A hagyományos cirkusz kissé unalmas zsonglőrmutatványai után Philippe Ménard, zsonglőr, táncos és színész a zsonglőrködés mint önálló műfaj megteremtésére vállalkozik a Trafóban bemutatott immáron második egész estét betöltő előadásában.
Amióta bátyja megtanította labdákkal ügyeskedni, Philippe Ménard leghőbb vágya, hogy a legkülönfélébb tárgyakat juttassa a levegőbe, készen arra, hogy kijátssza a gravitáció áthághatatlan törvényeit. Előadásai a levegővel és a nehézségi erővel folytatott költői játékok, melyeket a hibázás és a bukás állandó kockázata tesz igazán emberivé és szórakoztatóvá. A Trafóban 2003. január 9-én és 10-én bemutatott „Ascenseur„ (Lift) címet viselő előadás egy zsonglőr mindennapi életének és érzelmeinek finom humorral átitatott poétikája volt. Jean-Jacques Rousseau Vallomásainak mintájára, itt is hétköznapi események időrendben történő bemutatására került sor, csak éppen zsonglőrmutatványokon keresztül. Az előadás a zsonglőrködés tudományának elsajátításáról, buktatóiról és örömeiről szólt, Philippe Ménard felfedte benne a zsonglőr és tárgya intim viszonyát, az egyensúly- és egyben harmóniakeresés olykor-olykor esetlen, de kitartó próbálkozásait és magával ragadó érzését.
Philippe Ménard legfőbb inspirációjának a hétköznapok valóságát és a benne csetlő-botló embereket tartja. 2003-ban alkotott legújabb előadása a Zapptime mindennapi cselekedeteink egyfajta mozaikjaként fogható fel. Két zsonglőr, Philippe Ménard és Franck Tenot egymással folytatott állandó (zsonglőr-)párbeszéde ez, mely rövid, szkeccsszerű jelenetek, cirkuszi műsorszámok, videó- és filmrészletek, reklámbejátszások, fényképek, villanásszerű színpadképek sorából tevődik össze. Ezek révén a darab átlényegül, és már nem tudjuk, mi a valóság és mi az illúzió. Nem konkrét értelemben vett cirkuszi előadást vagy performanszt láthatunk, hanem egy sajátságos művészeti megnyilvánulási formát, mely mint egy verseskötet vagy egy aforizma gyűjtemény gondolatok és hangulatok tömkelegét adja át nekünk és a színház, a tánc és a zene elemeiből építkezve, a legújabb technikákat alkalmazva hoz létre valami újat. A 6 percnél nem hosszabb részletek, melyek mind időrendben, mind tartalmilag függetlenek egymástól nem a valóság leírásának vagy bármiféle narratív elbeszélésnek a céljával születtek, a művész, ezen belül is a zsonglőr szerepének változását vizsgálják az idők során.
Compagnie Non Nova: az 1996-ban megalakult társulat a zsonglőr Philippe Ménard és a zenész Guillaume Hazebrouck találkozásából jött létre. Első előadásuk a “Non Nova sed nove” (Mi semmit nem találunk ki, csak másképp látunk dolgokat) a zsonglőrködés és a zene szorosan összefüggő kapcsolatára épült. 1997-ben az Olivier Thémines Trio együttműködésével született meg a “Brank Quartet”. Az 1998-ban készült a “Grain” (Mag) című előadással indul az a trilógia, mely az előadóművészetek szerepét vizsgálja napjaink társadalmában. A “Grain” a ’20-as évek burleszk némafilmjeinek hatását viseli magán, a társulat több országban nagy sikert aratott vele.
Philippe Ménard: 1991-ben kezdte meg zsonglőri pályáját a Cie Archiballes-ban. 1992-ben Jérôme Thomas-nál folytat zsonglőr tanulmányokat és ezzel párhuzamosan kortárs táncot tanul Christèle Marin-tól, Dominique Petit-től és Céline Borne-tól, valamint színészetet Frédéric Herrerától és Claire Heggentől. Színész-zsonglőrként csatlakozik a Cie Jérôme Thomas-hoz, és egymást követik a közös produkciók: 1995-ben a “Hic Hoc” és a “Banquet” (Ünnepi lakoma), 1998-ban pedig a “4”. 1996-ban megalakítja a Compagnie Non Novát. Többek között az Eclats, a Nomades és a Carcara társulatokkal dolgozott együtt.
Zapptime – egy kapcsolgató éber álma
Művészeti vezető, szerző: Philippe MENARD
Alkotók és előadók: Philippe MENARD és Franck TENOT
Rendezők: Hélène NINEROLA és Philippe MENARD
Zene: Ivan ROUSSEL
Fény: Sylvain TROVALLET
Jelmez: Philippe MENARD/ Hélène NINEROLA, Patricia BUCK közreműködésével Dramaturg: Franck TENOT
Díszlet: Florent GAUTHIER (Guyttion)
Videó (rendezés és montázs): Philippe DEVILLIERS és Patrice BROCHARD
Koprodukció: Parc de la Villette – Résidence d’Artistes, Le Carré – Scéne Nationale de Château Gontier. A produkció a DMDTS, DRAC des Pays de la Loire, Ville de Nantes, Conseil Général de Loire-Atlantique, Conseil Régional des Pays de la Loire támogatásával jött létre.
További információ: Erdődi Kati (456-2042) Jegyinformáció kizárólag a jegypénztárban, a 215-1600 telefonszámon kérhető, 14h és 20h között, szombaton és vasárnap 17h és 20h között.
