2500 Ft / diák: 1900 Ft / bérlet érvényes
A Képek Ideje - Temps d’Images Fesztivál keretében
Időtartam: 55 perc
Trafó a Francia Intézettel együttműködésben bemutatja
„Táncolok, tehát vagyok” – vallja Descartes után szabadon Philippe Decouflé, aki 1996 (Decodex) és 1999 (Triton) után 2010-ben harmadik alkalommal érkezik Magyarországra.
Decouflénak aztán mindegy, hogy zárt térben vagy szabadban, utcán, kabaréban vagy cirkuszi sátorban rendez (jövőre például a kanadai Cirque du Soleil társulatát) – bárhol képes színházat csinálni, legyen az divatbemutató, erotikus showműsor vagy július 14-i felvonulás a párizsi Champs-Elysées-n. Bölcs lazasággal kezelt szabadságáért persze keményen megdolgozott: 1992-ben Albertville-ben újraírta a téli olimpiák – nyitó- és záróünnepségeinek – történetét. „Képregényeken, musicaleken, éjszakai táncos lokálokban és… Oskar Schlemmer, a Bauhaus koreográfusának munkáin nőttem fel.” Mindez remekül látszik 1983-ban alapított saját társulatával készített munkáiban. Ebben a szólóelőadásban Philippe Decouflé (ismét) több arcát mutatja meg a magyar közönségnek. 1996 (Decodex) és 1999 (Triton) után 2010-ben harmadik alkalommal érkezik Magyarországra és ezúttal önnön testét állítja a zene, a tánc és a kamerák kereszttüzébe.
Philippe Decouflé látványos táncfilmjei közül az Abracadabra és a The Planet Decouflé című alkotást 2010. feburár 7-én Temps d’Images Fesztivál keretében vetíti a Művész mozi.
„Azt már régóta tudjuk, hogy képes felejthetetlen parádékat rendezni, hogy fantasztikus figurákat és furcsa állatokat álmodik a színpadra, hogy pezsgően eredeti és hihetetlenül kifejező koreográfiákat készít, de kis híján megfeledkeztünk arról, hogy ő maga is (és elsősorban) táncos. Az évad zárásaként tegnap bemutatott Solóval Philippe Decouflé újfent bebizonyította, hogy legalább annyira képes hatni ránk, mint amilyen mélyen megérint, hogy legalább annyira kiszámíthatatlan, mint amilyen közvetlen.” (Roland Massabuau, Midi Libre)
„Philippe Decouflé gyakorlatilag minden egyes testrészét az önkifejezés szolgálatába állítja: a szemét, a fejét, a kezét és a lábát. »Most állok életemben először egyedül a közönség elé, itt az alkalom, hogy bemutatkozzam kicsit. Megmutatok ezt-azt az életemből, közel engedem magamhoz a nézőket.« A Solo meglehetősen távol áll azoktól a nagyszabású produkcióktól, amelyeket az elmúlt évek során megszokhattunk tőle. »Két évvel ezelőtt egy hatalmas produkción dolgoztam az Egyesült Államokban. De az utolsó pillanatban az egész meghiúsult. Tennem kellett valamit, úgy éreztem, le kell ráznom magamról ezt a terhet, és kedvem támadt valami homlokegyenest mást csinálni.« De Decouflé világa ebben az előadásban is ugyanúgy tetten érhető, legfőként a fények és a videó alkalmazásában. (…)” (Alwa Deluze, Le Parisien)
„Philippe Decouflé táncszínházi világában – erős képzavarral élve – valahol mindig ott lógott a cirkusz. Dominique Frétard, a Le Monde kritikusa az 1995-ös, Petites piéces című koreográfiája kapcsán egyenesen azt írta róla: „Decouflé inkább népszerű szórakoztató, mint koreográfus. Ehhez még hozzá lehetne tenni, hogy illuzionista, a titkok és tréfák mestere.” (Halász Tamás, Balkon)
Művészeti vezető és táncos: Philippe DECOUFLÉ
Zene: Joachim LATARJET
Videó: Olivier SIMOLA
Fény: Patrice BESOMBES
Hang: Claire THIÉBAULT
Videó asszisztens és színpadmester: Laurent RADANOVIC
Kellék: Pierre-Jean VERBRAEKEN
Produkciós vezető: Frank PIQUARD
Műszaki vezető: Lahlou BENAMIROUCHE
Koprodukciós partnerek:
Grand Théâtre de Luxembourg, Festival de danse de Cannes
Támogatók:
DRAC Ile-de-France – Ministère de la Culture et de la Communication; Conseil Général de Seine-Saint-Denis; Ville de Saint-Denis.
