Frenák Pál és társulata legújabb bemutatójában egy lakoma megtekintésre invitál bennünket. Az est színpadi résztevői sajátos folyamaton mennek át, míg elérkeznek az asztalhoz, ahol még nem tudják, mi is vár rájuk. Lucullusi trakta, Trimalchio vagy Platón terített asztala hívogatja őket, esetleg az Utolsó Vacsora misztériumával találkozhatnak? Az előadás a nyugtalan, kutató-kereső-kísérletező emberi lelket törésvonalai mentén, határhelyzetekben igyekszik láttatni. „Hőseinek” szemünk láttára alakuló belső története, lelki fejlődése mélylélektani távlatokat nyit meg.
A koncepció nem határozza meg, kinek az álmait látjuk, és azt sem, hogy bennünk ki álmodik – váltogat az álmodó személye és az álomlátó perspektívái között.
Szerepjátékot látunk: ősi képek és alakok, eredendő élmények törnek elő a mindannyiunkban működő, születésünktől halálunkig termelő tudatalatti „gyárból”.
„Az értelem nyomorúságosan csődöt mondott. Ijesztő tempóban zajlik le mindaz, amit mindenki el akart kerülni” – írja C. G. Jung modern korunkról. A darab és alkotógárdája az álmok és kivetített ideálképek hatalmas labirintusába vág folyosót, amikor a festő Francis Bacon képzőművészeti módszerének szellemében, a véletlenek mágikus összenyitásának módszerével komponál színpadi látványt. Láthatatlan dimenziókban mitikus figurák teljesítik be önmagukat: férfi-attribútum áll szemben a nőivel, animus animával, szerepszemélyiségek szereptorzulással.
Az előadás mozgásvilága koherens egységre törekszik a szellemi és térbeli történéssel: ösztönös mozgásanyagot hoz a felszínre, amelyet analizál, majd konvencionális táncképletekbe építve koreográfiává merevít. Eközben ismét találkozhatunk a társulatot jellemző különleges, egyszerre expresszív és látványos szcenikával, a kifejezés műfajhatárokat átlépő sokféleségével.
Táncolják: Halász Eszter, Jantner Emese, Juhász Kata, Zarnóczay Gizi, Csabai Attila, Frenák Pál, Gergely Attila, Molnár Péter, Dirk Schaumbacher, Takátsy Péter, Zambrzycki Ádám
Koreográfia: Frenák Pál
Dramaturgia: Andy Varga
Zeneszerző: François Donato
Technika: Marton János, Németh Richárd, Németh Viktor
Támogatók: NKA, NKÖM, Soros Alapítvány, Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága, Index, Francia Intézet, AFAA, Sziget Kulturális Szervezőiroda, Trafó
Külön köszönet a Xabay Teamnek
A koncepció nem határozza meg, kinek az álmait látjuk, és azt sem, hogy bennünk ki álmodik – váltogat az álmodó személye és az álomlátó perspektívái között.
Szerepjátékot látunk: ősi képek és alakok, eredendő élmények törnek elő a mindannyiunkban működő, születésünktől halálunkig termelő tudatalatti „gyárból”.
„Az értelem nyomorúságosan csődöt mondott. Ijesztő tempóban zajlik le mindaz, amit mindenki el akart kerülni” – írja C. G. Jung modern korunkról. A darab és alkotógárdája az álmok és kivetített ideálképek hatalmas labirintusába vág folyosót, amikor a festő Francis Bacon képzőművészeti módszerének szellemében, a véletlenek mágikus összenyitásának módszerével komponál színpadi látványt. Láthatatlan dimenziókban mitikus figurák teljesítik be önmagukat: férfi-attribútum áll szemben a nőivel, animus animával, szerepszemélyiségek szereptorzulással.
Az előadás mozgásvilága koherens egységre törekszik a szellemi és térbeli történéssel: ösztönös mozgásanyagot hoz a felszínre, amelyet analizál, majd konvencionális táncképletekbe építve koreográfiává merevít. Eközben ismét találkozhatunk a társulatot jellemző különleges, egyszerre expresszív és látványos szcenikával, a kifejezés műfajhatárokat átlépő sokféleségével.
Táncolják: Halász Eszter, Jantner Emese, Juhász Kata, Zarnóczay Gizi, Csabai Attila, Frenák Pál, Gergely Attila, Molnár Péter, Dirk Schaumbacher, Takátsy Péter, Zambrzycki Ádám
Koreográfia: Frenák Pál
Dramaturgia: Andy Varga
Zeneszerző: François Donato
Technika: Marton János, Németh Richárd, Németh Viktor
Támogatók: NKA, NKÖM, Soros Alapítvány, Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága, Index, Francia Intézet, AFAA, Sziget Kulturális Szervezőiroda, Trafó
Külön köszönet a Xabay Teamnek
