Az előadás középpontjában egy fiatal nő, Ramóna története áll, akinek éppen első kislánya születik meg.  Az előadás egészségügyi dolgozók, szülészeti aktivisták, roma és nem roma nők személyes történeteire épül. A darabban a történetek elbeszélői maguk játszanak.

A társulat tagjai szerint Ramóna története arról szól…
… hogy hová jó születni, hol van jó helye egy kisbabának.
… hogy egy gyerek születése körül milyen sok emberi kapcsolat alakul.
… hogy mennyire egyedül lehet maradni, akár sok ember között is.
… hogy nők mennyire tudják támogatni, máskor pedig akadályozni egymást.
… hogy az állami intézményrendszer tovább nehezíti a nehéz helyzetben lévők sorsát.
… hogy néha egy aláíráson múlik az egész.
… hogy milyen könnyen elveszíthetjük a kontrollt saját életünk fölött.

A SajátSzínház 2017-ben az Éljen soká Regina! című előadással mutatkozott be a Trafóban. 2020-ban a SajátSzínházból kinőtt egy önálló,  Szívhangok elnevezésű alkotóközösség.  A “Regina” roma nőkből álló szereplő gárdájához a közösség további tagjai, egészségügyi dolgozók,  nőjogi és születésjogi aktivisták,  segítő szakemberek csatlakoztak.  A társulat munkájával azt állítja, hogy a társadalmi megosztottság felszámolható, és hogy az alkotó kisközösségek képesek újszerű válaszokat találni a társadalmi kihívásokra!

"A színháznak azon irányzatai felé tájékozódunk, amelyek konkrét és akut társadalmi kérdések megjelenítésén dolgoznak, kísérleteznek ezek hiteles formáival, és ennek érdekében civil embereket is bevonnak a színházi munka valamely fázisába. (…) Ezek szükségszerűen transzdiszciplináris vállalkozások, amelyekben kutatók, érintettek, segítő szakemberek és művészek együtt megpróbálják szisztematikusan megérteni a társadalmilag legkiszolgáltatottabb csoportok tagjainak tapasztalatait, majd közösen artikulálni ezeket a nyilvánosság számára." 
(Proics Lilla interjúja Horváth Katával, Revizor)