A game_over olyan különböző kísérletező, zenei videójáték környezeteket fog össze, amelyek élőben is előadhatók a színpadon, de akár interaktív installációkként is bemutathatók. A színpadi előadásban a klarinétos a hangszerén lévő mozgásérzékelő segítségével egy karaktert irányít a játékok kiterjesztett és összetett 2D-s világaiban. Szinte minden akciója zenei történést is eredményez, így az előadó kötetlenül fedezheti fel a környezetét, kapcsolatba léphet annak számítógép által vezérelt lakóival és a játék működését kihasználva rendhagyó zenei struktúrákat hozhat létre. A világok jól ismert 2D-s játék típusok kollázsai, amelyek gyakran felülírják egymást vagy akár össze is fonódhatnak; egyfajta mindig újjá értelmezhető kottaként tekinthetünk rájuk. Esetenként a zeneszerző is beavatkozik a játékba, események beküldésével vagy egyes részek valós idejű átprogramozásával. Érezhető a feszültség a „logikus” játékműveletek és a tisztán zenei döntések között. Mivel ezek gyakran egymással szemben állnak, a játékosnak folyamatosan törekednie kell az egyensúly fenntartására és az ésszerű célok kitűzésére a lehetőségek végtelen univerzumában. Az előadás kérdéseket vet fel egy korlátozásokkal teli rendszerben létező egyén szerepéről, miközben feltárja az előre megírt szabályrendszer elleni lázadásban rejlő kifejezési lehetőségeket is.

A Terrain Study (tereptanulmány) szólistára és virtuális valóság-rendszerre írt mű. A játékos egy leegyszerűsített, mindössze három alapelemet tartalmazó 3D-s világból indul: adott egy véletlenszerűen generált, kissé hullámzó terep; egy végtelen horizont illúzióját keltő textúrázott kocka (egy úgynevezett skybox); illetve több fémszerű, föld felett lebegő gömb, amelyekkel a játékos zenei interakcióba léphet.

Az előadó egy nagyjából 25 m²-nyi területen belül szabadon mozoghat, amely az ő szemszögéből vetítődik ki a színpad feletti képernyőre. A virtuális akusztikus tér magasabb rendű hangmezővel jön létre, és függ a játékos 3D térben létrejött helyzetétől és orientációjától. Míg a binaurális renderelés, amelyet az előadó csak fejhallgatón keresztül hallhat, statikus környezetre utal, a közönség referenciapontja a képernyőn látható játékos nézőpontja, így az akusztikus tér folyamatosan változik és forog az előadó mozgásának megfelelően. A játék világának vizuális és akusztikus megjelenítését a hangszeren előállított hangok befolyásolják, ami furcsa struktúrákhoz és szürreális perspektívákhoz vezet, végeredményben megkérdőjelezve az ember és világa közötti megosztottságot.