Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek. És benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem? Szeretnék egy ruhát, ami megvédi tőlem a külvilágot. Mert úgy döntöttem: nincs csoda.
A Tünet Együttes darabjának középpontjában a valóság-elv és az igazság-elv folyamatos konfliktusa áll. Az ebből fakadó szorongás végigkíséri egész életünket, a realitás álarca mögé bújva keseríti mindennapjainkat…
Az előadásban használt real-time videotechnika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé.
Az előadás 2010-ben az újvidéki INFANT fesztiválon, az új színházi formák nemzetközi fesztiválján, elnyerte a színházi nyelv valamely rétegét legeredetibb módon vizsgáló előadás díját. Valamint sikerrel szerepelt Londonban, Prágában, Kölnben, Kaunasban és díjat nyert a Novi Sad-i Infant Fesztiválon is.
"A dübörgő jazzre előadott darab egy bizarr rettegésekkel megtűzdelt, éber álom. A David Lynch Radírfej c. filmjére emlékeztető, egy-egy pillanatra éppen csak felsejlő tablókból szürrealista, úszódresszben és kamásliban előadott báltermi mozgássorok alakulnak ki, hódolattal adózva Pina Bausch-nak. Fájdalommal, félelemmel és szomorúsággal telített jeleneteket lebegnek révetegen a megdöbbentően különös világítástechnika fényjátékában. Rendkívüli."
(Luke Jennings, The Guardian)
„Szabó Réka minden ízében újító munkájának alapötlete lehengerlő. A táncos egyéniségek nagyszerűek. Márkos Albert dzsesszkompozíciója elsőrangú. Nagy Fruzsina jelmeze, Szirtes Attila tér- és fényterve megkapó. (…) Körvonalazódni látszik egy kiugróan eredeti, intellektuális, játékos, okos, rafinált opus.” /Horeczky Krisztina, Népszabadság/
Rendező-Koreográfus: Szabó Réka
Táncosok: Egyed Bea, Góbi Rita, Szász Dániel, Vadas Zsófia Tamara, Vass Imre, Zambryczki Ádám
Dramaturg: Peer Krisztián
Interaktív technológia: MTA SZTAKI Media Technology Group (Papp Gábor, Sárosi Anita, Vicsek Viktor)
Zeneszerző: Márkos Albert
Hang: Németh Márton
Hangmérnök: Németh Márton
Fény és díszlet: Szirtes Attila
Jelmez: Nagy Fruzsina
Külön köszönet: Gideon Obarzanek
LÁBÁN-LAUDÁCIÓ: NINCS OTT SEMMI - AVAGY ALSZANAK-E NAPPAL AZ ÁLMOK
Paranoia, pánik, szorongás, depresszió, milyen kényelmes, megszokott kifejezések, kulcsszavak a huszonegyedik század lelkiállapotának leírására. Szabó Réka és társulata, pedig még plasztikusabbá teszi számunkra ezeket az egyébként már mindenféle, metaforikus jelentésekkel is felruházott fogalmakat, a koreográfusra jellemző módon játékosan, pontosan, és nagyon komolyan. Nincsen teatralitás, egyetlen nagy fehér ajtó a díszlet, azon kívül meg tánc van, egyszerű, talányos jelmezek, és a táncszínpadainkon eddig szokatlan módon alkalmazott, tökéletes illúziót keltő multimédia. A mozdulatok pontosak, viharosak és könnyedek, a "vetítés" pedig furfangos, őrjítően látványos, és érzékszervi csalódások sorozatává emeli az előadást, így téve görbe tükörré a valósághoz való viszonyainkat. Mindent és mindenkit elrajzol a hiperemlékezet, az élénk fantázia, meg a tudattalanul épített én-központú mátrix, de nem kell aggódni emiatt, mert minden valós időben történik, a valóság meg kinn-, és benn is létezik, ezt mondja nekem a fontos, és korszerű előadás, ami ilyen módon esztétikai élmény és terápia is. Ugyanakkor krimiszerűen izgalmasak a képek, újbeteg világot vetítenek elénk. Márkos Albert zenéjével, meg az MTA SZTAKI Médiatechnológia Csoportjának real-time videótechnikai látványterveivel együtt, Hithchock filmjeinek feszültségét idéző, de meglehetősen optimista kicsengésű előadás. Akár egy apróra összezsugorítható hologram, amit kieresztenek a palackból és vissza is terelgetnek oda.
A hangulatok, a fények, a suspense központi szerepe másik szintre viszi a darabot, és úgy is lehet nézni, mint egy jófajta krimit otthon, vagyis borzongató szórakoztatás, egyedül, éjszaka a tévé előtt. Még a légköri viszonyok miatt fellépő adásszünet, vagy a fehérzaj is átélhető.
Plusz jó hír, hogy Szabó Réka ebben a darabjában, több éves párhuzamos színházi tevékenysége után, visszatért a tánchoz, szándékosan, nem mondanivaló híján, és úgy tűnik, könnyedén megy a váltás, koreográfus és rendező is egyben, kevesen rendelkeznek a két szakmát illetően ilyen egyértelmű koncepciókkal. A dramaturgia egy színházi előadásnak is becsületére válna, köszönhetően Peer Krisztiánnak, pedig a szöveg csak a darabbal együtt lélegző zenében bújik elő. Szabó Réka társulatának előadásai persze eddig sem voltak koncepciótlanok, kiszámítottan dolgoznak, minden mindennel összefügg. Fő szervező elvük a logika és a játék, és mindez ebben az előadásban fényesen megmutatkozik. Jól szerkesztett, a szájtátva csodálkozó közönségre támaszkodó előadás, ahol nem lóg ki a technikai lóláb, nem libben fel rossz pillanatokban a lepedő. Bárhol a világon érthető produkció, kortárs klasszikus, és nem csak a rendezetlen elmével való művészi foglalatosság népszerűsége miatt, hanem, mert olyan saját nyelven szólal meg, amelyhez számos a referenciánk.
sisso, 2009. február 5.
1314
A Tünet Együttes darabjának középpontjában a valóság-elv és az igazság-elv folyamatos konfliktusa áll. Az ebből fakadó szorongás végigkíséri egész életünket, a realitás álarca mögé bújva keseríti mindennapjainkat…
Az előadásban használt real-time videotechnika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé.
Az előadás 2010-ben az újvidéki INFANT fesztiválon, az új színházi formák nemzetközi fesztiválján, elnyerte a színházi nyelv valamely rétegét legeredetibb módon vizsgáló előadás díját. Valamint sikerrel szerepelt Londonban, Prágában, Kölnben, Kaunasban és díjat nyert a Novi Sad-i Infant Fesztiválon is.
"A dübörgő jazzre előadott darab egy bizarr rettegésekkel megtűzdelt, éber álom. A David Lynch Radírfej c. filmjére emlékeztető, egy-egy pillanatra éppen csak felsejlő tablókból szürrealista, úszódresszben és kamásliban előadott báltermi mozgássorok alakulnak ki, hódolattal adózva Pina Bausch-nak. Fájdalommal, félelemmel és szomorúsággal telített jeleneteket lebegnek révetegen a megdöbbentően különös világítástechnika fényjátékában. Rendkívüli."
(Luke Jennings, The Guardian)
„Szabó Réka minden ízében újító munkájának alapötlete lehengerlő. A táncos egyéniségek nagyszerűek. Márkos Albert dzsesszkompozíciója elsőrangú. Nagy Fruzsina jelmeze, Szirtes Attila tér- és fényterve megkapó. (…) Körvonalazódni látszik egy kiugróan eredeti, intellektuális, játékos, okos, rafinált opus.” /Horeczky Krisztina, Népszabadság/
Rendező-Koreográfus: Szabó Réka
Táncosok: Egyed Bea, Góbi Rita, Szász Dániel, Vadas Zsófia Tamara, Vass Imre, Zambryczki Ádám
Dramaturg: Peer Krisztián
Interaktív technológia: MTA SZTAKI Media Technology Group (Papp Gábor, Sárosi Anita, Vicsek Viktor)
Zeneszerző: Márkos Albert
Hang: Németh Márton
Hangmérnök: Németh Márton
Fény és díszlet: Szirtes Attila
Jelmez: Nagy Fruzsina
Külön köszönet: Gideon Obarzanek
LÁBÁN-LAUDÁCIÓ: NINCS OTT SEMMI - AVAGY ALSZANAK-E NAPPAL AZ ÁLMOK
Paranoia, pánik, szorongás, depresszió, milyen kényelmes, megszokott kifejezések, kulcsszavak a huszonegyedik század lelkiállapotának leírására. Szabó Réka és társulata, pedig még plasztikusabbá teszi számunkra ezeket az egyébként már mindenféle, metaforikus jelentésekkel is felruházott fogalmakat, a koreográfusra jellemző módon játékosan, pontosan, és nagyon komolyan. Nincsen teatralitás, egyetlen nagy fehér ajtó a díszlet, azon kívül meg tánc van, egyszerű, talányos jelmezek, és a táncszínpadainkon eddig szokatlan módon alkalmazott, tökéletes illúziót keltő multimédia. A mozdulatok pontosak, viharosak és könnyedek, a "vetítés" pedig furfangos, őrjítően látványos, és érzékszervi csalódások sorozatává emeli az előadást, így téve görbe tükörré a valósághoz való viszonyainkat. Mindent és mindenkit elrajzol a hiperemlékezet, az élénk fantázia, meg a tudattalanul épített én-központú mátrix, de nem kell aggódni emiatt, mert minden valós időben történik, a valóság meg kinn-, és benn is létezik, ezt mondja nekem a fontos, és korszerű előadás, ami ilyen módon esztétikai élmény és terápia is. Ugyanakkor krimiszerűen izgalmasak a képek, újbeteg világot vetítenek elénk. Márkos Albert zenéjével, meg az MTA SZTAKI Médiatechnológia Csoportjának real-time videótechnikai látványterveivel együtt, Hithchock filmjeinek feszültségét idéző, de meglehetősen optimista kicsengésű előadás. Akár egy apróra összezsugorítható hologram, amit kieresztenek a palackból és vissza is terelgetnek oda.
A hangulatok, a fények, a suspense központi szerepe másik szintre viszi a darabot, és úgy is lehet nézni, mint egy jófajta krimit otthon, vagyis borzongató szórakoztatás, egyedül, éjszaka a tévé előtt. Még a légköri viszonyok miatt fellépő adásszünet, vagy a fehérzaj is átélhető.
Plusz jó hír, hogy Szabó Réka ebben a darabjában, több éves párhuzamos színházi tevékenysége után, visszatért a tánchoz, szándékosan, nem mondanivaló híján, és úgy tűnik, könnyedén megy a váltás, koreográfus és rendező is egyben, kevesen rendelkeznek a két szakmát illetően ilyen egyértelmű koncepciókkal. A dramaturgia egy színházi előadásnak is becsületére válna, köszönhetően Peer Krisztiánnak, pedig a szöveg csak a darabbal együtt lélegző zenében bújik elő. Szabó Réka társulatának előadásai persze eddig sem voltak koncepciótlanok, kiszámítottan dolgoznak, minden mindennel összefügg. Fő szervező elvük a logika és a játék, és mindez ebben az előadásban fényesen megmutatkozik. Jól szerkesztett, a szájtátva csodálkozó közönségre támaszkodó előadás, ahol nem lóg ki a technikai lóláb, nem libben fel rossz pillanatokban a lepedő. Bárhol a világon érthető produkció, kortárs klasszikus, és nem csak a rendezetlen elmével való művészi foglalatosság népszerűsége miatt, hanem, mert olyan saját nyelven szólal meg, amelyhez számos a referenciánk.
sisso, 2009. február 5.
Koprodukciós partnerek: Computer and Automation Research Institute of the Hungarian Academy of Sciences (MTA SZTAKI), Trafo House of Contemporary Arts
Támogatók: OKM, NKA, Flórián Workshop, Artus, MU Theater, L1 Independent Dancers’ Partnership, Marland Kft, szinhaz.hu, tancelet.hu
Média támogató/Media sponsor: Fidelio Súgó
