Árvai György / Természetes Vészek Kollektíva

A Trafó, a MU Színház és a Természetes Vészek Kollektíva közös bemutatója
 

14 éven aluliaknak nem ajánlott!
 

Egy este, egy trilógia, három helyszín...
62 nap: Trafó 19h (találkozó: 18.40h)
Angyaltár: Trafó 20.15h (indulás)
Pre-actio: MU Színház 21.20h
 

Három és fél órányi színházi körutazás – csoportosan, idegenvezetővel! Árvai György három részből álló sorozata ezúttal egy este alatt, különböző helyszíneken elevenedik meg. Az art-túra a Trafóban kezdődik a 62 nap című előadással, majd az Angyaltár 2.0 kerül sorra, végül az este a MU színházban a Pre-actio-val zárul. Kényelmes buszokkal, kellemes környezetben, gazdag gondolati és érzelmi részletekkel, várjuk minden kedves, 14 éven felüli vendégünket. Fantasztikus hangulatot, professzionális felkészültséget biztosítunk vendégeink élményekben gazdag és önfeledt szórakozásához!
 

A Természetes Vészek Kollektíva 2002-ben a Trafóban mutatta be a Trilógia első részét, a 62 nap-ot, amely egy japán fiatalember önkéntes halálútjának naplódokumentumai alapján készült. A második rész, az Angyaltár 2.0 a 2004-ben bemutatott Angyaltár legújabb változata, amely egy nő fizikai és szellemi átalakulásának 9 hónapját dolgozza fel, a megtermékenyüléstől az újszülött világra hozataláig, majd magára hagyásáig. A halál megjelenésének szélsőséges eseteivel foglalkozó sorozat befejező darabja, a 2006-ban készült Pre-actio a tömeggyilkosságok, az öngyilkos merényletek sajátos, dokumentarista igényű bemutatása, rekonstrukciója. A Haláltrilógia előadásai szélsőséges, de mindenkit érintő témákkal foglalkoznak. Nem válaszokat adnak, hanem artikulált kérdéseken keresztül, különös színházi nyelvet használva, szabad asszociációkra késztetnek.
 

A Természetes Vészek Kollektíva változó tagságával több mint két évtizede feszegeti a színházművészet határait. A kollektíva munkáinak szövetét színház, tánc, zene, illetve hang és vizuális művészet szálaiból szövi, így a különböző művészeti médiumok egymást erősítve hozzák létre a bejárható és belélegezhető/megélhető színházi (lét)élményt.
 

„…félelmetesen intenzív rémálom...„ /Andrew Prinz, ontheglobe.com/
 

„Árvai nem moralizál. Közöl és bemutat. … a logikus rendezői szándék automatikusan belső csatára kényszerít. … ez a veleje: a befogadó önérzetének felpiszkálása." /Králl Csaba/
 

„…tompa puffanás; az öngyilkos merénylő lélekrajza amennyire aktuális, annyira közhelyes. …lila terrorista show… Legjobb meg a vég… Giccses nagyon…" /Sisso, Magyar Narancs/
 

62nap
Az előadás alapját egy japán fiatalember önkéntes halálútjának naplódokumentumai alkotják. A 90-es években egy önmagát halálra ítélő ember elvonult a hegyekbe és az általa, műanyag fóliából és ágakból tákolt esővédő alatt ült étlen és némileg szomjan a bekövetkező halála pillanatáig. Ez a fájdalmasan szép elmúlás 62 napig tartott. Hangnaplószerűen magnóra mondta érzéseit, növekvő fájdalmait, látomásait. Kiszáradt, mumifikálódott testére hónapokkal később találtak rá. A Természetes Vészek Kollektíva az írást hitelesen, a művészi adaptáció nyers alapjául szolgálva információként használja fel.
 

Angyaltár
Az Angyaltár egy nő fizikai és szellemi átalakulásának 9 hónapját dolgozza fel, a megtermékenyüléstől az újszülött világra hozásáig, majd magára hagyásáig. A különböző kultúrák nő-anya idoljainak sajátos, személyes variációjával világnézettől, konkrét vallástól függetlenül, a hagyományos ábrázolás sztereotípiáit mellőzve. A darab az újszülöttjeiket magukra hagyó anyák, az „elvesztők” lelki, szellemi, szociális, mikrokulturális helyzetét kívánja feltárni, esszenciáját a néző tanútudatával ütköztetni.
 

Pre Actio
A Pre-Actio a tömeggyilkosság, az öngyilkos merénylet evidensen elítélendő tényét dolgozza fel. Az előadás eredeti búcsúvallomásokat és más dokumentumokat felhasználva próbál meg kimozdítani a biztonságos hétköznapok világából, közel hozva az idegen, a „más” gondolkodásmódot, megkérdőjelezve a „velem ez nem történhet meg” látszólagos biztonságát.
Az előadás nem színház, nem tánc, nem kiállítás, nem objekt vagy assamblage, nem videó-installáció, nem hangjáték, nem hangköltészet, s nem koncert. Viszont mindez egyszerre. A nézők szokatlan szituációba kerülnek, hiszen az eseménnyel kapcsolatban csupán töredékes emlékképek, feljegyzések, tárgyak, hang- és videóbejátszások állnak a rendelkezésükre. Az előadás nem válaszokat ad, hanem artikulált kérdéseken keresztül, különös színházi nyelvet használva, szabad asszociációkra késztet.
 

Alkotók:
Bozsik Yvette, Csatári Éva, Derzsi János, Gergye Krisztián, Imre Zoltán, Kertesi Ingrid, Kovács Gerzson Péter, Ladnyánszki Márta, Lenz Tünde, Ónodi Eszter, Parabryo, Pető Kata, Szűcs Edit, Szirtes Attila, Trill Zsolt
 

Támogatók:
Flórián Műhely