3000 Ft
„A cselekvés a kétségbeesés ellenszere. Az élet az én vallásom. Ami teljesen erőszakmentes, az a szervezett szeretet. Nem kell megválasztanod, mikor és hogyan halsz meg. Csak azt döntheted el, hogyan fogsz élni.” – Joan Baez
A Once - amelyről bizton állítható, hogy a maga nemében mestermű - látszólag nem önéletrajzi ihletésű, mégis sokkal többet árul el a szerzőről, mint amennyit szóban vagy akár koreográfiáiban bármikor is megfogalmazott magáról. A szinte építészhez illően tudatos szerkezet, a táncnyelv újbóli felépítése és a táncosok adottságainak tökéletes kiaknázása azonban az állandóan új utakat kutató De Keersmaeker minden munkájában jelen van. Ő maga a legelső műveket követően nem \látszott\, mert felhagyott a táncolással, most viszont nem csupán önmagára komponált egy estet, hanem egyben egy egész generáció elveszett illúzióit fogalmazta színpadra.
A darabban a művész ars poétikáját, felelősségét és szerepét kutatja, párhuzamba helyezve magát Joan Baez és Bob Dylan művészetével. Az előadást Joan Baez 1963-as lemeze inspirálta, az album címe: Joan Baez koncert, 2. rész. A tiszta érzelem, a meglepő kecsesség és a heves aktivizmus gyöngyszeme. Ezen a lemezen van a híres We shall overcome, amelyet a 21 éves Joan előző nyáron 250 ezer ember előtt énekelt el a washingtoni emberi jogi felvonulás alkalmával. Ez a dal lett az afro-amerikai diszkrimináció ellenes küzdelem, a „másik Amerika” küzdelmének szimbóluma.
A Bartók és Ligeti muzsikáját, Greenaway filmes nyelvét egyforma elmélyültséggel analizáló és értő De Keersmaeker, akitől általában távol áll az önreflexió és a közvetlen utalás a \valóság\ bármiféle tényeire, most politikai üzenetet lök ki magából, ha kell, énekkel, ha kell, filmbejátszással vagy a mozgások széthullottságának, egyensúly- és központhiányának felmutatásával. Anne Teresa birtokba veszi a színpadot egyedül, saját érzelmeivel, testének hangjaival, Joan Baez koncertjével a háttérben, aki szintén egyedül állt ott akusztikus gitárjával. A koreográfus láthatóan élvezi Baez muzsikáját, annyira, hogy a darab egy pontjánál váratlanul átveszi az énekszólamot, s lassan egyedül énekli: \We shall overcome!\ Hát igen, volt olyan generáció, amelyik hitte még a múlt században, hogy nem kell félni, és lehet kéz a kézben együtt haladni, egyszer majd győzni háborúkon s más efféle emberi mocskon.
„…De a Once (…) ott motoszkál az emlékeimben, és nem csupán azért, mert erkölcsi álláspontjával nem lehet nem egyetérteni, hanem azért is, mert ilyen fokú nyíltságot és őszinteséget ritkán látok színpadon. Egy nagy koreográfus ugyanis kétségtelenül felméri, milyen előadó is ő. De olyannyira fontos neki, amit közölni akar, hogy lemond a közönség szokványos ’szórakoztatásának’ elemi követelményéről - a ’jó’, ’erős’, ’izgalmas’ interpretátorról -, és szinte befelé, önmagának, mégis nyilvánosan suttogja-mormolja el, hogy nagyon nagy a baj. Mert nyilván álszerénység nélkül tudja, milyen fontos, hogy ezt épp ő, az alkotó és ne valamelyik előadója mondja el, hiszen nála koreográfiailag hitelesebb személyiség alig akad ma Európában.” Fuchs Lívia - Színház/2003.11.
Choreography & dance/ Koreográfia és tánc: Anne Teresa De Keersmaeker Assistance choreography/ Koreográfiai asszisztens: Marion Ballester Music/Zene: Joan Baez in Concert Part 2 Set and lighting/ Díszlet és világítás: Jan Joris Lamers Costume/ Jelmez: Anke Loh Sound/ Hang: Alexandre Fostier Image/ Kép: Aliocha Van der Avoort Production coordination: Patrick Martens Technical director/ Technikai igazgató: Luc Galle Technicians/ Technikusok: Harry Cole, José Nuno Fernandes, Guy Peeters, Herman Sorgeloos, Jan Vercauteren, Jeroen Wuyts Artistic Production assistance: Anne Van Aerschot Production: Rosas, De Munt / La Monnaie Co-production: Léonard de Vinci / Opéra de Rouen Thanks to/ Köszönet: Elizabeth Corbett
