Az 1979-es Földi paradicsom (Cloud 9) abszurd humorú tragikomédia. Az évszázadokon átívelő családtörténet témája univerzális: a nő és a férfi családban betöltött szerepének kérdését két különböző társadalmi közegbe és korszakba helyezve vizsgálja.

Az első felvonás egy brit gyarmaton játszódik a XIX. században, a második az 1970-es években valahol Angliában, de a szereplők ugyanazok – a két felvonás között csak egy generációnyit öregszenek. Látjuk őket egy olyan korban, ahol a családi, társadalmi, nemi szerepek megkérdőjelezhetetlenek – és egy olyanban is, ahol ezek mind szabadon és nyitottan vannak kezelve.

A szereplők személyén, sorsukon és elfojtásaikon keresztül az elnyomás, mint univerzális téma jelenik meg: a darab párhuzamot von többek között a gyarmati rabszolgaság és a családon belüli szexuális rabság között. Ezeknek az emberi határhelyzeteknek a feldolgozása, vitatása adja a nem mellesleg szórakoztatóan és végtelen empátiával megírt szöveg erejét. Ahogy a szereplők szenvednek, lázadnak, kitörnek, új életet kezdenek, majd berendezik maguknak ezt az új életet: példájukon keresztül házassággal, családdal, tekintéllyel, tradícióval, nemi szerepekkel kapcsolatos, mindannyiunkat érintő, mai napig aktuális kérdések szólalnak meg. A nemi szerepek tudatosan és pontos céllal keverednek, számtalan komikus helyzetet szülve.

A második rész olyan korban játszódik, ahol a társadalom – elvileg – elfogadóbb és nyitottabb a szexuális identitáskeresés iránt. A szereplők mégis kétségbeesetten keresik különféle formációkkal kísérletezve a működőképes kapcsolatot és ideális családmodellt. A zavarodottság és a magány talán a mában még szomorúbb, mint az első részben.

Vajon van remény egy korszerű és működő családmodellt kialakítani, amelynek minden tagja megbecsült és egyenrangú félként vesz részt a közösségben?