A piece by Aurélien Bory for Shantala Shivalingappa

Az aSH egy rendhagyó koreográfusi portrésorozat harmadik, lezáró darabja. A Trafóban 2015 májusában láthattuk ennek előző részét Kaori Itóval, akkor a japán koreográfiai gondolkodás került a középpontba. Az aSH az indiai tánckulturára koncentrál, erre a szólóra Bory az egykor Pina Bausch-sal dolgozó Shantala Shivalingappát kérte fel. A végeredmény felkavaró, varázslatos és mágikus. Aurélien Bory – rá igen jellemző módon – most sem spórol a szemkápráztató megoldásokkal, a néző lépten-nyomon azon kapja magát, hogy megoldást keres a színpadon felbukkanó rejtélyes tárgyak és eszközök mibenlétére, működésük mechanizmusára. Vagy éppen azon morfondírozik, hogy ilyen lélegzetelállító-abszurd dolgok mégis hogyan tudnak bárkinek az eszébe jutni. Mindaz, ami látomásszerűen megjelenik, nem más, mint az indiai tradíciók, amelyek körbeölelik az alkotókat.

„Ahogy Shantala Shivalingappa nevében összekapcsolódnak a szótagok, az már maga a tánc. Az aSH cím a neve első és utolsó betűiből épül fel, szerettem volna, ha az egész színpad ettől a ritmustól lenne hangos. Szeretném, ha a tér először vibrációként fejezné ki magát, amelyet aztán ő felvesz, átalakít, majd a végtelenségig meghosszabbít Loïc Schild zenéje segítségével. Shantala tánca önnön életének története, utazás Indiából Európába, Kuchipuditól Pina Bauschig, Sivától Dionüszoszig. Shantala rengeteget utazik szülőhelye, Madrasz és lakóhelye Párizs között. Tánca örök ingamozgás, hasonlóan kettőnk találkozásához: valahol a hindu misztika és a kvantumfizika között.” Aurélien Bory

„A nézőt örökké kísérni fogják az előadás lehengerlő, ragyogó víziói.” Le Figaro

Az eredetileg fizikusnak tanuló, majd építésznek készülő Aurélien Boryt már nem-igen kell bemutatni a trafós közönségnek, ez a hozzánk érkező hetedik előadása. A francia rendező vizionárius munkái beleégnek a nézői agyba, ötletei egyediek, előadásainak látványa lélegzetelállító.

Shantala Shivalingappa gyermekkorától táncot tanul, klasszikus indiait. Később lehetősége nyílt arra, hogy korunk legnagyobb neveivel dolgozzon együtt, mint Maurice Béjart, Peter Brook, Ushio Amagatsu, Pina Bausch vagy épp Sidi Larbi Cherkaoui.

Bory és Shivalingappa zsenijének találkozásából születik ez az érzéki, félelmetes, felejthetetlen előadás.