Egy mérnök és egy építész találkozik egy régi hűtőszekrénnyel a színpadon: garantált az izgalmas játékosság és a groteszk humor. Mustafa Kaplan és Filiz Sizanli nem eszközként, hanem teljes értékű partnerként tekint a már használaton kívüli “tárgyra”, ami önálló karakterként létezik a 6x6 méteres térben. Nem csoda, hogy az előadás már 2000 (!) óta rendszeresen feltűnik a legfontosabb a nemzetközi játszóhelyeken, a Dolap közel 20 év után sem poros és unalmas.

A Dolap (mely egyszerre jelent törökül szekrényt és trükköt) kiindulópontja nagyon egyszerű: egy hűtő egyik helyről a másikra szállítása/pakolása; tágabb értelemben viszont az előadás a test és az építészet kapcsolatát, az emberi test és a gép találkozását vizsgálja. A hol táncosként, hol inkább valamilyen edzőtermi gépként szereplő hűtő egyszerre ellensége és cinkostársa is a két táncosnak, sőt, egyre aktívabb és meghatározóbb szereplője az produkciónak, így lesz a duóból trió a nézők szeme láttára.

Az alkotó-előadók úgy tekintenek az előadásra, mint egy próbalehetőségre, miközben minden próba egy lehetséges előadás is. A fejlődés és változás lehetősége folyamatos kihívást is jelent, az előadás minden helyszínen más és más, ami annak is köszönhető, hogy nincsen kötött formája és előre meghatározott befejezése a darabnak.