#ciki #pazarlás #kár
– Na és maga hova valósi?
– Budapest.
– De mikor tanult meg ilyen szépen magyarul?
– Magyar vagyok.
Emese álma egy fiatal nő történetét meséli el, aki egy hírcsatornánál dolgozik, majd egy nem kívánt terhesség következtében elveszíti a kapcsolatot a valósággal. Végül az ősmagyar hitvilág mondájához kapcsolódva megépíti a saját valóságát, otthont teremt magának egy otthontalan világban.
Mi történhet a társadalom egy olyan tagjával, akinek minden nap felhívják a figyelmét arra, hogy nem tartozik bele a közösségbe? Mit tehet egy alapvetően sebzett ember, amikor komoly megrázkódtatás éri, és nincs kihez fordulnia?
A monodráma a mai magyar közérzet megragadása mellett betekintést nyújt egy fiatal, színes bőrű lány identitáskereső útjába ma, Magyarországon.
Ez az alkotócsoport első közös munkája: Kárász Emese és Farkas Dorottya a Freeszfe Egyesület Színházcsináló osztályában végzett, Fazekas Ella ugyanitt közösségi színházat tanul, Vass Szandi pedig az SZFE-n tanult színházi dramaturg szakon. Az előadás különleges hangulatú zenéjét Erményi Gabó, a Zeneakadémia elektronikus és alkalmazott zeneszerző szakos hallgatója jegyzi. A látványvilág megalkotásában közreműködik: Kamuthy Maja és Dézsi Kata.
Emese története se nem mese, se nem álom, hanem kortárs valóság. Portré egy nőről, egy társadalomról.
#emesefeketevolt
Farkas Dorottya ötlete alapján írta Farkas Dorottya és Vass Szandi
Emese: Kárász Emese
dramaturg: Vass Szandi
rendező- és produkciós asszisztens: Fazekas Ella
zeneszerző: Erményi Gabó
látvány asszisztens: Kamuthy Maja
fénytervező: Dézsi Kata
technikus: Lengyel Ákos Papa
a projekt mentora: Keresztes Tamás
koncepció, rendező: Farkas Dorottya
grafika: Kováts Janka
Az előadás a VI. TITÁNium pályázat keretében valósult meg a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház, a Füge Produkció és a Trafó támogatásával.
 |
Csokonai Nonprofit Kft. |
 |
NKA - Nemzeti Kulturális Alap |
 |
SÍN Művészeti Központ |
 |
TITÁNium Színházi Projekt |
 |
FÜGE Produkció |
 |
Mastercard Alkotótárs |
"...a felvételiztető tanárok arról beszélgettek, hogy vehetnek fel engem úgy, hogy nem tudják, milyen szerepet adhatnak majd nekem itthon." (Patakfalvi Dóra interjúja a Telexen)