A dunaPart3 magyar kortárs előadóművészeti showcase keretében.
Elmúlás – rombolás – újjáteremtett valóság. Különleges triptichon. Mészáros Máté, az Wim Vandekeybus vezette belga Ultima Vez társulat tagja, legújabb darabjában erre a különös háromszögre koncentrál. Alkotótársul olyan magyar táncművészeket választott, akik tanulmányaikat vagy külhoni intézetekben folytatták, vagy jelenleg is külföldön dolgoznak. Különleges együttállás, különleges kihívás, táncosnak, alkotónak.
Az önmagától pusztuló rendet újra felépíteni és életben tartani. Kapcsolatokat és érzéseket felidézni, ismételten megélni, mással, ugyanúgy.
Rombolás. Újrateremtés. Fel nem adás.
Ezeket az egyetemes felvetéseket fordítja le koreográfus és társulata testre és a fizikalitásra, így a test átalakul, máshogy fogalmaz, jelenetről jelenetre más-más dialektusban beszél. Könyörtelen lemeztelenedés és szétforgácsolódás, hogy csak a lényeg maradjon.
Az állandó és mindenkiben meglevő.
Mészáros Máté a Magyar Táncművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Kortárs Balett tagja lett, később külföldre ment, ahol olyan világhírű koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Ohad Naharin, Wim Vandekeybus, Sharon Eyal, Amanda Miller, Roberto Galvan, Myriam Naisy, Robin Orlin. Jelenleg az Ultima Vez társulat tagja. Az elmúlt egy évben több magyar kortárstánc társulat felkérésére is készített koreográfiát (Duda Éva társulata, Közép Európa Táncszínház).
“A Hinoki stilisztikai szőttes, utcatáncos és harcművészeti, sőt, villanásnyi néptáncos elemek keverednek kortársi anyagába, a nézőt egy-egy akrobatikus szilánk varázsolja el, az alakok keresik a teret, a szerepet, a fogást, a helyet, a hangot – egymást, egymással, vagy egymás ellenében. Mészáros Máté finoman játszik a hangulattal: lágyít egy-egy kedélyeskedő, vagy kimondottan szellemes momentummal, a kakaskodás, a küzdelem groteszkbe forduló képeivel. A hatok közössége megannyi humánetológiai kulcshelyzetet megmutat. A falkaszellemet, a rivalizálást, erősödést és elgyengülést, befogadást, együttműködést, izolációt és kitaszítást. Porteleki élő játéka izgalmas és eleven, megágyaz és lendít…
…E forgácstenger is mélyen bevésődhet a memóriába, mert nem csupán látványos, de tehetséggel használt is. A sivatagos pusztának látszó, aranyló térben olykor szélfútta ördögszekér-kóróként, vagy marokkó-játék pálcikáiként mozognak a táncosok. A szín hol kietlennek, hol mágikusan mozgalmasnak hat. A finom reszelékben néha percekre eltűnnek egyesek, a terepet minden egyes mozdulat alakítja-formálja…
…A Hinoki erénye a terjedelmi fegyelmezettség, ám struktúrája gyakran elveszik. A látvány azonban végig izgalmas marad. A Krasznahorkai László az Isei szentély újjáépítése című novellája (in: Seiobo járt odalent, 2008) ihletettségében fogant táncmű a – húszévente megújított szentély történetének analógiájára – az elmúlás - rombolás - újjáteremtett valóság hármasán alapszik. Képei elgondolkodtatnak, egyesek közülük talán egészen hosszan fejünkben maradnak. Messzire ment, messziről visszajött, világlátott táncosainak (és generációjuknak) sorsa, sora, játéka pedig összességében a színház falain kívüli, széles világ látásához, értéséhez is hozzá tesz ezzel az estével.”( Halász Tamás)
Koreográfia: MÉSZÁROS Máté
Alkotók - előadók: DÁNYI Viktória, HORVÁTH Nóra, JUHÁSZ Péter, MÉSZÁROS Máté, MIKÓ Dávid, PORTELEKI Áron, VARGA Csaba
Zene: PORTELEKI Áron
Jelmez: KALICZ Klára
Tér: MÉSZÁROS Máté
Fény: STADLER Ferenc, VAJDA Máté
Produkciós vezető: RÁCZ Anikó
