1500 Ft (Trafó bérlet érvényes)
A Trafó 2007/2008-as évadja során olyan előadásokat láthatunk, amelyek fordulópontot jelentettek a nemzetközi, illetve a hazai táncéletben és olyan alkotókkal találkozhatunk, akik, noha ez alkalommal visszatekintenek, azóta is fáradhatatlanul veselkednek neki újra meg újra táncnyelvük megújításának.
Ezek között méltó helyet foglal el az immár klasszikussá vált Ideiglenes cím, Kovács Gerzson Péter koreográfiája. Míg a TranzDanz 20. születésnapját ünnepli, az Ideiglenes címet éppen 15 éve mutatták be a Trafó elődjének számító Petőfi Csarnokban – a számmisztikát félretéve mindenki ragadja meg a rendkívüli alkalmat, hogy (újra) láthassa a magyar kortárs tánc egyik klasszikusát!
Kovács Gerzson Péter Franciaországból való hazatérését követően készítette az Ideiglenes címet. A darab - először szóló táncként – „robbant be” a magyar táncéletbe, majd később trióvá bővült és ebben a formációban aratott jelentős hazai és nemzetközi sikert. A társulat sajátos folklórt keltett életre; az Ideiglenes cím kultikus darabbá vált, mely a kortárs „lilaságát” meghazudtolva, energiájával és dinamizmusával magával sodorja a nézőt! A TranzDanz tánctörténetet írt: megszületett a magyar kortárs egyik átütő és stílusteremtő darabja.
A produkció Európa legrangosabb kortárs koreográfusi versenyén, a Bagnolet Nemzetközi Koreográfus Versenyen (Párizs) elnyerte az ADAMI Előadói Díját és a Zsűri Zenei Különdíját, így máig az egyetlen magyar díjazottja a versenynek. Párizs után az Ideiglenes cím folytatta hódító útját: először London – The Place, majd Berlin, Frankfurt, Antwerpen, Zágráb és Liechester következtek.
\Az én anyám a Sors volt, és testvéreim
A hónapok, akikkel nőttem és fogytam én.
Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek,
Más: mért féljek hát fölfedezni, ki vagyok?\
/Szophoklész: Oidipusz király/
Az Ideiglenes cím – akkor és most
A hajdani szüzsében foglaltaknak megfelelően, most sem kívánok többet elárulni a darabról, mint akkor:
Az összes szereplő egy-egy saját történettel érkezik az előadásra, amelyek a szereplők élettörténete, neveltetése, kultúrája, személyes tapasztalatai és meghatározottságai, vonzalmai és elutasításai, érdeklődési körei és pillanatnyi emóciói által meghatározottan különböznek egymástól. A nézők is magukkal hozzák egyéni „történeteiket”, hétköznapjaikat, végül is az életüket…
Az erősen fragmentált, előadás során a szereplők és a néző világai metszik egymást (vagy összeadódnak), asszociációk generálódnak, emlékek ébrednek, az érzelmek elsodornak – így jönnek létre az adott előadás személyes, aktuális, talán mindenki számára más-más „történetei”.
A 20 éves TranzDanz évforduló talán az utolsó alkalom, hogy a hajdani legendás Ideiglenes cím – a legtöbbször fellépő szereposztásában – még egyszer színpadra kerüljön. A számunkra, fellépők számára az együtt töltött időt, a 15 évvel ezelőtti élményeket is felidézi, de nem akarunk nosztalgiázni. A hajdani forma rekonstruálásával valóban (?) az „eredeti” darab kerül most színpadra, de az előadók életében eltelt 15 év is jelen lesz. Nemcsak a szereplők, alkotótársak változtak; megváltozott a darab környezete is – ez az új kontextus, amit mának nevezünk (közelmúltjával és közeljövőjével együtt), szintén befolyásolja a produkciót, annak befogadását, áthelyezi a hangsúlyokat, átértelmezi a kódokat. Felvetődik a kérdés, valóban rekonstruálható-e egy koreográfia – ráadásul épp egy olyan, amelyben az összes szereplő interaktív viszonyban van egymással, a strukturális vázon belül „szabadon” mozognak, vezetik és követik egymást?
A koreográfus mindig is vallotta, hogy a kortárs nem idő-kategória, nem azáltal valósul meg, hogy a jelenben megtörténik, hanem minőség-kategória: jelenidejűségét az idő-folyamban változó múlthoz és jelenhez fűződő aktualitása adja.
Az Ideiglenes cím, a TranzDanz-story egyik legjelentősebb darabja, a fenti koncepció jegyében kerül színpadra 2007 őszén a Trafóban, a hazai kortárs tánc és jazz-zene emblematikus szereplőinek előadásában, az „Időben - Húszéves a TranzDanz!” sorozat keretében.
/Kovács Gerzson Péter/
