3000 Ft / Támogatói és családi jegy: 5000 Ft / kedvezményes jegy: 1500 Ft
Trafó bérlet érvényes
Nem közvetítünk színházi térben létező előadásokat. Olyan produkciókat mutatunk be, amelyek kifejezetten online médiumra születtek, vagy ott alakulnak újra. Azért és azzal a tudattal készültek, hogy a néző egy képernyő előtt ül. Visszanézni pedig nem lehet, csak akkor történik, amikor van.
Ebben a Restlesslegs-ben a néző fogja tudni kiválasztani, hogy melyik szereplő szemszögéből nézné végig az újcirkuszi előadást: a kötél tetejéről vagy inkább úgy, hogy a vállán állnak. Az artisták az avatárjaink.
Elalvás előtti rugdalózás, végtelen bokakörzés, lábfej összedörzsölés, nehéz paplanokkal lesúlyozás, a fal és az ágy közé beszorítás, takaróval összecsomózás, oldalt lelógatás, nem megy, fel kell kelni, egy korty víz, kicsi séta le-föl, talán egy kis munka még, hátha az a baj, hogy nem volt elég, pár guggolás, holnapra terv, arcmosás, légzőgyakorlatok, kamilla vagy citromfű, mind a kettő, nem elég, kell egy cigi, már levegő sincs, ez már tuti, nem csak testi dolog, talán nem volt elég a nap, talán még lehetett volna többet vagy jobban, vagy mind a kettő, nem baj, majd holnap, már úgyis mindjárt itt van, akkor mindent helyre lehet hozni, mindent meg lehet oldani, mindent meg lehet csinálni, most már minek lefeküdni, inkább valami értelmeset...
A Restlesslegs alkotói, előadói a nyugtalan láb szindróma nevet viselő alvászavar fizikai tüneteinek felidézésén keresztül jut el egy sokunk számára ismerős érzésig: menni kell, tenni kell, még még még. Az előadás az újcirkusz eszközein keresztül hasznosítja ezt az állandóan lüktető és feszítő belső energiát, a mozgás, a vállalás útján keresi a megoldást a végtelen nyughatatlanságra egy 50 méter hosszú kötél segítségével, mely összeköti őket, korlátozza vagy épp segíti mozgásukat, behatárolja vagy megnyitja számukra a teret.
A Freak Fusion óriási gravitációs ereje a legkülönbözőbb embereket húzta be ebbe a produkcióba, akik mind az előadó- és alkotóművészet különböző területeiről érkeznek, és osztoznak az újcirkuszba vetett hiten. Mindannyian újítók és reformerek, alkotók és előadók, artisták és nem csak, hanem emberek, akik nyughatatlanságukból származó energiáikat egy közös mederbe terelték, melynek eredménye ez a produkció.
Az előadás online formája igyekszik a közvetlen jelenlét zsigeri élményét egy új dimenzióval helyettesíteni. Ezen keresztül a produkció olyan oldalait ismerhetjük meg, melyek egy élő előadás alkalmával rejtve maradnának. Az online premier egy interaktív játék, melyben a nézők is lehetőséget kapnak arra, hogy felfedjék a rejtett dimenziókat. Ilyen értelemben nem az előadás videó-formátuma, inkább egy olyan vetülete, amely az élő szereplős bemutatást korlátozó tényezők nélkül talán rejtve is marad(na).
"Ami miatt mégis nagyon izgalmas a produkció, az a restless legs, azaz a nyugtalanláb-szindróma és a cirkusz filozófiájának az összekapcsolása.(...) Ez az alapvetően idegrendszeri probléma kényszeres mozgást idéz elő a betegnél éppen akkor, amikor pihennie kellene. Az előadás ezt úgy fordítja át a cirkuszművészet nyelvére, hogy megmutatja, hogyan lépik át állandóan a cirkuszművészek a saját fizikai határaikat. Ez pedig azért különleges jelentőségű, mert a cirkusz olyan műfaj, ahol a kemény fizikai erőkifejtéssel járó fáradság megmutatása tabu."
"Minimál kellékkel dolgozunk, egyetlen ötven méteres kötelünk van és öt ember a színpadon. Gyakorlatilag erre a kötélre fűztük fel az egész történetet, ezt csomózzuk, kötözzük, ezzel csinálunk különböző cirkuszi eszközöket, amelyeket használunk. Segítjük egymást vagy épp akadályozzuk, épp mint az életben. Összeköt minket, és ennek segítségével kerülünk egyensúlyba egymással."
"A helyzetből eredő testközelség pontosan úgy hatott, ahogyan azt a koncepció alapján várni lehetett. Egy idegen szemszögéből követni azt, ahogy testek egymáshoz kapcsolódnak a hétköznapi életben szokatlan módokon (például egymásra állnak) az akaratlan kukkolás érzetével járt. Ellentétben a játékfilmekkel, itt nem lehetett eldönteni, hogy az egyes filmképek mennyire megkomponáltak és a kamerát viselő szereplő, illetve a vele testkontaktusba kerülő performer mennyit tud abból, hogy mi látszik a képernyőn. (...) A legzsigeribb élmény mindamellett az erőfeszítések közelsége volt, amely a lihegés közvetlenségében vagy a megmászandó kötél közelijében vált érzékelhetővé. Külön érdekesség volt, hogy a kamera lencséje a padlót a közelikben domborúvá torzította, még inkább elbizonytalanítva a nézőt a folytonos mozgás révén egyébként is kikezdett egyensúlyérzetében."