Áttetsző plexi-medence a hófehér tér közepén, gyönyörű menyasszonyi ruhák és sorsdöntő kérdések, valamint öt kiváló táncos Frenák Pál legfrissebb koreográfiájában.
Öt ember vívja harcait a rideg, kiüresedett fehér térben. Esküvő van, az alkalomhoz illően tehát fehérbe öltöztek, de hiába e civilizációs álca, ösztöneik, vágyaik, beteg gondolataik újra és újra felsebzik ezt a teret. Indulatok, félelmek, megvetés, aljasság, megalázás – az emberi gonoszság ezer arca jelenik meg. Közösséget kellene teremteniük, de az összefogás, az elfogadás helyett dulakodásra és pusztításra képesek. Hiába a szűziesen fehér tér, hiába a vidám összejövetelnek ígérkező esküvő, a koreográfus ezúttal sem kegyelmez: szembenézésre szólít fel, önmagunkkal és a minket körülvevő normalizálódó világgal, a saját civilizált rítusaink mögé rejtett agresszióval és előítélettel.
„A címnek megfelelően egy esküvőre vagyunk hivatalosak. [...] Az esküvői fátyol alól felszakadó hangtalan sikoly azonban azt jelzi, hogy Frenák lakodalmát messze elkerülte az isteni áldás. Az menyasszony (Jantner Emese) felszabadult pillanataiban a nézőket puszilgatja, de öröme csupán röpke epizód, s a továbbiakban minden arra utal, örömtelen, kegyetlen világba csöppentünk.”
(Legáth Zsolt, tánckritika.hu)
„A Frenák Pál Társulat Hymen című új darabja egy szürreális, valamint a koreográfusra oly jellemzően "ideges" esküvői mozgókép. Előhívás előtt, mintha csak az alkotói tudatban zajlana, viszont így is elég sokrétű és sokkoló, a nyersesége és gondolati ziláltsága megkapó. Nem egy polgári bankett karikatúráját látjuk a színpadon, hanem a jól kimunkált, repetitív mozgásrendszer segítségével szétcincált rítust, ahol felszínre tör a társulat történetében oly sokszor vizsgált tudattalan is. Súlyos miértek és hogyanok repkednek a végtagokkal együtt az óriási, átlátszó műanyag medence felfújható peremén, hol Brahms magyar táncaira, hol sötét tónusú technóra. Az egyetlen gigantikus díszletelem elnyeli és kiveti magából az egymással és önmagukkal küzdő testeket. Keresztelőmedence, purgatórium vagy gondolatülepítő. A letisztult tér felső traktusában, a medence felett egy csokor klasszikus esküvői ruha lóg. A ruhatestű arák (fehér babák) egy ponton aláhullnak, és a nézők közül néhány férfi megnyeri őket halott menyasszonytáncra.” (Artner Szilvia Sisso, Magyar Narancs)
Frenák Pál 1957-ben született Budapesten. Gyermekkora meghatározó mozzanata, hogy szülei siket-némák voltak, így első elsajátított kifejező eszköze a jelnyelv lett, ami különleges fogékonyságot fejlesztett ki benne az arcjáték és a gesztusok, az emberi testtel kifejezhető tartalmak iránt. Frenák útkeresésének első állomása Párizs, ahová az 1980-as évek derekán távozott. Itt a klasszikus balett több illusztris személyiségével dolgozott, valamint Cunningham, illetve Limón tánctechnikákat tanult. Francia feleségének, Catherine Frenák építésznek köszönhetően betekintést nyert a kortárs művészetek világába, és megismerte a rendhagyó forma- és térhasználatot. Pier Paolo Pasolini olasz rendező filmjei, Francis Bacon munkái, Gilles Deleuse francia filozófus írásai és Jean-Olivier kortárs francia festővel való személyes kapcsolata nagy hatást gyakorolt későbbi alkotásaira.
1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenakot fiatal magyar táncosokkal kibővítve párizsi és budapesti székhellyel működő magyar-francia társulattá alakította, mely egy egyedülálló táncnyelvet hozott létre. Ennek fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint társműfajok (cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése az alkotásokba. Frenák Pál a hazai táncéletbe egy radikálisan új stílust hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységével, a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival. Innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére. Koreográfusi, alkotó munkája mellett rendszeresen ad szakmai workshopokat, a társulattal ingyenes beavató előadásokat tart középiskolások részére, közönségtalálkozókon vesz részt, nagy hangsúlyt helyezve a más művészeti ágakkal és a közönséggel fenntartott folyamatos párbeszédre. A legismertebb európai kortárs zeneszerzőkkel dolgozik együtt. Koreográfiáihoz a zenét komponált többek között Kurtág György, Patrick Schneider, Francois Donato, Fred Bigot és Fabrice Planquette komponálta.
Interjú Frenák Pállal, a koreográfus 50. születésnapja alkalmából a Criticai Lapokban:
http://uj.criticailapok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=30197
„Kegyetlen tánc” – Mestyán Ádám esztéta tanulmánya Frenák Pál művészetéről, alkotói stílusáról:
http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=28121&catid=1:archivum&Itemid=7
Frenák Pál koreográfus a Záróra vendégeként - INTERJÚ
https://www.youtube.com/watch?v=8bygpAvW8Is
https://www.youtube.com/watch?v=nkPeL1RAVrI&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=-qR7HJo2wmc&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=lczVL9dARho&feature=related
http://www.ciefrenak.hu
Koreográfia és szcenográfia / Choreography and scenography: Frenák Pál
Koreográfus-asszisztens / Choreographic assistant: Nelson Reguera
Előadók / Performers: FEICHT Zoltán, HOLODA Péter, JANTNER Emese, Nelson REGUERA, VASAS Erika
Dramaturg / Dramaturgy: Varga Mátyás
Szcenográfia / Scenography: FRENÁK Pál
Zene / Music: PARABRYO
Zenei munkatárs / Musical assistant: SEPSI Ádám
Kosztüm / Costume: SCHOPP Ildikó, Tamara BARNOFF
Fény / Light: MARTON János, FRENÁK Pál
Hang / Sound: HAJAS Attila
Videó / Video: VASS Gergely
Alpintechnika / Alpintechniques: ZOLTAI György
Produkciós vezető / Production manager: UJVÁRI-PINTÉR György
Támogatók / Sponsors: Mozgó Ház Alapítvány – Flórián Műhely, Scene Nationale d'Evreux-Louviers, Danse à Lille
Öt ember vívja harcait a rideg, kiüresedett fehér térben. Esküvő van, az alkalomhoz illően tehát fehérbe öltöztek, de hiába e civilizációs álca, ösztöneik, vágyaik, beteg gondolataik újra és újra felsebzik ezt a teret. Indulatok, félelmek, megvetés, aljasság, megalázás – az emberi gonoszság ezer arca jelenik meg. Közösséget kellene teremteniük, de az összefogás, az elfogadás helyett dulakodásra és pusztításra képesek. Hiába a szűziesen fehér tér, hiába a vidám összejövetelnek ígérkező esküvő, a koreográfus ezúttal sem kegyelmez: szembenézésre szólít fel, önmagunkkal és a minket körülvevő normalizálódó világgal, a saját civilizált rítusaink mögé rejtett agresszióval és előítélettel.
„A címnek megfelelően egy esküvőre vagyunk hivatalosak. [...] Az esküvői fátyol alól felszakadó hangtalan sikoly azonban azt jelzi, hogy Frenák lakodalmát messze elkerülte az isteni áldás. Az menyasszony (Jantner Emese) felszabadult pillanataiban a nézőket puszilgatja, de öröme csupán röpke epizód, s a továbbiakban minden arra utal, örömtelen, kegyetlen világba csöppentünk.”
(Legáth Zsolt, tánckritika.hu)
„A Frenák Pál Társulat Hymen című új darabja egy szürreális, valamint a koreográfusra oly jellemzően "ideges" esküvői mozgókép. Előhívás előtt, mintha csak az alkotói tudatban zajlana, viszont így is elég sokrétű és sokkoló, a nyersesége és gondolati ziláltsága megkapó. Nem egy polgári bankett karikatúráját látjuk a színpadon, hanem a jól kimunkált, repetitív mozgásrendszer segítségével szétcincált rítust, ahol felszínre tör a társulat történetében oly sokszor vizsgált tudattalan is. Súlyos miértek és hogyanok repkednek a végtagokkal együtt az óriási, átlátszó műanyag medence felfújható peremén, hol Brahms magyar táncaira, hol sötét tónusú technóra. Az egyetlen gigantikus díszletelem elnyeli és kiveti magából az egymással és önmagukkal küzdő testeket. Keresztelőmedence, purgatórium vagy gondolatülepítő. A letisztult tér felső traktusában, a medence felett egy csokor klasszikus esküvői ruha lóg. A ruhatestű arák (fehér babák) egy ponton aláhullnak, és a nézők közül néhány férfi megnyeri őket halott menyasszonytáncra.” (Artner Szilvia Sisso, Magyar Narancs)
Frenák Pál 1957-ben született Budapesten. Gyermekkora meghatározó mozzanata, hogy szülei siket-némák voltak, így első elsajátított kifejező eszköze a jelnyelv lett, ami különleges fogékonyságot fejlesztett ki benne az arcjáték és a gesztusok, az emberi testtel kifejezhető tartalmak iránt. Frenák útkeresésének első állomása Párizs, ahová az 1980-as évek derekán távozott. Itt a klasszikus balett több illusztris személyiségével dolgozott, valamint Cunningham, illetve Limón tánctechnikákat tanult. Francia feleségének, Catherine Frenák építésznek köszönhetően betekintést nyert a kortárs művészetek világába, és megismerte a rendhagyó forma- és térhasználatot. Pier Paolo Pasolini olasz rendező filmjei, Francis Bacon munkái, Gilles Deleuse francia filozófus írásai és Jean-Olivier kortárs francia festővel való személyes kapcsolata nagy hatást gyakorolt későbbi alkotásaira.
1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenakot fiatal magyar táncosokkal kibővítve párizsi és budapesti székhellyel működő magyar-francia társulattá alakította, mely egy egyedülálló táncnyelvet hozott létre. Ennek fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint társműfajok (cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése az alkotásokba. Frenák Pál a hazai táncéletbe egy radikálisan új stílust hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységével, a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival. Innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére. Koreográfusi, alkotó munkája mellett rendszeresen ad szakmai workshopokat, a társulattal ingyenes beavató előadásokat tart középiskolások részére, közönségtalálkozókon vesz részt, nagy hangsúlyt helyezve a más művészeti ágakkal és a közönséggel fenntartott folyamatos párbeszédre. A legismertebb európai kortárs zeneszerzőkkel dolgozik együtt. Koreográfiáihoz a zenét komponált többek között Kurtág György, Patrick Schneider, Francois Donato, Fred Bigot és Fabrice Planquette komponálta.
Interjú Frenák Pállal, a koreográfus 50. születésnapja alkalmából a Criticai Lapokban:
http://uj.criticailapok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=30197
„Kegyetlen tánc” – Mestyán Ádám esztéta tanulmánya Frenák Pál művészetéről, alkotói stílusáról:
http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=28121&catid=1:archivum&Itemid=7
Frenák Pál koreográfus a Záróra vendégeként - INTERJÚ
https://www.youtube.com/watch?v=8bygpAvW8Is
https://www.youtube.com/watch?v=nkPeL1RAVrI&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=-qR7HJo2wmc&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=lczVL9dARho&feature=related
http://www.ciefrenak.hu
Koreográfia és szcenográfia / Choreography and scenography: Frenák Pál
Koreográfus-asszisztens / Choreographic assistant: Nelson Reguera
Előadók / Performers: FEICHT Zoltán, HOLODA Péter, JANTNER Emese, Nelson REGUERA, VASAS Erika
Dramaturg / Dramaturgy: Varga Mátyás
Szcenográfia / Scenography: FRENÁK Pál
Zene / Music: PARABRYO
Zenei munkatárs / Musical assistant: SEPSI Ádám
Kosztüm / Costume: SCHOPP Ildikó, Tamara BARNOFF
Fény / Light: MARTON János, FRENÁK Pál
Hang / Sound: HAJAS Attila
Videó / Video: VASS Gergely
Alpintechnika / Alpintechniques: ZOLTAI György
Produkciós vezető / Production manager: UJVÁRI-PINTÉR György
Támogatók / Sponsors: Mozgó Ház Alapítvány – Flórián Műhely, Scene Nationale d'Evreux-Louviers, Danse à Lille
