Mitől érezhetjük magunkat idegenek között is egy közösség részének? Januártól májusig Somló Dávid interdiszciplináris művész részvételi műhelymunkára hív: egy öt alkalmas szabadiskolára, amellyel a rítus mibenlétét vizsgálja a mindennapjainkban. Az ötödik, záró alkalmon a fókusz a köztérre helyeződik át: a Boráros tér átmeneti zónái szolgálnak a közösségi tudat kontraszt helyszíneként. A sorozat egyes alkalmai külön-külön megállják a helyüket, de szabadiskolai kurzusként egyben is követhetőek.

A világ számos kultúrájában a közösségi rítusok a mindennapi élet szerves részei: beleszövődnek a közterek működésébe, akár hangokon (pl. müezzin), ismétlődő cselekvéseken vagy közösségi jelenléten keresztül. Ezek a gyakorlatok nem választják szét élesen a transzcendens, a kollektív és az individuális létezés szintjeit, hanem egymásba kapcsolják őket a hétköznapi élet ritmusában.

Ezen az alkalmon közös cselekvéseken és térbeli tömeg mozgásokon keresztül azt vizsgáljuk, hogyan képes az együttlét egy közös figyelmi és érzékelési teret létrehozni - egy olyan átmeneti egységtudatot, amely a városi fragmentáltság közepén is a kapcsolódás és a megtartottság felszabadító élményét kínálhatja. Az utolsó alkalommal Somló Dávid alkotótársa ismét Melykó Richárd performansz és médiaművész lesz. 

A sorozatról: 
Hogyan hoznak létre a rítusok kommunikáció nélküli közösséget? Mit csinál a figyelmünkkel és az időérzékelésünkkel, ha nem maradt formánk a megállásra vagy a lezárásra?

Somló Dávid lecture-workshop sorozatában annak jár utána, hogy mi maradt – vagy mi hiányzik – a közösségi rítusok élményéből a kortárs társadalom felgyorsult hétköznapjaiban. Az alkalmakon elméleti gondolatébresztők, résztvevői gyakorlatok és a témában jártas vendégek részvétele váltják egymást. A közös gondolkodás művészeti–társadalomtudományos kiindulópontja Byung-Chul Han A rítus eltűnése című könyve, gyakorlati formáját pedig Somló saját résztvevői művészeti gyakorlatának elemei és ezek közös továbbgondolása adják.