„Az előadás folyamán élő videó kapcsolatokon keresztül bontom szét az alkotókat és a térben úgy illesztem össze részleteiket, hogy a részek kapcsolatainak összege visszahasson rájuk. Ez a folyamat hasonló viszacsatoláshoz vezet, mint egy digitális zártlánc. Ebben az esetben a táncos és a zenészek között a vetített kép és hang közvetít. Mikor mindhárom szereplő a vetítéssel egy térbe kerül, kommunikációjuk minden mozzanatát a vásznon követik nyomon. Közös megjelenésük befolyásolja reakciójukat, mely reakció abban a pillanatban audio-vizualizáltan jelenik meg elöttük. Végtelen folyamat ez, melyben a táncos a közös térbe megérkezve kapcsolódik bele. Szabad mozgásával a teret elhagyva szakítja meg a kapcsolatot. A darab ezen együttállásait hagyom nagyobb egységeiben szabadon improvizatívnak, bizonyos pontokon a váltásokat mégis rögzítve
A test távolléte a rádiós kapcsolaton keresztül a színpadtértől független, de jelenidejű valóságként értelmeződik. A nézőknek ebbe az egyidejűségbe vetett bizalmát előre felvett, de a jelennel pontosan egybe szerkesztett felvételekkel zökkentem ki. Automatikusan kérdőjeleződik meg a szemlélőben a digitálisan közvetített kép és a valóság tér-idő struktúrája.
Az útvesztő, amibe a szereplők a totális megfigyelés által kerülnek, analóg hétköznapjaink túláradó digitális uralmi rendszereivel. Ebből a zárt szerkezetből a kiutat nem találva a rendszer halálához vezető úton hirtelen eltűnik és menekül a test. Kitörése a digitális rendszer összeomlását eredményezi.”
Juhász András
Rendező: Juhász András
Rendező asszisztens: Péter Boldizsár
Tánc: Vostenák György
Live act: Martux_m
Hegedű: Bátki Viktor
Videó: Juhász András
Speciális kellék: Juristovszky Tamara
Rögzítés technika: Juhász Bandi
Elektronika: Till András
City Dance 3/3 – részlet, táncfilm /dancefilm
A City Dance utolsó fejezete egy koreográfiai versgyűjtemény (kortárs, modern, rock, hip-hop), amelyet a város és az általa keltett érzések ihlettek: Denis Lavant féktelen rohanása David Bowie “Modern Love” c. dalának ritmusára, Christine Burgos koreográfiája Leos Carax „Rossz vér” c. filmjében; Guilherme Botelho „Contrecoup” c. filmje, a várakozás koreográfiája, ahol nem tudni, hogy a test irányítja a táncot, vagy a tánc irányítja a testet…; Richard Wherlock „Passengers” c. koreográfiája, egy Edward Hopper festmény hangulatához közeli agresszivitással; Sioned Watkins és Sarah Williams erőteljes és ellentmondást nem tűrő tánca a „Link” c. filmben.
