A munka-szabad-idő összművészeti fókusz része.

Mitől érezhetjük magunkat idegenek között is egy közösség részének? Januártól májusig Somló Dávid interdiszciplináris művész részvételi műhelymunkára hív: egy öt alkalmas szabadiskolára, amellyel a rítus mibenlétét vizsgálja a mindennapjainkban. A sorozat harmadik, március 15-i részében a rituális formák szimbolikus és korlátozó jellegét vizsgáljuk. A sorozat egyes alkalmai külön-külön megállják a helyüket, de szabadiskolai kurzusként egyben is követhetőek.

Fontos hinni a rituális formákban, vagy elég, ha figyelemmel és jelenléttel gyakoroljuk őket? Konstruálhatunk saját, személyes szimbólumrendszereket? Használhatjuk más kultúrák formáit a saját tapasztalatunkon keresztül? Elvezethetnek-e a rítusok szabályai és kötöttségei a szabadság megtapasztalásához? 

Az alkalom vendége Fehérholló Öskü, a Karabaksa közösség vezetője, aki a magyar sámánisztikus hagyomány kortárs gyakorlásával foglalkozik. Munkájában a fennmaradt hagyományos szellemi örökség mentén egy ma is élhető táltos út lehetőségeit kutatja és gyakorolja: az évkör ünnepeinek megtartásával, közösségi szertartások vezetésével, valamint az egyének támogatásával életük fontos átmeneti helyzeteiben.

A sorozatról: 
Hogyan hoznak létre a rítusok kommunikáció nélküli közösséget? Mit csinál a figyelmünkkel és az időérzékelésünkkel, ha nem maradt formánk a megállásra vagy a lezárásra?

Somló Dávid lecture-workshop sorozatában annak jár utána, hogy mi maradt – vagy mi hiányzik – a közösségi rítusok élményéből a kortárs társadalom felgyorsult hétköznapjaiban. Az alkalmakon elméleti gondolatébresztők, résztvevői gyakorlatok és a témában jártas vendégek részvétele váltják egymást. A közös gondolkodás művészeti–társadalomtudományos kiindulópontja Byung-Chul Han A rítus eltűnése című könyve, gyakorlati formáját pedig Somló saját résztvevői művészeti gyakorlatának elemei és ezek közös továbbgondolása adják.