„…Én azt nem mondom, hogy tudom a megoldást, szó sincs róla, de mint élőlény és túlélőlény csinálok bizonyos dolgokat, például megpróbálok olyan vizuális információt készíteni, amely nagyon határozottan ellentmond annak a rendszernek, annak az esztétikai-vizuális rendszernek, amit Európa, sőt az egész világ [a] kezdetek kezdete óta próbál kikristályosítani a szép és a jó irányába. Én megpróbálom ezt a vizuális ügyet, tehát képek készítését ugye, az ellenkezőjére fordítani, és megpróbálom megtalálni azt, ahol én rosszat és csúnyát csinálok, mintegy bebizonyítandó azt, hogy kolonializálni tudjuk azokat a területeket is, amelyek tilosak. Engem mindig a tilos érdekelt.”1

A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója (TNPU) 1966-ban alapult a status quoval párhuzamos realitás-szint kollektív működtetése céljából, központi eszméje: A művészet: giccs. – A történelem: giccs; és Művészet mindaz, ami tilos. Légy tilos!

A TNPU, tehát a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója a Telekommunikáció Nemzetközi Uniója (TNU) ellensúlyozása, komplementere. A morze feltalálását követően, 1864-ben alapított TNU az összes telekommunikációs eszközt és információs csatornát ellenőrzi, kontroll alatt tartva – a hatalmi viszonyokat is veszélyeztető – szabad telekommunikációt. Azt, hogy pontosan mivel foglalkozik a TNU, nem tudjuk. Tevékenységét ellensúlyozandó a TNPU a direkt demokrácia eszközeivel akarja megváltoztatni az adott technikai fejlettségi szinthez mérten a technológia irányát és célját. A munka-dogmát a sztrájk-dogmával felcserélve a Létminimum Standard strike in progress szellemében gyakorolja és propagálja a sztrájkot, mellyel követeli a fölösleg-termeléssel és a túlfogyasztással szemben a Létminimum Járadék bevezetését a hadi költségvetés rovására.2 A sztrájkaktivitás egymásbafonódóan az, ami fölszámolja a nyomort és egyben fölszámolja a háborút, az a tiltott gyümölcs a csajkában. St.Turba Tamás egy vele készített interjúban így foglalta össze a TNPU feladatát: „Abban a létszemléletben, amelyben az Esztézis a Radikális Hedonizmus jegyében a legmagasabb rendű fogalom, azaz, amelyben EA (Esztétikai Abszolútum) – az egyetlen isten – az istentisztelet alanya, ott az ördög is esztétikai kategória. Ennek az ördögnek a Mítoszból való megváltásával foglalkozik a TNPU.”3