A Nibiru egy feltételezéseken és víziókon alapuló interdiszciplináris alkotói folyamat, amely következtetéseket von le az emberiség és a Föld jövőjével kapcsolatban. Vadas Zsófia Tamara, Gryllus Ábris és Tóth Márton Emil ezúttal gyerekekkel dolgozik.
A legenda szerint Nibiru a Naprendszer tizedik bolygója, amely ha összeütközik a Földdel, véget vet az itteni élet eddig ismert formáinak. Ebből a feltételezésből kiindulva az előadás azzal foglalkozik, mi történhet még a Földön ezután.
„Fénylő nyálkahártya húzódott a birodalmaidat összekötő kék szigetekre. Alumínium darabokat kavargatott a szél, és te műanyag páncélon csúszkálva futottál a vulkán elől. Pedig nem tört ki, csak alulról fortyogott. Földetek olvadó gumiként nyelte el a bevásárlóközpontokat, az alumíniumdarabok pedig a bolygó falába simultak. Ezüstösen csillogott távolról. Már messziről láttuk, ahogy a fűből sárga por lesz, és lábnyomodban a levegőbe hullik. Vártátok már Nibirut, de mi későn érkeztünk. És most az utolsó folyót keressük, amelynek tükör a vize. Gyeptéglákon szökellve kelünk át rajta, hogy elérjünk a házba, ahonnan látszik még az égbolt. Kevesen vagyunk a sziklamező közepén. Kövekből építünk könyvtárat, ruháinkat vörös szél fújja szárazzá, és hajtincseinket apró csövekre csavarjuk fel elalvás előtt.”
A bolygó jövőjével kapcsolatos valós és fiktív aggodalmakat, a gyermekkor bizonytalanságait és a felnőtté válás rítusait az alkotók egy játékos, fantasztikus keretbe helyezik. A világvége ezúttal nem a félelmek, hanem a víziók, az álmok és az utópiák terepe. A Nibiru az újrakezdés lehetőségeit mutatja be egy ember utáni világban, ahol az előítéletek és a bezárkózás helyett kreativitásra és spontán alkotásra van szükség. Az előadás egy több hónapos alkotói folyamat részeként valósul meg, amely a hangsúlyt nem az elérendő eredményekre, hanem az élményalapú tanulásra és a jelen idejű alkotásra helyezi. A munkafolyamat egy kollektív kísérlet, amely a művészeti ágak közötti átjáráson és a generációk közti tudáscserén alapul. Az előadás csupán egy állomása a közös munkának, azzal a céllal jön létre, hogy a résztvevők elképzelései és ötletei minél nagyobb teret kapjanak, és minél teljesebb formában megvalósulhassanak.
„Fénylő nyálkahártya húzódott a birodalmaidat összekötő kék szigetekre. Alumínium darabokat kavargatott a szél, és te műanyag páncélon csúszkálva futottál a vulkán elől. Pedig nem tört ki, csak alulról fortyogott. Földetek olvadó gumiként nyelte el a bevásárlóközpontokat, az alumíniumdarabok pedig a bolygó falába simultak. Ezüstösen csillogott távolról. Már messziről láttuk, ahogy a fűből sárga por lesz, és lábnyomodban a levegőbe hullik. Vártátok már Nibirut, de mi későn érkeztünk. És most az utolsó folyót keressük, amelynek tükör a vize. Gyeptéglákon szökellve kelünk át rajta, hogy elérjünk a házba, ahonnan látszik még az égbolt. Kevesen vagyunk a sziklamező közepén. Kövekből építünk könyvtárat, ruháinkat vörös szél fújja szárazzá, és hajtincseinket apró csövekre csavarjuk fel elalvás előtt.”
A bolygó jövőjével kapcsolatos valós és fiktív aggodalmakat, a gyermekkor bizonytalanságait és a felnőtté válás rítusait az alkotók egy játékos, fantasztikus keretbe helyezik. A világvége ezúttal nem a félelmek, hanem a víziók, az álmok és az utópiák terepe. A Nibiru az újrakezdés lehetőségeit mutatja be egy ember utáni világban, ahol az előítéletek és a bezárkózás helyett kreativitásra és spontán alkotásra van szükség. Az előadás egy több hónapos alkotói folyamat részeként valósul meg, amely a hangsúlyt nem az elérendő eredményekre, hanem az élményalapú tanulásra és a jelen idejű alkotásra helyezi. A munkafolyamat egy kollektív kísérlet, amely a művészeti ágak közötti átjáráson és a generációk közti tudáscserén alapul. Az előadás csupán egy állomása a közös munkának, azzal a céllal jön létre, hogy a résztvevők elképzelései és ötletei minél nagyobb teret kapjanak, és minél teljesebb formában megvalósulhassanak.
Alkotók: Vadas Zsófia Tamara, Gryllus Ábris, Tóth Márton Emil
Alkotók, előadók: Bellai Zelma, Czakó Anita, Detrekői Míra, Gálhidy Gizella, Havas Éva, Hegedűs Borbála, Helyei Rozi, Kozma Veronika, Lengyel Julcsi, Molnár Léna, Néda Írisz, Orbán Hanna, Őri Juli, Pongrácz Villő, Szabó Maja, Varga-Blaskó Léna, Varga Léda
Táncpedagógus, alkotótárs: Varga Viktória
Dramaturg: Zsigó Anna
Kosztüm: Marcio Kerber Canabarro
Smink: Magyar Eszter
Fény: Dézsi Kata
Konzulensek: Hód Adrienn, Gryllus Samu
Asszisztens: Kárpáti Lili Melánia
Workshopvezető vendégtanárok: Vadas Zsófia Tamara, Gryllus Ábris, Tóth Márton Emil, Porteleki Áron, Trapp Dominika, Magyar Eszter, Varga Viktória, Borsos Luca, Mizsei Zoltán, Bajusz Orsolya, Hód Adrienn
Producer: SÍN Kulturális Központ
Koprodukciós partnerek: Trafó KMH, Katlan Csoport
Alkotók, előadók: Bellai Zelma, Czakó Anita, Detrekői Míra, Gálhidy Gizella, Havas Éva, Hegedűs Borbála, Helyei Rozi, Kozma Veronika, Lengyel Julcsi, Molnár Léna, Néda Írisz, Orbán Hanna, Őri Juli, Pongrácz Villő, Szabó Maja, Varga-Blaskó Léna, Varga Léda
Táncpedagógus, alkotótárs: Varga Viktória
Dramaturg: Zsigó Anna
Kosztüm: Marcio Kerber Canabarro
Smink: Magyar Eszter
Fény: Dézsi Kata
Konzulensek: Hód Adrienn, Gryllus Samu
Asszisztens: Kárpáti Lili Melánia
Workshopvezető vendégtanárok: Vadas Zsófia Tamara, Gryllus Ábris, Tóth Márton Emil, Porteleki Áron, Trapp Dominika, Magyar Eszter, Varga Viktória, Borsos Luca, Mizsei Zoltán, Bajusz Orsolya, Hód Adrienn
Producer: SÍN Kulturális Központ
Koprodukciós partnerek: Trafó KMH, Katlan Csoport
Külön köszönet: az előadásban résztvevő gyerekek családja, Izsák Lili, Sági Viktor, Tünet Együttes
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett STAFÉTA Program keretében valósult meg.
Budapest Főváros Önkormányzata | |
Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. | |
FÜGE Produkció | |
Műhely Alapítvány | |
NKA - Nemzeti Kulturális Alap | |
Staféta program | |
Katlan Csoport | |
SÍN Művészeti Központ |