Tihamér öt éves. Születési rendellenességgel él, rossz alvó. Amikor felriad egy-egy rémálmából, átjár a szülei hálószobájába, pedig ez tilos. Az Anya egyetlen fontos szabálya, hogy a szülők hálószobájába lámpaoltás után nem szabad átmenni. Apa csak annyit kér Tihamértól, hogy legyen a dolgozószobája tiltott terület. Alapvetően nincs sok szabály a családban, de ezek gyanúsan mind arra vonatkoznak, hogy Tihamérnak itt vagy ott nem kéne lennie.
Ez az elv beissza magát Tihamér természetébe. A tiltások egy idő után ledobják magukról a lényegtelen részleteket és feltárul valódi üzenetük: a “nem lenni”.
Sok évvel később egy Bojána nevű nő kezd el feljárni Tihamérhoz - megmagyarázhatatlanul, apropó nélkül - és teát főzet magának. A helyzet nem engedi meg (pedig megkívánná) hogy fölmerüljön a kérdés: de vajon miért? Ha fölmerülne, Bojána minden bizonnyal azt válaszolná, hogy azért, hogy “legyen”, mert szeretné, ha lenne. Az ő belső parancsa a “lenni”.
Tihamér harminc éves, amikor Anyja “nem lenni”-je találkozik Bojána “lenni”-jével. Bojána “lenni”-je átértelmezi a múltat, Tihamér addigi életének tapasztalatai és meggyőződése megkérdőjeleződnek. Valakinek meg kell halnia.
Tihamér úgy dönt, hogy az anyja haljon meg.
(Az Apa - mint más élethelyzetekben is - sajnálatosan jelentéktelen.)
Znajkay Zsófia a Filmművészeti Egyetem Televíziós műsorvezető és adásrendező szakán tanult. A TÁP Színházhoz 2013-ban csatlakozott, anyák napi varietéműsor ötletével, ahol a performansz résztvevői bemutathatták szüleiknek, amit azok gyerekként elvártak volna tőlük, ám amit ők sosem tettek meg. Ebből az ötletből nőtte ki magát az évek során Az ölében én, a szerző első saját darabja és egyben első rendezése is.
Játsszák:
Jankovics Péter
Vasvári Emese
Piti Emőke
Laboda Kornél
Dramaturg: Faragó Zsuzsa
Látvány: Szakács Ferenc
Zene: Preiszner Miklós
Fény/hang: Bredán Máté
Fotók: Andráska Gábor
Írta és rendezte: Znajkay Zsófia
Támogatók: EMMI, NKA
Ez az elv beissza magát Tihamér természetébe. A tiltások egy idő után ledobják magukról a lényegtelen részleteket és feltárul valódi üzenetük: a “nem lenni”.
Sok évvel később egy Bojána nevű nő kezd el feljárni Tihamérhoz - megmagyarázhatatlanul, apropó nélkül - és teát főzet magának. A helyzet nem engedi meg (pedig megkívánná) hogy fölmerüljön a kérdés: de vajon miért? Ha fölmerülne, Bojána minden bizonnyal azt válaszolná, hogy azért, hogy “legyen”, mert szeretné, ha lenne. Az ő belső parancsa a “lenni”.
Tihamér harminc éves, amikor Anyja “nem lenni”-je találkozik Bojána “lenni”-jével. Bojána “lenni”-je átértelmezi a múltat, Tihamér addigi életének tapasztalatai és meggyőződése megkérdőjeleződnek. Valakinek meg kell halnia.
Tihamér úgy dönt, hogy az anyja haljon meg.
(Az Apa - mint más élethelyzetekben is - sajnálatosan jelentéktelen.)
Znajkay Zsófia a Filmművészeti Egyetem Televíziós műsorvezető és adásrendező szakán tanult. A TÁP Színházhoz 2013-ban csatlakozott, anyák napi varietéműsor ötletével, ahol a performansz résztvevői bemutathatták szüleiknek, amit azok gyerekként elvártak volna tőlük, ám amit ők sosem tettek meg. Ebből az ötletből nőtte ki magát az évek során Az ölében én, a szerző első saját darabja és egyben első rendezése is.
Játsszák:
Jankovics Péter
Vasvári Emese
Piti Emőke
Laboda Kornél
Dramaturg: Faragó Zsuzsa
Látvány: Szakács Ferenc
Zene: Preiszner Miklós
Fény/hang: Bredán Máté
Fotók: Andráska Gábor
Írta és rendezte: Znajkay Zsófia
Támogatók: EMMI, NKA
