Az unannounced nem akkor kezdődik el, amikor a táncosok a színpadra lépnek, és nem akkor ér véget, amikor utoljára távoznak onnan. Ehelyett azt vizsgálja, hogy mi történik, amikor egy előadás nem hivalkodóan a színpadon kezdődik, hanem szinte észrevétlenül, az előcsarnokba érkező nézők között. Vagy amikor a nézők hirtelen úgy találják magukat a színpadon, hogy nem tudják megkülönböztetni, ki tartozik oda valójában és ki nem. Vagy amikor a színházi szöveg a fekete doboz keretén kívül, töredékekként vetül a falakra vagy a hátsó színpadbejáróra. Vagy amikor a nézőket felkérik, hogy vegyenek részt egy vezetett túrán az épületben…

Az unnanounced Heine Avdal & Yukiko Shinozaki / fieldworks a színház anyagszerűségére irányuló kutatóútjának új és különleges, költői állomása. Az alkotók ezúttal is felfüggesztik a terek és az időkezelések közötti szokásos hierarchiákat, újraértelmezve a színházi épület belső és külső, frontális és rejtett megközelítési irányait, valamint a színpad közepe és perifériája között meghúzódó határt. Bár a nézők és az előadók egy igazi (és csodálatos) közös pillanatot élhetne át együtt, e pillanat időbeli kiterjesztése szintén elmosódik…

Az unannounced-ban Avdal & Shinozaki / fieldworks továbbra is a nézői figyelem megragadására törekszik, a képzelet segítségével átalakítva a közönséget körülvevő tereket, furcsa módon megszemélyesítve a színház minden elemét, beleértve a kellékeket, a műszaki berendezéseket, a hangot és a fényt. Hogy pontosabban megvizsgálható legyen azok materiális jellege, tapintható tulajdonságaik és textúráik szempontjából is. E váratlan fordulatokkal teli, titokzatos utazás arra biztat, hogy folyamatosan változtassunk az éppen adott nézői pozíciónkon és gondoljuk át újra, mit és hogyan is látunk magunk körül.

http://www.field-works.be/
http://unannounced.club/

TANZ Magazine

A Fieldworks unannounced című előadása egy brilliáns produkció a színházról, amely a szöveg és a tér, a díszlet, a közönség és a színpad közötti sokoldalú kölcsönös függőségekre reflektál. A találékony fény- és hangtervező szakemberek pedig meglehetősen sajátos módon gazdagítják a nézői élményt. És bár a darab nem operál különösebb szcenikai hatásokkal, atmoszférája néha mégis tobzódó, sőt már-már pokoli, mégis mindvégig diszkrét marad finom humorával és az előadók őszinte visszafogottsága okán.

Rurhbarone 

A „unannounced” vidáman szökell oda-vissza, mégsem csap nagy zűrzavart. A dolgok egyszerűen történnek. Hihetetlenül okos előadás, amely folyamatosan meglep. A fieldworks nem spórol a színházi eszközökön, de hatásukat annyira ragyogóan kezelik, hogy azok soha nem válnak tolakodóvá. A végén az előadóművészek egyszerűen csak elhagyják az előadóhelyet, nincs taps és nincs meghajlás, csak a zene csilingel tovább. De ezzel sem ér véget semmi. Amikor a közönség lemegy a lépcsőn az előcsarnokba, az „unannounced” tovább viszi magával. Megfigyelésünk nem tűnik el amikor elhagyjuk a termet, hanem kissé megbízhatatlan kísérőként velünk marad, attól függően, hogy mire várunk, hova irányítjuk (vagy nem) figyelmünket. Legyünk őszinték: az „unannounced” egyszerűen briliáns.