A 21. század hajnalán, a klímakrízis közepette, egyre több apokaliptikus „forgatókönyv” születik a nem is túl távoli jövőről. Azonban az olvadó jégsapkák, a lángoló esőerdők és az olajfoltos óceánok háttérfüggönye előtt ott áll a mindenkori ember, aki élni akar. Nem is akárhogy: ugyanúgy, ahogy eddig vagy talán jobban.

Éppúgy, mint a szikláját görgető Sziszüphosz, az egyre gyakoribb katasztrófák és extrém életkörülmények ellenére is, megpróbálja fenntartani jól megszokott kényelmét. Ez az „alkalmazkodás” meddig válhat a hasznunkra, és mikortól fordulhat át egyfajta szemellenzős „nemtörődömségbe”? Mit vagyunk hajlandók feláldozni azért, hogy megtartsuk látszólagos jólétünket? Milyen abszurd helyzeteket szülhet a mindennapi élet, ha a klíma-katasztrófa már bekövetkezett és következményei hétköznapjaink részévé válnak? Milyenek ezek a hétköznapok egy kiszámíthatatlan bolygón?

Előadásunk többek között ezekre a kérdésekre kíván reflektálni a színház korszerű eszközeinek segítségével, illetve társművészeti elemek (tánc, fizikai színház, zene, vetítés) bevonásával. A közösségi alkotás útján, saját ötletekből, szövegekből, valamint improvizatív fizikai tréning (Viewpoints-technika) által megvalósuló projekt célja, hogy napjaink legégetőbb témáját, a klímaválságot, és annak lehetséges hozadékait olyan kontextusba helyezze, amely egyszerre képes rámutatni a helyzet komolyságára és abszurditására. 

Nem sötét víziót szeretnénk a nézők elé tárni, hanem sokkal inkább egy elgondolkodtató, minden elemében játékos, sőt humoros görbe tükröt, melyben jól megfér a leleményes ember felmagasztalása, de hanyagságának bírálata is. Jelenetek laza füzére bomlik ki a nézők előtt, melyekben jövőnk bizonyos szituációi egyszerre humoros és keserédes mivoltukban tárulnak fel – Hogyan öltöztessük fel az iskolába igyekvő gyermeket, ha reggel még -20°C, napközben viszont már +20°C van? Készíthet-e a műanyagok titkos életéről dokumentumfilmet David Attenborough, ha már nincsenek állatok? Mi is az ember, találékony félisten vagy inkább majom... a szakadék szélén?