Kaspar a csúnya, az érthetetlen, a hibás darab. A szószínház íróját, Peter Handkét megkísérti a szó nélküli színház, és akárcsak Kaspar a nyelvet, Handke a színházat tanulja és gondolja újra. Handke drámája nyomán Sahin-Tóth Sára és alkotótársai pedig a „beszédkínvallatás” szerzői instrukciójával dolgoznak valódi színházi kísérletként.

„Már van egy mondatod,
amellyel észrevétetheted
magad. Észrevétetheted
magad a mondattal a
sötétben, hogy ne tartsa-
nak állatnak. Van egy
mondatod, amellyel ön-
magadnak már meg-
mondhatod mindazt,
amit másoknak nem
tudsz megmondani.
Megmagyarázhatod ma-
gadnak, hogyan áll a
szénád. Van egy mon-
datod, amellyel már el-
lentmondhatsz ugyanen-
nek a mondatnak.”
(részlet a drámából Eörsi István fordításában)

Peter Handke drámája az emberi közösségből kiszakított Kaspar Hauser történetét veszi alapul. Kaspar születésétől fogva az emberi társadalomtól elzártan nő fel, így – mintha felejtéses kómából ébredne – szocializációját a nulláról kell kezdenie. Kasparnak újra kell definiálnia önmagát és az őt körülvevő világot a Sugalmazók közreműködésével, akik különféle instrukciókkal irányítják a beszédtanulását és a szocializációja folyamatát. A beszéddel, a közös valóságállítás legalapvetőbb eszközével tolják a HELYES ÚT felé Kaspart, aki a nyelv elsajátításával akarja megérteni az őt körülvevő jelenségeket. Azonban zavarba ejtően sok a lehetőség és az ellentmondás – és bármilyen irányba fordul, még csak el sem kezd létezni.

Sahin-Tóth Sára Ascher Tamás és Forgács Péter színházrendező osztályában végzett a Freeszfe Emergency Exit programja keretében 2024-ben, így diplomáját a salzburgi Mozarteumban vehette át. Korábbi rendezéseiben – Hajnóczy Péter: Jézus menyasszonya (Fészek Művészklub, Kupolaterem), vagy Calderón: Az élet álom (Vas utca) – dolgozott már jelenlegi alkotótársaival, akikkel most is a szöveg költői egyszerűségének színpadi formanyelvét keresik.