új darabja, mely a múlt helyett a virtuális jövőbe ugrik át velünk, merész vízióval és egy sor erkölcsi kérdéssel. Egy nyomozás, melynek kapcsán eljutunk a felelősség kérdéséig.
A darab a közeljövőben játszódik, amikor is a globalizáció hatásai már teljesen átformálták a világot. A természet szinte teljesen kipusztult, a növények luxuscikknek számítanak, mindent beborít a városok szürkesége. A társadalom színtere az online világ, amelyet Nethernek hívnak. Itt végzik a fiatalok a tanulmányaikat, ide járnak szórakozni és sokszor dolgozni is. Ebben a sötét utópiában egyre elterjedtebb az "árnnyá’" válás, a fizikai test elhagyása, a teljes átköltözés a Netherbe, ahol mindenki olyan külsőt választhat magának, amilyet akar, az avatárok mögött meghúzódó emberi lények pedig láthatatlanok. A kihallgatások során elhangzó érvek és ellenérvek a modern társadalom érzékeny kérdéseit feszegetik: az online, virtuális tér, ahol mindannyian egyre több időt töltünk, mennyire valóságos? Az ott létesült és fenntartott kapcsolatok igaziak? Bűn-e ebben a következmények nélküli világban elkövetett bűntény?
A Menedék egy exkluzív, minden részletében tökéletesen kimunkált világ, ahol mindenki anonim avatárként van jelen. A Nether-nyomozók bejuttatnak egy kémet a Menedékbe, Mr. Woodnutot, akinek végigkísérhetjük ellentmondásos élményeit és kapcsolatát Irisszel, az egyik kislánnyal. Morris nyomozó célja, hogy megtalálja a Menedék alkotóját, rajta keresztül a Menedéket üzemeltető szervert, hogy egyszer és mindenkorra lekapcsolhassa, és ezzel megszüntethesse. Mi a bűn? Meddig mehet el a fantázia? Mi a fikció határa, a művészet morális korlátja?
Jennifer Haley kortárs amerikai drámaíró The Nether (Alvilág) c. darabját 2013-ban mutatták be Kaliforniában, majd még ugyanabban az évben műsorára tűzte a londoni Royal Court is. Egy évvel korábban a szerző elnyerte érte a Susan Smith Blackburn-díjat.
Szereplők:
Sims/Papa: Hajduk Károly
Morris: Józsa Bettina
Doyle: Terhes Sándor
Iris: Vitárius Orsolya
Woodnut: Lestyán Attila
Dramaturg: Bíró Bence
Látvány: Juhász Nóra
Jelmez: Bujdosó Nóra
Videó: Varga Vince, Juhász András
Koreográfus: Hód Adrienn
Zenei munkatárs: Matisz Flóra Lili
Fénytervező: Bredán Máté
Hang-és fénytechnikus: Szakács Krisztián
Produkciós vezető: Dézsi Fruzsina
Rendezőasszisztens: Péter Benjámin
Rendező: Vajdai Vilmos
"Vajdai erős kontrasztokkal dolgozik mind a díszletben, mind a szereposztásban. A zord, fémes, szürke valóság közepette piedesztálra kerül a Nether (Alvilág) elnevezésű menedék, amelynek varázslatos fényeiben bármilyen bűn elkövethető, hiszen valójában semmi nem történik meg. Az áttetsző falú viváriumkocka olyan, mint egy beszélő, gondolkodó babákkal benépesített, különös babaház, ahol a játék célja nem a tanulás vagy a társadalmi modellezés, hanem tulajdonképpen a felmentés, a következmények tagadása. Vége, meghaltál, indítsd újra, van még két életed. Ugyanakkor egy avatatlan avatárnak ezt sem egyértelmű elfogadni. Terhes Sándor megfáradt mestertanárának szép kiterjesztése a kislányos törékenységű Vitárius Orsolya Iris-figurája, aki mesebelien mutat Lestyán Attila a lebuktatás szándékával érkező, de leginkább önmagát lebuktató, nyurga Woodnutja mellett. Józsa Bettina nyomozójába férne még egy kis drámai hatás, de Hajduk Károly tökéletes színpadi jelenléttel hozza a Papát, a "feltalálót", aki leginkább cinizmussal leplezi, mentegeti és menti magát és saját aprólékosan kidolgozott védekezési mechanizmusát."
"Kieresztheti-e a gőzt valaki büntetlenül egy ilyen mesterséges közegben, amelyikben mindenki egy választott külsőhöz kapcsolódhat anonim módon, vagy sem? Meddig mehetnénk el?"
"Lassan építkező krimi-dramaturgia, pontos alakítások, mértani térkezelés. A virtuális valóssággal játszó pedofil-történet óvatosan közelít, majd a létkérdések sűrűjébe húz, hogy kötődésről, bizalomról személyiségről gondolkodjon."
"A darab a rendező szerint krimi, ami annyiban igaz, hogy egy nyomozás történetét beszéli el. Ugyanakkor sokkal több annál. Modern moralitásjátéknak talán túlzás lenne nevezni, ám rendkívül izgalmas, ahogyan a filozófia keveredik benne a társadalom- és lételmélettel, futurológiával, erkölcs- és lélektannal, illetve egy csipetnyi politikával."
"A legnagyobb különbség Haley darabja és a TÁP Színház előadása között az, hogy előbbi bármiféle humort nélkülözve, komolyan veszi magát, Vajdai rendezése ellenben ki-kikacsint ránk. Ezzel nem szimplán humorizál (old és ellenpontoz), inkább idézőjelbe teszi, egyben megkísérli önmagukra és ránk is olvasni a darabot. Önmagukra a művészet, ránk az állampolgárok felelősségeként – és talán mindannyiunkra a hazai párhuzamos (ál)valóságok avatárjainak ódiumaként."
"A nyitójelenetben egy kihallgató szoba tárul elénk, hideg, kékes fény borítja be a sci-fi világát idéző, halvány szürke fémbútorokat. A színpad közepén egy dobozszerű konstrukciót látunk, amelyet leplez egy barázdált, szaténszerű anyag, amelyen ugyanaz a futurisztikus fémes csillogás köszön vissza, mint a már említett bútorokon. A színpad hátterét is hasonló anyag alkotja, a fénytől pedig még inkább kidomborodnak gyűrt, barázdált vonásai. A színpad közepén álló négyzet „szoborszerűsége” Pauer Gyula Pszeudo kockáit idézi, és hogy mennyiben rímel egymásra a kettő, az csak a darab későbbi jeleneteiben nyer bizonyítást."
"A Menedék legszebb pillanata az utolsó jelenet. Vajdai Vilmos eljátszik a gondolattal, hogy mi történne akkor, ha a Papa és Iris nem a virtuális, hanem a valóságos térben találkoznának. Az üvegkalitka kinyílik, Terhes Sándor és Hajduk Károly ülnek egymás mellett, és megismételnek egy párbeszédet, amely a Papa és Iris között zajlott online. Fáradtan nevetnek magukon és egymáson. A valóság szürke, kiábrándító, nevetséges, de úgy tűnik, egyelőre még mindig itt kell élnünk."
"A Menedék a jövőbeli emberi kapcsolatokat képzeli el. Az emberi, baráti és párkapcsolatokkal minden szinten bajban vagyunk, meghatározza a test, a kinézetünk, a rasszunk, a korunk.Ebben a darabban van egyfajta megoldási lehetőség, amit a jövő kínálhat: az, hogy olyan módon tudunk létezni, ahogyan szeretnénk; mondhatni, lélektől lélekig."
NKA Színházművészeti Kollégiuma, Trafó
NKA - Nemzeti Kulturális Alap |
"A látszólag morális indíttatású nyomozónőnek sikerül bizonyítékokkal sarokba szorítania az oldalt létrehozó szuperintelligens pedofilt, ám végül kiderül, a virtuális világban a nyomozónő is boldogan éli a pedofil férfi szerepét."